Anthony Davis 42 pontjával bebiztosította nyugati első helyét a Lakers

Miami Heat–Toronto Raptors 103–107

Most VanVleet lépett elő. A Lakers ellen Kyle Lowry játszott óriásit a Raptorsnál, most viszont hátvédtársa, Fred VanVleet lett a vezér, ő vette kézbe a csapat dolgait – az irányító végül 36 pontig jutott 7/12 triplával és 13/13 büntetővel, több nagy dobást is bevert távolról, illetve sorozatosan eljutott a vonalra is a betöréseivel, nem nagyon lehetett vele mit kezdeni. Főleg a harmadik negyedben volt elemében és ez volt az a játékrész, amikor úgy tűnt, hogy a Toronto el is dönti a mérkőzés sorsát, ugyanis bár addig is szinte végig a kanadaiak vezettek, de itt 17 ponttal léptek meg–hiába, mert a Miami visszazárkózott és egy nagy rohammal még a vezetést is át tudta venni. Ez sem törte azonban meg a Raptorst, két Ibaka-zsákolással megint magukhoz ragadták az előnyt és ezt már nem is adták ki a kezükből, igaz, a végén a Heatnek minden esélye megvolt a győzelemre–a Toronto azonban ezt kimozogta, VanVleetnek volt egy clutch labdaszerzése az utolsó másodpercekben, majd 4/4 büntetővel zárták a találkozót. Nick Nurse alakulata így 2–0-val rajtolt és rögtön megnyert két rangadót, következőleg az Orlando ellen ezek alapján kötelező lesz újabb győzelmet aratnia.

Megvolt az esélye a Heatnek. Meglehetősen alacsony színvonalú mérkőzést játszottak a felek, ezúttal elég sok volt a hiba, a pontatlanság, a figyelmetlenség mindkét oldalon, amit jól jelez például az, hogy a Miami 5/23 triplával is csak négy pontra volt ellenfelétől a nagyszünetben. A fordulás után jött egy hullámvölgy a floridaiak számára, de Goran Dragic (25 pont, 9/14 mezőnyből) vezetésével feltámadtak, a záró etap elején átvették a vezetést és innentől már nem szakadtak le, végig ott lihegtek ellenfelük nyakán. A végén aztán meg is volt minden esélyük a sikerre, de egyszerűen mindent elrontottak: 41 másodpercnél Dragic kihagyta az egyenlítőnek szánt büntetőt, a következő támadásból eladta a labdát, majd az azt követőből Jimmy Butler veszítette el a játékszert, így kikaptak. Öröm az ürömben, hogy Butler a karanténos hírek ellenére játszott és nem is mozgott rosszul, most viszont back-to-backet vívnak, ami nem lesz túl szívderítő feladat.

A Heat legjobb dobói: Dragic 25/9, Olynyk 17/12, Butler 16, Crowder 16/12
A Raptors legjobb dobói: VanVleet 36/21, Siakam 22/12, Ibaka 15/3

Oklahoma City Thunder–Denver Nuggets 113–121 – hosszabbítás után

Porter élete napja. Nem volt könnyű helyzetben a Denver, mert megint hiányzott a csapatból a Murray-Harris-Barton trió, de a legutóbbi sima vereség után mindenképpen javulni kellett, ezt pedig meg is tette a gárda, játékban, akaratban mindenképpen előrébb lépett. Ehhez kellett Nikola Jokics nagy meccse (30 pont, 12 lepattanó, 10 gólpassz), de még ennél is jobban kellett az, hogy a mindössze harmadszor kezdő, eddig 7,5 pontot átlagoló Michael Porter Jr. "megőrüljön": a fiatal 12/16 dobását a gyűrűbe küldte, ebbe belefért 4/6 tripla is, hozzátett 9/9 büntetőt, így végül 37 ponttal óriási karriercsúcsot szórt, ráadásul leszedett 12 lepattanót is. Beszédes, hogy egy hosszabbításos meccsen +25-ben volt vele a Denver, úgyhogy egyértelműen ő volt az este sztárja–igaz, a rendes játékidő végén csak Chris Paul kimaradt büntetője miatt maradtak életben, de a hosszabbítás már az övék volt, ott egyetlen mezőnykosáron tartották a Thundert. Így végül három meghatározó játékosuk nélkül, 30% alatti triplázással is nyerni tudtak, a legutóbb dühös Mike Malone pedig elégedett is volt csapatával–talán megnyugodhatnak Jokicsék a mestert és így az edzések keménységét illetően...

