Anthony Edwards 36, Ja Morant 32 pontig jutott a párharc első meccsén (Fotó: Getty Images)

 

Dallas Mavericks–Utah Jazz 93–99


A Nemzeti Sport Online szakmai
együttműködő partnere a kezdo5.hu

Csúnya meccsen, de elvitte a pályaelőnyt a Jazz. Mindkét fél előkapta a legjobb védekezését erre a mérkőzésre, a támadó térfélen pedig egyik gárda sem tudott igazodni ehhez, rengeteg hibát, rossz dobást, erőlködést láthattunk a csapatoktól. Az első félidő kiélezetten alakult, majd ugyan vezetett már kilenc ponttal is a Dallas, de aztán a nagyszünet előtt egy 13–2-es rohamot vágott ki a Utah és a távolról botrányosan dobó vendégcsapat ezzel át is vette a vezetést – amit már nem adott ki a kezéből a fordulást követően. Az első félidőben 1/9-et dobó Donovan Mitchell feljavult és agresszívebbé vált, az ő vezérletével már a harmadik negyedben sikerült meglépniük és 12 pontos előnyt felépíteniük, majd innentől ahányszor megpróbált közelíteni a Mavs, mindig érkezett válasz. A hazaiak 86–75 után azért még megpróbálkoztak egy utolsó rohammal és egészen 92-91-ig jutottak, sőt dobásuk volt a vezetés átvételéhez, de másfél perccel a vége előtt Maxi Kleber hármasa kimaradt, az egész este egyetlen dobást a gyűrűbe küldő Royce O'Neale viszont 57 másodpercnél bebombázott egy clutch triplát – ez volt a döntő ütés, innentől nem volt visszaút. Mitchell végül 32 pontot, 6 lepattanót és 6 gólpasszt jegyzett, bár csak 10/29-et hajított mezőnyből, Bojan Bogdanovic 11/20-at dobott, Rudy Gobert pedig ugyan mezőnykosár nélkül zárt, de 17 lepattanóval és 3 blokkal segített be. Quin Snyder csapata így ha nem is brillírozva, de megoldotta a feladatot és kihasználta Luka Doncic hiányát, az elvett pályaelőny birtokában nyugodtabban készülhet a holnapi folytatásra.

Kellett volna Doncic. A Mavs nagyjából azt hozta, amire számíthattunk, a kőkemény, fizikális, pörgős védekezés megvolt a texasiaknál és 43 százalékos mezőnymutatón, 32 százalékos triplázáson, 15 gólpasszon, valamint 15 eladott labdán tartották ellenfelüket - beszorították 100 pont alá a aJazzt, hátul megtették, amit lehetett. A probléma ott volt, hogy Doncic nélkül támadásban ők még ezt a szintet sem érték el: ugyan csak hét labdát adtak el, de alig 38 százalékos céloztak mezőnyből és 28 százalékkal tripláztak, ráadásul mindezt 53–34-re elvesztett lepattanózással és a festékben elszenvedett 50–36-os vereséggel tetézték meg. Hiába igyekezett Jalen Brunson (24 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz, 9/24 mezőnyből) és Spencer Dinwiddie (22 pont, 8 gólpassz, 16 kiharcolt büntető), nem volt bennük elég tűzerő ebben a felállásban – holnapra nagyon kéne nekik Doncic, mert bár valamennyit nyilván javulhatnak elöl így is, de nagy csodák nem várhatók tőlük.

A Mavericks legjobb dobói: Brunson 24/3, Dinwiddie 22, Bullock 15/9
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 32/6, Bogdanovics 26/6, Conley 16/3
A párharc állása: 120 a Jazz javára.


Memphis Grizzlies–Minnesota Timberwolves 117–130


Végig a Wolves járt előrébb. Tulajdonképpen egyértelmű mérkőzésről beszélhetünk, a Minnesota rögtön egy 9–2-vel kezdett és onnantól végig a vendégek diktálták a tempót: már az első negyedben vezettek 13 ponttal és 41-ig jutottak a játékrész során, a második negyedben ugyan fél percre átvette a vezetést a Grizzlies, de azonnal jött a válasz és villámgyorsan közte nyolc lett a Wolves javára, majd a nagyszünetet követően is ez maradt a felállás. A Memphis futott az eredmény után, a harmadik negyedben két alkalommal is egyenlített, de vezetni már egyszer sem tudott és a két egyenlítésre is rögtön reagált a Wolves – majd a záró etap közepén, 101–98 után egy 13–3-as minnesotai roham következett hat perc alatt, ebből pedig már nem volt visszaút. Illetve a Grizzlies még megpróbálta, de Ja Morant kihagyott egy büntetőt, Desmond Bane belenézett egy blokkba, majd Pat Beverley bevert egy nagy hármast – bő másfél percnél aztán Jalen McDaniels is így tett, ezzel pedig véget ért a találkozó. A Minnesotánál óriásit javult a playin-meccshez képest Karl-Anthony Towns (29 pont, 13 lepattanó, 11/18 mezőnyből), Anthony Edwards könyörtelennek bizonyult (36 pont, 6 gólpassz, 2 blokk), a padról Malik Beasley dobott 23-at, de a többiek is hozzátették a magukét és csapatszinten 50 százalékos mezőnymutatóval, 39 százalékos triplázással, valamint 32 gólpasszal zártak. Edwards egyébként tényleg kiemelkedő teljesítményt nyújtott, az elején mindjárt bedobálta a hármasait, aztán hozzátett 8/8 büntetőt és folyamatosan eljutott a gyűrűig is, első playoff-meccsnek nem rossz egy ilyen 36 pontos este...

