Justin Jefferson ezt elkapta (Fotó: Getty Images)

 

MINDEN AZ 57. SUPER BOWLLAL KAPCSOLATBAN EGY HELYEN!

 
Az NFC nyerte meg a megújított Pro Bowlt – videók
Brady újra elköszönt; a Packers szakítana Rodgersszel? – topsztorik az idényből

A LEGÉRTÉKESEBB JÁTÉKOS (MVP): JUSTIN JEFFERSON (MINNESOTA VIKINGS)

Ezúttal szakítanánk a hagyománnyal, amely szerint minden évben egy irányítóhoz kerül az MVP-díj – az 1970-es NFL-AFL-összeolvadás óta 52 szezonban 54 címet osztottak ki (1997-ben és 2003-ban megosztva), ezekből 15 került nem irányítóhoz, az új évezredben pedig mindössze három, a legutóbbi 2012-ben a futó Adrian Petersonhoz. Elkapó pedig még sosem lett a liga legjobbja, még úgy sem, hogy a 2021-es szezonban Cooper Kupp „tripla koronát” szerzett, tehát övé volt a legtöbb elkapás, a legtöbb elkapott yard és a legtöbb elkapott touchdown is az évadon belül. Nálunk azonban így is Justin Jefferson a 2022-es idény legértékesebb játékosa, hiszen 128 elkapásból 1809 yarddal (és kevésbé jelentős, de a teljesség kedvéért: négy kísérletből 24 futott yarddal) zárta az alapszakaszt, összesen kilencszer mutathatta be az NFL berkein belül híressé-hírhedté vált touchdown-ünneplő táncát, a „griddyt”. A 17 meccses alapszakaszra vetítve átlagosan közel 108 yardja nagyban hozzájárult, hogy a Minnesota Vikings 13 győzelem mellett csak négyszer kapott ki az alapszakaszban – még úgy is, hogy eközben a pontkülönbsége mínusz háromra jött ki (minden más, legalább 12 győzelemmel záró együttes minimum plusz 96-ot mutathatott fel). Nem érezzük tehát túlzónak kijelenteni, hogy Justin Jefferson nélkül ez a Vikings nemhogy harmadik kiemelt nem lett volna a Nemzeti főcsoportban (NFC), de a középcsapatok mezőnyében sem az erősebbek közé sorolták volna, a rájátszásról pedig jó eséllyel már a tizedik hét környékén letehetett volna.

Futottak még: Tyreek Hill távozása után jelentősen visszaesett a Kansas City Chiefs elkapóállományának minősége, így a szezonkezdet előtt sokakban felvetődött a kérdés, vajon Patrick Mahomes mire lesz képes így. Hát, a kétkedőkre alaposan rácáfolt, hiszen Tom Brady (újabb) visszavonulása után minden bizonnyal az NFL új arcává előlépő irányító megmutatta, továbbra is ő a liga legjobb karmestere, 5250 passzolt yardot és 41 touchdownpasszt könyvelhetett el az alapszakaszban, amivel mindkettő mutatóban a legeredményesebb lett. Nincs kétségünk afelől, hogy az NFL díjátadóján az ő neve hangzik majd el, s nem is érdemtelenül, bár nálunk „csak” második...

Patrick Mahomes másodszor lehet MVP pályafutása során (Fotó: Getty Images)


A LEGJOBB TÁMADÓ: PATRICK MAHOMES (KANSAS CITY CHIEFS)

…hacsak nem a Legjobb támadó-díjról beszélünk. Hagyományosan ezt a díjat adják az év legjobbjának, aki nem irányító, de Jefferson miatt nálunk megfordult a kocka. Patrick Mahomes kiemelkedő teljesítményét fentebb taglaltuk, de még hozzáfűznénk, hogy a levegő mellett a földön is folyamatos veszélyforrás: 358 futott yardot és négy futott hatpontost is összeszorgoskodott a Chiefsnek.

Futottak még: a Philadelphia Eagles duója, nálunk Jalen Hurts és A. J. Brown is jó eséllyel pályázna a díjra. Hurts elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt évben, és igazi vezérévé vált az ellenfelein legtöbbször buldózerként átgázoló Eaglesnek, amely 14–3-as mérleget mutathat fel (a Chiefsszel holtversenyben ligaelső). Minden bizonnyal az év legjobb üzlete volt megszerezni A. J. Brownt a Tennessee Titanstől, hiszen a legjobb elkapók közé tartozó játékos jelenléte rengeteg opciót nyitott meg az Eagles támadósorának, jobb helyzetbe hozta a futókat és a többi elkapót is, miközben ő is közel 1500 yardot és 11 TD-t hozott a konyhára.

