A Clipperst is legyőzte a Philly, tovább süllyed a Brooklyn

Milwaukee Bucks–Toronto Raptors 130–122

Fordulatos meccs végén nyert a Bucks. Izgalmas találkozót vívtak a felek, az első negyedet tíz ponttal nyerte az óriási lendülettel kezdő és abban a játékrészben 44 egységet (!) termelő Milwaukee, aztán a másodikban jött a fordulat, a Raptors 40–23–ra nyerte azt, és megfordította a mérkőzést. A nagyszünetet követően aztán ismét a Bucks időszaka következett, a harmadik játékrészt 38–23-ra megint a hazaiak nyerték, így az utolsó felvonást nyolcpontos fórral kezdhették, több „ütés” pedig már nem érkezett torontói részről: a negyedik negyedben végig a vendéglátó járt előrébb, és meg tudta őrizni az addig kiharcolt előnyét. Pedig a hajrában már nem számíthatott Brook Lopezre: a center 15 pontot szerzett a harmadik etapban, és nagy szerepe volt az újabb fordításban, de aztán összeakadt Gary Trent Jr.-ral, a dolgok kissé elfajultak, lökdösődés kezdődött a csapatok között, és ennek során Lopezt két technikaival kiállították a játékvezetők. Itt a negyedik negyed fele még hátra volt, de a Milwaukee nem ingott meg, az előző esti 35 pontját is túlszárnyaló Jrue Holiday (37 pontos szezoncsúcs, 6 lepattanó, 7 gólpassz, 5/10 tripla) vezetésével így is megnyerte a mérkőzést Mike Budenholzer alakulata. Holiday újabb parádés teljesítménye mellett Grayson Allent (25 pont, 4/5 tripla) is emeljük ki, de a csapat megint ugyanolyan alapfelfogással játszott, mint előző este: Janisz Adetokunbo (Giannis Antetokounmpo) és Khris Middleton hiányában Holiday volt a vezér, egyébként pedig előszeretettel dobálták a triplákat, ezúttal 19-szer köszöntek be távolról. Ezzel a sikerrel és a Nets újabb vereségével visszavették a második helyet Keleten, most lesz pár nap szünetük, majd a Clevelanddel vívnak rangadót.

VanVleet nagy meccse sem volt elég. A Raptors bírta nehezebben a back-to-backet a két csapat közül annak ellenére, hogy a kanadaiak kerete volt egészségesebb, de a hullámzás végén érvényesült a hazai pálya előnye. Pedig Fred VanVleet végre beletalált, az irányító 39 ponttal beállította a szezoncsúcsát, 15/28-at dobott mezőnyből, 6/12-t távolról, volt még 9 lepattanója és 6 gólpassza is, parádés meccset játszott, de végül az alig hét embert (plusz 9 perc erejéig Hernangomezt) forgató vendégekben nem volt elég erő ahhoz, hogy a sok fordulat után a negyedik negyedben még egyszer átvegyék az irányítást. Gary Trent Jr. (28 pont, 4/9 tripla, 4 labdaszerzés), a 23 pontos Pascal Siakam vagy a dupla-duplázó Scottie Barnes is igyekezett, de ők nem tripláztak és összességében sem dobtak (közel sem) úgy, mint a Bucks, az ő erejük a 20–6–ra megnyert támadópattanózásban rejlett, amikor ezeket nem tudták megszerezni, akkor jöttek a problémák, mert alapvetően védekezésben sem álltak a helyzet magaslatán. A New Yorkban aratott szép győzelem után így most kikaptak, következőleg pedig Minnesotában zárják le idegenbeli túrájukat, hogy utána fogadják a Bostont, majd a Knickset.

A Bucks legjobb dobói: Holiday 37/15, Allen 25/12, Lopez 19/9
A Raptors legjobb dobói: VanVleet 39/18, Trent Jr. 28/12, Siakam 23/3