Döcögött a Memphis. Taylor Jenkins, a hazaiak vezetőedzője szerint nem tudták kivédeni azt a hibát, hogy kicsit berozsdásodtak: egy hete nem volt meccsük, előtte is egy ideig már tét nélkül játszottak, a Wolves egyszerűen sokkal élesebbnek bizonyult, főleg a mérkőzés elején. Jenkins szerint az első negyedet rontották el nagyon, azt viszont már csak mi tesszük hozzá, hogy később sem volt minden rendben: voltak percek, amikor minden csak Ja Morantről szólt, míg a csapatjáték kissé lefagyott, védekezésben pedig végig, az egész mérkőzés során egy lépés lemaradásban voltak, gyorsabban, energikusabban mozogtak a vendégek. Morant eljutott 32 pontig és 8 gólpasszig, 8/18-as mezőnymutatójához 16/20 büntető párosult, de rajta kívül csak Dillon Brooksban volt igazán kakaó (24 pont, 3/4 tripla), csapatszinten pedig a gyenge védekezés mellett alig hét triplát dobtak be összesen, ráadásul a lepattanózást is váratlanul simán, 45–34-re bukták el. A fiatal csapatnak így nem sikerült jól a playoff-rajt, második kiemeltként rögtön egy gyenge meccset produkálva elvesztették a pályaelőnyt, a következő találkozón még nagyobb lesz rajtuk a nyomás – Jenkins is azt emelte ki, hogy fejben kell készen állniuk majd arra a feladatra.

A Grizzlies legjobb dobói: Morant 32, Brooks 24/9, Bane 17/9
A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 36/12, Towns 29/6, Beasley 23/12
A párharc állása:
1–0 a Timberwolves javára.


Philadelphia 76ers–Toronto Raptors 131–111

A Maxey-show. Joel Embiid (19 pont, 15 lepattanó, 4 gólpassz) nehezen birkózott meg azzal, hogy a Raptors folyamatosan óriási nyomást helyezett rá és kevésbé törődött másokkal, James Harden magához képest javult, de ő is inkább elosztotta a labdákat (22 pont, 14 gólpassz, 1 eladott labda, 4/7 tripla), az igazi pluszt viszont Tyrese Maxey tette hozzá a Philly játékához. A hátvéd már az első percektől kezdve iszonyatosan agresszív volt és folyamatosan átrohant a torontói védekezésen, nagyon bátran beleállt a hármasokba is, majd fokozatosan egyre csak nőtt az önbizalma, ebből pedig fenomenális meccs sült ki: 38 ponttal zárt úgy, hogy 14/21-et dobott mezőnyből, 5/8-at távolról és 5/5-öt a büntetővonalról, labdát pedig egyáltalán nem adott el. Az ő látványosabbnál látványosabb megmozdulásai szórakoztatták a közönséget, amely hamarosan skandálni is kezdte a nevét, a Philly pedig igazából végig dominált: a hazaiak már a nagyszünetben 18 ponttal vezettek és ezt követően is inkább húsz körül mozgott a különbség, egyszer-egyszer tudott 10–12-ig visszakapaszkodni a Raptors, de nem jelentett érdemi veszélyt Doc Rivers alakulatára. Maxey parádéja mellett említsük még meg a 26 pontig, 6 lepattanóig, 6 gólpasszig és 9/14-es mezőnymutatóig jutó Tobias Harrist, aki szintén óriásit játszott, a Sixers csapatszinten 51 százalékkal célzott mezőnyből és 50 százalékkal triplázott, az igazán nagy dolog pedig a 29 gólpasszra jutó alig négy (!) eladott labda. Elsőre nem volt kérdés, még visszafogott Embiiddel együtt is dominált a Philly, Maxey pedig elképesztő meccset játszott, így a hazaiak megvédték a pályaelőnyüket és készülhetnek a folytatásra.