Paul kezében maradt. Porter nagy napját lenullázhatta volna Chris Paul, de a veterán irányító most a legrosszabb pillanatban hibázott–nem egészen három másodperccel az órán, 108-109-nél harcolt ki faultot és dobhatott két büntetőt, de az elsőt elrontotta, így nem tudta megnyerni a meccset csapatának. Ezzel együtt az OKC sem lehet elégedetlen, Paul és Gilgeous-Alexander megint jó volt elöl-hátul hátvédposzton, Danilo Gallinari dobott egy húszast, a padról Abdel Nader szórt be 3/4 triplát és védekezésben sem voltak rosszak, csak egyszerűen Jokics varázslata és Porter élete napja ezt egy kicsit elhomályosította. Így is egyetlen dobásra voltak a sikertől, végig kiélezett meccset vívtak a hosszabbítás előtt, de most kikaptak, úgyhogy nem előzték meg a Jazzt és nem érték utol a Houstont, viszont a teljesítményük ezúttal is biztató volt.

A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 24/9, Paul 23/6, Gallinari 20/12
A Nuggets legjobb dobói: Porter Jr. 37/12, Jokics 30, Morris 17, Millsap 17/3

Washington Wizards–Indiana Pacers 100–111

Warren továbbra is nagyon forró. Az első meccsen brutális karriercsúcsot szóró TJ Warren most sem nagyon vett vissza és ezúttal is ő volt az Indiana legjobbja: 34 pontig jutott 14/26 jó dobással és most főleg a triplavonalon belülről dolgozott–leszedett még 11 lepattanót, volt 4 gólpassza, védekezésben pedig 3 labdaszerzéssel és 4 blokkal tűnt ki. Az ő extrája mellé felnőtt a visszatérő Malcolm Brogdon (20 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz), jó volt Myles Turner (17 pont, 9 lepattanó, 2 blokk) és Aaron Holiday (17 pont, 7/12 mezőnyből), így belefért az is, hogy Victor Oladipo kihagyta a meccset–persze a papírforma szerint verniük kellett a back-to-backet játszó Washingtont, de ettől még teljesíteni is kellett a feladatot. Az elején azért nem volt ez egyszerű, a második negyedben még hét ponttal égtek, de aztán rohantak egy 20-2-t és innentől nem néztek vissza–a két középső játékrészt végül 23 ponttal húzták be, úgyhogy a végén kiengedhettek. A 2-0-s rajtjukkal egyetlen meccsre megközelítették a Miamit, következőleg pedig az Orlandóval találkoznak.

Még mindig nyeretlen a Wizards. Egyébként sem lett volna esélyes ezen a meccsen a Washington, de mivel egy back-to-back második felén lépett pályára a társaság, így még kevésbé reménykedhetett a bravúrban. Thomas Bryant (20 pont, 11 lepattanó, 3 blökk) vezetésével azért tartották magukat, ameddig lehetett, másfél negyeden keresztül egyenrangú ellenfelei voltak a Pacersnek, sőt, vezettek is, de aztán érvényesült a papírforma–nem történt semmi érdekes, 0-3-mal állnak és biztos, hogy néhány meccs múlva mehetnek haza.