San Antonio Spurs–Brooklyn Nets 106–98

Süllyed a Nets. Kevin Durant mellett most Kyrie Irving sem lépett pályára a Brooklynnál, így pedig hirtelen darabjaira esett a támadójáték: a 42 százalékos mezőnymutató mellett ezt leginkább a csapatszinten összesen bedobott három (!) tripla jelzi, de a 21 eladott labda sem segített a helyzeten. Ben Simmons (10 pont, 10 lepattanó, 11 gólpassz, 4 labdaszerzés, 2 blokk, 7 eladott labda) és Nic Claxton (15 pont, 11 lepattanó, 4 gólpassz, 4 blokk) is nagyon pörgött, de nem volt átütőerő a társaságban, az első negyedben 15, a harmadikban 17 pontot sikerült szerezni, ez pedig annak ellenére kevésnek bizonyult, hogy védekezésben azért kapartak, ahogy kell. A gyenge rajt után egyébként a második negyedben egy 15–3-as futást raktak össze, akkor megvolt bennük a tűz, miután Markieff Morris összeveszett Jeremy Sochannal és szét kellett választani a feleket, de ez nem tartott sokáig, és a nagyszünet után a Spurs újra átvette az irányítást. Nem volt magától értetődő az újabb vereség, de a mutatott játék alapján nem érdemtelen, és aggasztó lehet számukra, hogy Durant sérülése óta minden találkozójukat elvesztették, így pedig a Sixers már megelőzte, míg a Cavs utolérte őket – néhány hete még a ligaelső pozícióért voltak harcban, most pedig a keleti negyedik-ötödik helyen állnak...

Keldon Johnson nagy napja. Egy játékos jelentette a különbséget a csapatok között, ő pedig Keldon Johnson: a San Antonio kiscsatára 36 ponttal karriercsúcsot dobott, leszedett 11 lepattanót, ellopott 4 labdát, és kiharcolt 12 büntetőt, ő volt a találkozó legjobbja, és ő volt az egyetlen a pályán, akiben igazán volt fantázia támadásban. Mert egyébként a Spurs is pocsékul játszott, 40 százalék alatt maradt mezőnyből, de több büntetővel, több támadópattanóval és kevesebb eladott labdával jobb helyzetbe hozta magát, és így Johnson extrájával pont annyival tudott többet, amennyi elég volt a győzelemhez. A záró etapban már végig vezetett a társaság néhány ponttal, minden Nets-próbálkozásra érkezett válasz, fontos pillanatokban Johnson villant több esetben is, de Jakob Pöltl vagy Josh Richardson is talált be olyan helyzetben, amikor arra nagy szükség volt. A texasiak sorozatban öt és kilencből nyolc vereség után tudtak nyerni, de náluk ezekből a sikerekből túl mély következtetéseket nem érdemes levonni, ez a nap egyszerűen ezt hozta nekik – ettől még ugyanúgy a liga legrosszabbjai között foglalnak helyet.

A Spurs legjobb dobói: Johnson 36/9, Sochan 16/6, Jones 13/3
A Nets legjobb dobói: Warren 19, Curry 16/3, Claxton 15, Thomas 15

Denver Nuggets–Portland Trail Blazers 122–113

Jokicsra fogynak a jelzők. Újabb egészen elképesztő mérkőzést rakott össze a Denver MVP-je, Nikola Jokics most 36 ponttal, 12 lepattanóval és 10 gólpasszal tripla-duplázott úgy, hogy 13/14–et (!) dobott mezőnyből – döbbenetes hatékonyság, és döbbenetes hatás a mérkőzés képére, minden egyes labdabirtokláson ott volt a lenyomata. Mellette még négyen dobtak tíz pont felett a Nuggetsnél, de Jokicson múlt minden, a tripla-dupláját már a harmadik negyed végéig összerakta, a helyettes vezetőedző (Michael Malone karanténba került), David Adelman pedig úgy fogalmazta meg a véleményét, hogy elég behívni egy egyszerű figurát, majd az egész megkomponált, megtervezett játéknak tűnik egyszerűen azért, mert Jokics futtatja. A negyedik negyedet már kontrollálták a hazaiak, bár a Portland mindent megtett és próbált rohamozni, de az utolsó hat percben már végig kétszámjegyű volt a különbség, sőt 119–99-nél meglett a közte húsz pont is, eldőlt a küzdelem. A Denver így 20–3-ra áll otthon, sorozatban 14. győzelmét aratta ebben a csarnokban, és még mindig rohan előre Nyugat élén, sőt a Bostont űzi maga előtt a ligaelső pozícióban – most lesz még három hazai meccse, aztán egy Pelicans–Bucks–Sixers idegenbeli kirándulás, ott kicsit keményebb lesz majd a program.