A 49ers szörnyetege (Fotó: Getty Images)


A LEGJOBB VÉDŐ: NICK BOSA (SAN FRANCISCO 49ERS)

Stílszerű, hogy az év védőjátékosa abból a klubból kerüljön ki, amely az évad során az első helyen rangsorolt védelmet erősíti. A San Franciscó-i passzsiettető, Nick Bosa sackelte legtöbbször az ellenfél irányítóját, szám szerint 18 és félszer (ha többen érnek egyszerre az irányítóhoz, az NFL fél szerelésnek számítja), de ezenkívül sokszor csak a jelenléte okozta nyomással harcolt ki pontatlan, elkapkodott dobásokat, amiket a hátsó védőalakzat köszönt szépen, és hússzor le is halászott (ez a Pittsburgh Steelersszel holtversenyben a legtöbb). Emellett a futásokat is kiválóan szorította be, kulcsszerepet játszott abban, hogy a 49 engedte ellenfeleinek a legkevesebb yardot és pontot meccsenként.

Futottak még: az évad három legrettegettebb védelme egyaránt az NFC-ből került ki, a 49ers mellett a Dallas Cowboys és a Philadelphia Eagles emelkedett ki a mezőnyből. A Dallasban Micah Parsons neve mellett nem mehetünk el, aki Bosa egyik legnagyobb kihívója 13.5 sackjével és 3 fumble-begyűjtésével (ezek közül egyet touchdownra hordott vissza). A Philadelphia védőfala és linebackersora is kitett magáért, összesen 70 sacket mutatott be, ezzel mindössze kettővel elmaradva a legendás 1984-es Chicago Bearstől – bár az a Bears eggyel kevesebb meccset játszott az évadban. A kiemelkedő, mégis méltatlanul keveset emlegetett Haason Reddick 16-ért volt felelős, emellett Parsonshoz hasonlóan ő is három szabad labdára tette rá a kezét – balszerencséjére az egész védősor remekelt, így első blikkre nem kirívó a teljesítménye.

Wilson remekül kezdte NFL-karrierjét (Fotó: Getty Images)


AZ ÉV ÚJONC TÁMADÓJA: GARRETT WILSON (NEW YORK JETS)

Tavaly Ja'Marr Chase sikeréhez kétség sem férhetett, jött látott, győzött a profik között. Az idei felhozatalról sokat elárul, hogy az NFL hivatalos rövidlistájára felfért az a Brock Purdy is, aki minden alapszakaszmeccsén nyert, ám ez mindössze hat mérkőzést takar, tehát alig több mint a lehetséges egyharmadát. Végül Garrett Wilsonra esett a választásunk, mert úgy mutatott ígéretes játékot, hogy a Jetsnél folyamatosan egymást múlta alul a négy irányítóopció, a tragikusan szereplő Zach Wilson, a legjobb évein már rég túl járó Joe Flacco, Mike White és Chris Straveler, aki még a liga rajongói között is ismeretlen névnek számít, pedig már 2018 óta tartozik az NFL kötelékéhez. Garrett Wilson így is 1103 elkapott yardig és négy touchdownig jutott.

Futottak még: meggyőződésünk, hogy a szintén Jets-játékos Breece Hall simán elnyerte volna ezt a díjat, ha nem szakad el a térdszalagja a hetedik héten. De sajnos elszakadt, így hiába átlagolt hat és fél meccsen 5.8 yardot futásonként (a liga legjobb mutatója, bár vélhetően ez a szám valamelyest visszaesett volna további 11 és fél mérkőzésen), nem ítélhettük neki a címet. Talán jövőre az Év visszatérője-díj várományosa lehet. Rajta kívül Garrett Wilson egyetemi cimborája, a Saints elkapója, Chris Olave neve vetődött még fel, aki parádésan kezdte az idényt, ám annak második felére teljességgel beleszürkült a New Orleans-i középszerűségbe.

A Packers-szurkolókat is elszomorította a Jets védője (Fotó: Getty Images)

 

AZ ÉV ÚJONC VÉDŐJE: AHMAD „SAUCE” GARDNER (NEW YORK JETS)

Az általános igazgató Joe Douglas és a vezetőedző Robert Saleh munkáját dicséri, hogy az év mindkét legjobb újonca a New York Jetsből kerülhet ki az NFL hivatalos szavazásán is, nálunk pedig meg is kapták az elismerést (sőt, a szintén Jets-újonc Breece Hall nevét is említettük). Sauce Gardner már első évében a legjobb cornerbackek közé emelkedett, az ellenfelek alig mertek az irányába passzolni, s ha megtették, sokszor abban sem volt köszönet, például amikor embervédekezést játszott a klub, 54 yardot engedett. Az egész idényben. Tehát meccsenként 3.17 yardot. A liga fő statisztikakészítéssel foglalkozó partnere, a Pro Football Focus (PFF) Gardner teljesítményét a százas skáláján 88.5-re értékelte, amivel nemcsak az elsőévesek, hanem a posztján az összes játékos közül a legjobbnak bizonyult.