Nem ült a torontói védekezés. Támadásban a Raptors is jó szintet hozott, a 49 százalékos mezőnymutató, a 40 százalékos triplázás és az alig nyolc eladott labda a vendégek részéről is jól néz ki, mégsem volt komolyabb közük a találkozóhoz. Az alapvetően működött, hogy Joel Embiid kezéből vegyék ki a labdát és őt minél többen állják körbe, késztessék passzolásra, Hardent sem hagyták megőrülni, de vele azért már kevésbé bírtak, az igazi gondot viszont a Maxey-Harris páros jelentette – ők eleinte teljesen üres helyzetekből dolgozhattak és kreálhattak, majd később már emberről is büntették a Torontót. Ezt tetézte az, hogy a Raptors 29–10-re kikapott a leindításból szerzett pontok terén, ez pedig labdaszerzések és támadópattanók (ebben is kikaptak) nélkül azt jelentette, hogy a megszokott possession game-et most csúnyán elvesztette a gárda. Egyénileg Pascal Siakam (24 pont, 7 gólpassz, 3 blokk), OG Anunoby (20 pont, 7 lepattanó), Scottie Barnes (15 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz) és Fred VanVleet (18 pont, 6 gólpassz, 4/7 tripla) is jó számokat hozott, Gary Trent Jr. dobásai hiányoztak kicsit, illetve a kispadról nem nagyon érkezett segítség, Chris Boucher például 15 perc alatt ki is pontozódott. További probléma, hogy a negyedik negyedben Embiid rálépett Barnes lábára, aki belesérült az esetbe, úgy kellett betámogatni az öltözőbe és kérdéses a folytatás számára – a röntgen negatív lett, további vizsgálatok ma következnek.

A 76ers legjobb dobói: Maxey 38/15, Harris 26/9, Harden 22/12
A Raptors legjobb dobói: Siakam 24/3, Anunoby 20/6, VanVleet 18/12
A párharc állása:
1–0 a 76ers javára.


Golden State Warriors–Denver Nuggets 123–107


Jobb volt a Warriors. Egy hónap kihagyás után ezen az estén ismét ott volt a Golden State keretében Steph Curry, de a nem teljesen egészséges irányító ezúttal csak a padról érkezett, Jordan Poole megtarthatatta a helyét a kezdőben – amit meg is hálált Steve Kerrnek egy szenzációs mérkőzéssel. Poole távolról és betörésből is ízekre szedte a denveri védekezést és végül kereken 30 pontig jutott 9/13 dobással, közte 5/7 triplával, mellette 19 pontot és 5/10 triplát jegyzett Klay Thompson, a lassan belendülő Curry pedig 22 perc alatt 16 egységet tett hozzá 4 gólpasszal, valamint 3/6 jó távoli dobással. Rajtuk kívül még Draymond Green és Andrew Wiggins is jó számokat hozott, de az egálszerű első negyed után csapatként váltottak ritmust: egyrészt védekezésben remekül helytálltak Nikola Jokics ellen és megfogták a denveriek játékát, másrészt elöl rendkívül gyorsan és határozottan mozogtak, passzoltak, megtalálták az üres embert, nagyon tudatos, kitalált, részletes játékokkal szerezték a kosaraikat. A gyors, lendületes kosárlabdával (és persze a tagadhatatlanul kiváló dobóformával) fokozatosan el is nyúltak, a nagyszünetben már 11 ponttal vezettek, a harmadik negyedben pedig ugyanez folytatódott, így volt már közte 24 is – a záró etapban pedig már csak az volt a kérdés, hogy mennyi lesz a vége, a Nuggets nem tudott komoly fenyegetést jelenteni. A Warriors 52 százalékos mezőnymutatóval, 46 százalékos triplázással és 33 gólpasszal zárt, ráadásul a lepattanózást is megnyerte, a kiharcolt büntetők aránya pedig 29–13 volt a javára – az első negyed után egy szinttel ellenfele felett járt Steve Kerr legénysége és magabiztos játékkal védte meg a hazai pályáját.

Lesz min javítani. Nem játszott jól a Denver, a vendégek lassúnak, tompának tűntek védekezésben és pontatlanok voltak támadásban, ugyan a leindításokat jól kezelték, de félpályán eléggé megállt a tudományuk. Beszédes, hogy összesen két játékosuk jutott tíz pont fölé, Will Barton 24-gyel zárt 6 lepattanó és 5 gólpassz mellett, Nikola Jokics pedig magához képest most kevésbé tudott varázsolni: 25 pontjához 25 dobás kellett, csak két büntetőt harcolt ki, 0/4-et dobott távolról, a 10 lepattanója és a 6 gólpassza pedig nem számít tőle extrának. Ehhez hozzájön az is, hogy vele a parketten – 19-ben volt a Denver, ami a legrosszabb adat a vendégek számára és ő maga is bevallotta, hogy sokat hibázott, illetve hogy a GSW jól védekezett rajta – nem (csak) ő a vereség oka, de benne is maradt még az MVP-szintjéhez képest.

A Warriors legjobb dobói: Poole 30/15, Thompson 19/15, Wiggins 16/3, Curry 16/9
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 25, Barton 24/6, Morris 10/3, Hyland 10/6
A párharc állása: 1–0 a Warriors javára.