Nagyot küzdött Haliburton elvesztése után a Pacers, de a hetedik meccset megnyerve az OKC az NBA bajnoka

KOSÁRLABDA
NBA, RÁJÁTSZÁS, DÖNTŐ, 7. MÉRKŐZÉS
Oklahoma City Thunder–Indiana Pacers 103–91 (25–22, 22–26, 34–20, 22–23)
A negyedik győzelemig tartó párharc végeredménye: 4–3 a Thunder javára.

ÖSSZEFOGLALÓ

Kilenc év elteltével, azaz 2016 után rendeztek ismét hetedik mérkőzést az NBA döntőjében. Az alapszakaszt megnyerő Oklahoma City Thunder a sokak által leírt Pacerst fogadta. Az Indiana a rájátszás korábbi köreiben és a döntőben is bebizonyította, hogy sokoldalú játékával bárki ellen képes nyerni, így joggal reménykedhettek a szurkolók a szoros mérkőzésben.

Így is indult, jól kezdtek a vendégek, az ötödik meccsen megsérülő Tyrese Haliburton első négy kísérletéből három triplát is bedobott az első percekben, de öt pontnál nem tudott messzebb lépni a Pacers. Erről természetesen az alapszakasz MVP-jének megválasztott Shai Gilgeous-Alexander gondoskodott, aki szokásához híven betörésekkel és az azt követő kiosztásokból dolgozott. A félidő közepén jött a rémálom, Haliburton kontakt nélküli sérülést követően a földön maradt. Könnyek között bicegett le a pályáról, később jött a hivatalos megerősítés: Haliburton achilles-ína sérült meg, valószínűleg az egész következő idényt kihagyja.

Ennek ellenére nem esett össze a Pacers, T. J. McConnell ugyan nem szállt be jól, de Pascal Siakam tartotta a lelket a vendégekben. A félidőig tízszer változott, hogy melyik csapat vezet és nyolcszor volt egyenlő az állás, a szünetre viszont egypontos Pacers-előnnyel mehettek a felek.

A második játékrészt remekül kezdte a Thunder, előbb öt, majd kisvártatva kilenc pontra nőtt a hazaiak előnye. A 9–3-as rohanást követően egyedül McConnell tartotta a lelket a Pacersben, a padról érkező 33 éves játékos csapata húsz pontjából 12-t szerzett a harmadik negyedben.

Egy idő után azonban már McConnell is kevés volt. Az Indiana egymás után adta el a labdákat, ezeket pedig könyörtelenül kihasználta a Thunder. Ennek köszönhetően a harmadik negyed végétől 70–66-os állásról 90–68-ra nőtt a hazaiak előnye a negyedik játékrész elejére. A második félidőben 15 perc alatt kilenc eladott labdánál járt a Pacers, amely támadásban teljesen elfogyott, erről gondoskodott az öt blokkot kiosztó Chet Holmgren is. 

A Pacers megmutatta korábban, hogy sosem szabad leírni, ezt a Thunder is megtapasztalta már, így nem vette félvállról az utolsó negyedet sem. A szoros védekezés mindkét csapat támadásait megölte, az utolsó játékrészben leginkább csak büntetőből szereztek pontokat a felek. A Pacers ugyan tíz pontra felzárkózott, de ennél közelebb nem került. A Thunder végül 12 ponttal, 103–91-re nyert, és Oklahoma Cityként először lett bajnok az NBA-ben. A franchise korábban Seattle Supersonics néven nyert bajnoki címet 1979-ben. A döntő legjobbjának Shai Gilgeous-Alexandert választották, a kanadai tehát az alapszakasz után az NBA-döntő MVP-címét is megnyerte. SGA a hetedik meccsen 29 pontot, rájátszás karrierrekordot jelentő 12 asszisztot és öt lepattanót szerzett, a sorozatban 34.2 pontot átlagolt.

A DÖNTŐ PROGRAMJA
1. MÉRKŐZÉS
Június 6., péntek
Oklahoma City Thunder–Indiana Pacers 110–111
2. MÉRKŐZÉS
Június 9., hétfő
Oklahoma City Thunder–Indiana Pacers 123–107
3. MÉRKŐZÉS
Június 12., csütörtök
Indiana Pacers–Oklahoma City Thunder 116–107 
4. MÉRKŐZÉS
Június 14., szombat
Indiana Pacers–Oklahoma City Thunder 104–111
5. MÉRKŐZÉS
Június 17., kedd
Oklahoma City Thunder–Indiana Pacers 120–109
6. MÉRKŐZÉS
Június 20., péntek
Indiana Pacers–Oklahoma City Thunder 108–91
7. MÉRKŐZÉS
Június 23., hétfő
Oklahoma City Thunder–Indiana Pacers 103–91

ÉLŐ KÖZVETÍTÉS