Futottak még: a szintén cornerback, a Seattle Seahawks újonca, Tariq Woolen négyes holtversenyben lett ligaelső hat interceptionével, ami sok esetben önmagában elég lenne ahhoz, hogy neki ítéljük a díjat, azonban Gardner komplettebb játéka miatt ezúttal be kell érnie a második hellyel.

Öt év után ismét Super Bowlt játszhat Brandon Graham (Fotó: Getty Images)


AZ ÉV VISSZATÉRŐJE: BRANDON GRAHAM (PHILADELPHIA EAGLES)

Őszinte megdöbbenéssel vettük tudomásul, amikor Brandon Graham neve még a liga hivatalos rövidlistájára sem került fel. Kezdjük ott, hogy a védőfaljátékosnak 2021-ben elszakadt Achilles-ina, ami sok játékosnak a pályafutásába kerül. Folytassuk azzal, hogy ez úgy történt, hogy Graham már 33 éves volt, ami már-már matuzsálemi kor az NFL kontextusában. És fejezzük be azzal, hogy a 2022-es szezonban, 34 évesen karrierje legjobb teljesítményével rukkolt ki, 11 sack mellett két fumble-t is kiharcolt, összesen 34 szerelést hajtott végre, és akkor még csak a számszerűsíthető adatokról beszéltünk. Ezzel szemben a liga érthetetlen okokból évről évre olyan játékosokat tesz a „visszatérők” listájára (comeback player of the year), akik igazából nem is tértek vissza sehonnan. Példának okáért, megemeljük a kalapunkat Geno Smith előtt, aki parádésan a rájátszásba juttatott egy olyan Seattle Seahawkst, amelyről senki sem gondolta volna, hogy esélye lehet, ugyanakkor az ő „visszatérése” kimerül annyiban, hogy eddig a cserepadot koptatta Russell Wilson mögött, és hogy tízéves NFL-pályafutása alatt eddig egyszer sem nyújtott kiemelkedőt. Nálunk ez össze sem hasonlítható azzal, amin Graham ment keresztül.

Futottak még: Travis Etienne Jr. a teljes előző évadot kihagyta egy Lisfranc-sérülés (lábközépcsont) miatt, 2022-ben azonban a vezetőedző Doug Pedersonnal és a megtáltosodó irányítóval, Trevor Lawrence-szel karöltve új életet lehelt a Jacksonville Jaguars támadójátékába, amely így a rájátszásba jutott – amelyben aztán emlékezetes, 27 pontos hátrányból történő fordítást is bemutatott, mielőtt a Kansas City Chiefs ellen véget ért volna az idénye. Etienne 1125 futott, 316 elkapott yarddal és öt touchdownnal járult hozzá a floridai alapszakaszsikerekhez.

Kyle Shanahan két irányítóját is elvesztette, de mégis konferenciadöntőbe vezette csapatát (Fotó: Getty Images)


AZ ÉV EDZŐJE: KYLE SHANAHAN (SAN FRANCISCO 49ERS)

Sok vezetőedző mellett szól számtalan érv, amiért megérdemelné, hogy az év legjobbjának válasszák, de Kyle Shanahan és a 49ers szezonja ezek között is kivételes volt. Az alapszakasz során három különböző irányítóval kellett kiállnia, az első számú opció, Trey Lance bokája eltört a második héten, majd helyettese, Jimmy Garoppolo lábfejében szintén eltört egy csont a 13. héten. Ekkor az egész kártyavár összedőlni látszott, a harmadik számú választás, Brock Purdy ugyanis újoncként, ráadásul a legutóbbi draft legutolsó választásaként került a mély vízbe. Shanahan azonban kiválóan szabta mindig az aktuális karmesterére a játékhívásokat, Purdy az alapszakaszban nem talált legyőzőre, s a kaliforniaiak tízmeccses veretlenségi sorozattal a hátuk mögött várhatták a rájátszást. Aztán az NFC főcsoportdöntőjében harmadszor és negyedszer is ugyanoda csapott be a ménkő, Purdy és a csere cseréjének cseréje, Josh Johnson is megsérült, így sosem tudjuk meg, hogy az irányító nélkül maradva kizúgó Shanahan egy hetedik körös újonccal Super Bowlba jutott volna-e, de így is páratlan edzői teljesítmény, hogy ilyen közel került hozzá, hogy kiderüljön.

Futottak még: Brian Daboll (New York Giants), Doug Pederson (Jacksonville Jaguars) és Dan Campbell (Detroit Lions) jut eszünkbe, előbbi kettő a rájátszásba juttatott egy olyan csapatot, amelyről a legtöbben úgy vélekedtek, még évekbe telhet, mire beérik az újjáépítési munka gyümölcse, míg Campbell hajszálnyira volt ugyanettől az eredménytől – a három közül talán a legkilátástalanabbnak tűnő együttessel.

FEBRUÁR 13., HÉTFŐ
NFL, SUPER BOWL
0.30:
Philadelphia Eagles–Kansas City Chiefs (Tv: Arena4) – élőben az NSO-n!