Fotó: Action Images
Sálak, koszorúk és virágok, amerre a szem ellát: szurkolók emlékeznek társaikra két nappal a hillsborough-i katasztrófa után
Fotó: Action Images
Sálak, koszorúk és virágok, amerre a szem ellát: szurkolók emlékeznek társaikra két nappal a hillsborough-i katasztrófa után
Mint már majdnem két évtizede minden április 15-én, a mai napon is az emlékezésé a főszerep az angol labdarúgásban: 1989-ben ekkor történt ugyanis az egyik legsúlyosabb stadionkatasztrófa a sheffieldi Hillsborough-ban.
Az iparváros arénája a Liverpool–Nottingham Forest FA-kupa elődöntőnek adott helyet, és a szervezési hiányosságok, a rendőrség hibái, valamint a körülmények szerencsétlen összjátéka borzalmas tragédiához vezettek.
Az elődöntő napján a két szurkolótábor elkülönítve közelíthette meg a stadiont. A hatalmas tömeg óriási zsúfoltságot okozott a Leppings Lane felé eső két szektorban, és mikor a rendőrök forgókereszt nélküli kapukat is megnyitottak, Liverpool-drukkerek ezrei indultak meg a helyük felé.
A bezúduló szurkolók a kerítéshez nyomták társaikat, akik nem tudtak a pályára menekülni. Mire a szervezők és a rendőrök menekülőkapukat nyitottak, 94 ember már holtan maradt a szektorban. Sokan közülük állva haltak meg az iszonyú présben. Egy 14 éves drukker négy nappal, egy társa négy évvel később halt meg sérülései következtében.
Korábban már többször is kis híján tragédiába torkollottak a hillsborough-i tömegjelenetek: a lelátó ugyenezen részén 38-an sérültek meg néhány évvel korábban egy hasonló incidensben, és az 1988-as FA-kupa elődöntő után a Liverpool hivatalosan is panaszt emelt a körülmények miatt. Semmi nem történt.
„Egy olyan nap volt, amelyet senki nem tud elfelejteni, és nem is szabad elfeledni. Csodálatosan indult, a legszörnyűbb tragédia lett belőle. Nem hittem el, amit láttam. Emberek haltak meg a szemem előtt. A katasztrófa utáni napok a legszörnyűbbek voltak az életemben” – emlékezett vissza Jim Magilton, az Ipswich vezetőedzője, aki a Liverpool ifijátékosaként látogatott el a Hillsborough-ba.
A tragédia sokkolta az angol közvéleményt, de egyben fel is rázta. Peter Taylor főbíró egy bizottsággal együtt részletes elemzést készített a katasztrófáról, és javaslatai – például kizárólag ülőhellyel ellátott, kerítés nélküli stadionok létrehozása – radikálisan megváltoztatták a modern brit (majd európai) foci képét.
„A nap, amelyen meghalt a futball” – írta szalagcímében a katasztrófa után a Daily Mirror. Pedig az angol futball él és virul, de ezt 96 szurkoló már nem érhette meg a hillsborough-i tízezrek közül.
A mai nap róluk szól.