„Célunk a bajnoki cím megszerzése. A Chelsea a Bajnokok Ligája tagságához tartozik, vissza kell térnie oda, és ott is kell maradnia – fogalmazott Antonio Conte. – Csak egy receptet ismerek a győzelmek és a trófeák világába kerüléshez: munka, munka, munka. Az edző olyan, mint egy szabó: meg kell terveznie a csapatra leginkább illő »ruhát«. A legutóbbi szezon rosszul sült el, de nekünk nem a tizedik hellyel kell foglalkoznunk, hanem a jelennel.”
Az olasz válogatott szövetségi kapitányi székéből érkező szakember természetesen saját kútfőből dolgozik majd, de a Premier League légkörével még meg kell ismerkednie – számít például a Leicester Cityt bajnoki címre vezető honfitársára, Claudio Ranierire.
„Elbűvölő ember, kérek is tőle néhány tanácsot.”
Conte leszögezte: számára John Terry kulcsember, örül, hogy májusban meghosszabbította a szerződését, és magától értetődik, hogy továbbra is ő lesz a csapatkapitány.
S hogy az új tréner miként birkózik majd meg az első PL-idény feszültségével?
„Számomra mellékes, hogy mekkora nyomás nehezedik rám. Beleszülettem a feszültségbe. Egy nagy klub játékosai és menedzsere számára ennek természetes állapotnak kell lennie. Nem tudom, hogy ez jó dolog vagy rossz, de én rajongok a futballért, a csapatomért, a munkámért.”
José Mourinho személyében egykor a „Special One” dolgozott a Stamford Bridge-en – vajon milyen nehéz megbirkózni ezzel az örökséggel?
„Minden edzőnek megvannak az elgondolásai, én is a sajátjaimat kívánom átadni a játékosoknak. Szeretek részt venni az edzéseken, együtt dolgozunk, együtt nyerünk, együtt veszítünk. Szeretném, ha töretlen lelkesedésem átragadna a játékosokra, a drukkereinkre. Egyébként a történet lényege nem a menedzserek vetélkedése. Nagyszerű klubok és nagyszerű játékosok feszülnek egymásnak, a nagy futballtornák erről szólnak.”