Valerón jött, látott és gól lőtt

Az el-eltünedező Raúl és a kissé dekoncentrált Morientes vezérletével eladdig mindent elpuskáztak, mire a Deportivo "esze" első megmozdulásából bevette Ovcsinnyikov kapuját. Továbbá ugyancsak kérdés, ha Sáez mester botor módon tényleg elmulasztja a cserét, vajon honfitársai megbocsátották volna-e neki valaha is a hibát.
A spanyol sajtó ugyanis – a köz többségének véleményét képviselve – pontosan amiatt sápítozott a találkozó előtt, hogy Valerón nincs a kezdőben, így hiányzik az együttesből egy klasszikus szervező futballista. Más kérdés, hogy most, amikor a galíciai kedvenc végre beállhatott, már fogytán volt az idő, így nem kezdhetett a szervezéssel foglalatoskodni, hanem mindjárt maga döntötte el a három pont sorsát.

Ő maga persze nem a saját szerepét igyekszik előtérbe tolni: "Az első harminc percben a csapat hihetetlenül keményen dolgozott. Aztán az oroszok feljöttek, fizikailag egy időre fölénk is nőttek, de mi intelligensebben játszottunk" – mutatott rá.
Sáez legközelebb talán az első perctől szerepelteti majd, elvégre elégedettnek mutatkozott Valerón teljesítményével. "Morientes nem igazán találta a helyét, ezért Raúlt akartam feljebb küldeni. Ehhez szükségünk volt valakire, aki ki tudja szolgálni jó átadásokkal. Valerón élt a lehetőséggel, pontosan ezt várom el a hozzá hasonló kaliberű labdarúgóktól" – jegyezte meg a kapitány.
Valerón a Kanári-szigeteken, Las Palmasban született, és ott is kezdett focizni. Azt mondhatjuk, szépen végigjárta a szamárlétrát. A harmadik ligában kezdte, s amikor a gárda egy osztállyal feljebb lépett, ott is játszott egy idényt. Következett az élvonal, az újonc Mallorcával, amellyel a szenzációszámba menő hatodik helyen végzett – nem véletlen, hogy a következő évadot már egy igazi nagycsapatban kezdhette.

Az viszont kifejezett balszerencse, hogy annak a bizonyos nagycsapatnak, a hírneves Atlético Madridnak éppen csapnivalóan ment a sora, 2000-ben ki is esett a Primera Divisiónból. Szerencsére a Deportivo vezetői szemfülesek voltak, nem hagyták elkallódni az akkor már válogatott tehetséget. Immár négy éve rúgja a labdát a Riazorban, tömi labdákkal Diego Tristánt, Luquét, Walter Pandianit – és már két klubtrófeát is a kezébe foghatott.
Egyetlen válogatott sikerét az U21-es együttessel érte el, akkor – hét esztendeje – Európa legjobbjává koronázták. Most ugyanerre hajt a felnőtteknél.