Lillard miatt volt közel a Portland. Sokáig közel tudott maradni a Blazers, az első negyed végén három, a nagyszünetben hat pont volt csak a vendégek lemaradása, majd a harmadik játékrész végére nőtt tíz egység fölé a különbség, a záró etapról pedig már szóltunk – egy ideig próbált kellemetlenkedni a gárda, aztán a hajrára elfogyott az erő, és bedarálta a csapatot a Denver. Azért, hogy ez nem történt meg korábban, egyértelműen Damian Lillard a „felelős”, aki újabb kiemelkedő produkcióval igyekezett húzni együttesét: 44 pontot szórt 8 gólpasszal, 12/20–as mezőnymutatóval és 14/14 büntetővel, ő is egyértelműen szupersztár-teljesítményt tett le az asztalra. Mellé viszont nem igazán nőtt fel senki, csapatjátékban elmaradtak, védekezésben nem tudtak igazán mit kezdeni Jokiccsal, és Lillard szerint a játékvezetők sem segítették őket: úgy fogalmazott, hogy persze ők is csinálhattak volna jobban sok mindent, de úgy érezte, hogy a negyedik negyedben bármit tettek, az fault volt a játékvezetőknél, és nem érti, hogy erre miért van szükség. Ezzel együtt reálisan nézve végig a Nuggets uralta a derbit, úgyhogy nem érdemtelen a vereségük, így most egálba kerültek az OKC-vel, most viszont jön sorozatban hat hazai mérkőzésük, ott lendületet vehetnek.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 36/3, Porter Jr. 23/12, Murray 17/9
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 44/18, Grant 18/6, Simons 14/6

Los Angeles Clippers–Philadelphia 76ers 110–120

Kellett Embiid tudása, de jobb volt a Sixers. Nagyszerűen kezdte a meccset a Philly, az első negyedet hét ponttal nyerte, a másodikban vezetett már 14-gyel is, a nagyszünetben végül 11 egység volt közte, addig úgy tűnt, hogy kézben tartja az eseményeket Doc Rivers alakulata. A fordulás után aztán jött a Clippers válasza, Kawhi Leonard és Paul George vezetésével nagyon bekezdtek a harmadik negyedben, 71–71-nél egyenlítettek, majd a meccs során először a vezetést is átvették, és bár végül a játékrész hajrájában stabilizálta magát a Sixers, de így is fej-fej mellett haladtak a felek a záró etap kezdetén. Ott viszont jött Tyrese Maxey, sorozatban három triplát bombázott be, és megtolta a Sixers szekerét, majd visszatért a parkettre Joel Embiid, és az ő vezetésével állva hagyták ellenfelüket – 115–98-nál már érződött, hogy itt a vége, egy 11–0-s futással lezárták a küzdelmet a vendégek. Ebben Maxey (22 pont, 3/5 tripla) és Tobias Harris (20 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz, 5 labdaszerzés) mellett Embiidnek volt kulcsszerepe, aki ezúttal is MVP-teljesítményt nyújtott: 41 ponttal szórta meg a Clipprest, 12/22-t dobott mezőnyből és 15/18-at a büntetővonalról, volt 9 lepattanója, 3 gólpassza és 2 blokkja, nem tudtak vele mit kezdeni a hazaiak. Az ő extrájára pedig szükség is volt, mert James Harden betlizett, alig hat pontot dobott a kilenc gólpassza mellé, így viszont ez is belefért, úgyhogy a Brooklynt megelőzve feljöttek a keleti harmadik helyre.

George visszatérése sem oldott meg mindent. Öt kihagyott mérkőzés után állt újra rendelkezésre a Clippersnél Paul George, de a klasszis ezúttal még nem hozta a várt szintet: csak 13 pontot dobott, és bár a harmadik negyedes felzárkózásban benne volt a keze, de összességében nem volt nagy hatása a találkozóra. Kawhi Leonard most is igyekezett (27 ponttal kiemelkedett csapatából), de az olajozott, folyamatos játék ezúttal is csak néha volt tetten érhető az együttesnél, ráadásul ugyan a periméter–védekezésük nagyjából a helyén volt, de sem Ivica Zubac, sem más nem jelentett megoldást Embiidre, sem csapdákkal, sem egyéb ötletekkel nem tudták lelassítani a centert. George visszatérése pozitívum, a Sixers jelenleg topcsapat, így nem kell feltétlenül magukba roskadniuk, de tény, hogy tízből nyolcadszor kaptak ki, 50 százalékon állnak, és belesüllyedtek abba a nyugati középmezőnybe, ahol minden hiba és minden győzelem helyezéseket jelenthet már – ráadásul a következő 11 meccsükből 10 alkalommal is idegenben lépnek pályára...

A Clippers legjobb dobói: Leonard 27/6, Powell 16/9, George 13/3
A 76ers legjobb dobói: Embiid 41/6, Maxey 22/9, Harris 20/6