A Wizards legjobb dobói: Bryant 20/6, Robinson 17/6, Napier 16/3
A Pacers legjobb dobói: Warren 34/3, Brogdon 20/6, Turner 17/6, A. Holiday 17/3

New Orleans Pelicans–Memphis Grizzlies 109–99

Nagyon kellett már ez a Pelsnek. Két vereség és az eddigi pocsék játék után nagyon fontos volt a New Orleans számára, hogy kézzelfogható javulást mutassanak, ezt pedig most sikerült is megtenniük. A buborékban először Zion Williamson is fent lehetett egy végjátékban, ezúttal 25 percet játszhatott és dobott is 23 pontot 5 gólpasszal, erről pedig azt mondta, hogy úgy érezte, újra él–benne volt a meccset lezáró 12-6-os Pels-futásban, igaz, nem sokkal korábban nem futott vissza védekezni, úgyhogy átmenetileg lecserélte őt Alvin Gentry. Mellett a 24 pontos Brandon Ingramet kell mindenképpen kiemelnünk és ezúttal a csapatvédekezésük is rendben volt, Lonzo Ball nem a levegőbe beszélt akkor, amikor azt mondta, hogy ezt most muszáj valahogy megnyerniük–igaz, a 15 kihagyott büntető megnehezítette a dolgukat, de most ez is belefért. Egy pontnál nagyobb hátrányuk egyszer sem volt a mérkőzés folyamán, a hajrában pedig a szigorú védekezésüknek köszönhetően meg tudták tartani az előnyüket, úgyhogy elégedettek lehetnek–ezzel a sikerrel 2,5 meccsre közelítették meg a Memphist és félre a Portland-Spurs párost, úgyhogy még semmi sem dőlt el számukra.

Nem így tervezte a Grizzlies. Sorozatban harmadik meccsét is elvesztette Taylor Jenkins csapata, így 0-3-ra áll és gyakorlatilag már eldőlt, hogy kell playint játszania–két meccs az előnye, de hárman is ott vannak egymáson a riválisok közül és a 0-3-as rajt nem azt mutatja, hogy a hátralévő öt találkozón mindegyiket négy meccsen kívülre "löki" a gárda. Most bizonyára a back-to-back is benne volt a vereségben, az eddigi két szoros végjáték után ezúttal végig csak loholtak a Pelicans után és támadásban nagyon nem találták a ritmust–Ja Morant 5/21-et dobott mezőnyből és 1/10-et a triplavonalon túlról, Dillon Brooks is csak szenvedett, Jonas Valanciunasnak faultgondjai voltak és csapatszinten 40% alatti mezőnymutatóval, valamint 30% alatti triplázással zártak. Grayson Allen 5/6 távolija váratlan segítségként érkezett, de most egyszerűen nem tudtak felnőni a New Orleans szintjére–következőleg a Jazz ellen kellene helytállni, úgyhogy nagyon hamar rendezniük kell a sorokat.

A Pelicans legjobb dobói: Ingram 24/6, Williamson 23, Redick 16/9
A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 22/6, Allen 17/15, Brooks 15/6

Philadelphia 76ers–San Antonio Spurs 132–130

Hullámzó meccs végén Milton döntött. A back-to-backet játszó Spurs ellen sem tudott dominálni a Sixers, az első félidő szorosan alakult, aztán a harmadik negyedben meg tudott lépni a gárda és a záró etapban már vezetett 14 ponttal is–azonban itt megint jött egy leolvadás és a hajrában már a San Antonio járt előrébb. Viszont még időben összekapta magát Brett Brown alakulata és Joel Embiid, valamint Tobias Harris játékaival vissza tudott jönni, a végén azonban Shake Milton nagy triplájára volt szükségük a sikerhez: Derrick White kihagyott büntetője után Embiid kaphatta volna a labdát, de a Spurs védekezése betömörült körülötte, így a fiatal hátvéd kétpontos hátrányban, hét másodperccel az órán könyörtelenül beverte az üres hármast. Itt a texasiaknak volt még egy esélyük, de Jakob Pöltl elhibázta a közelit, úgyhogy egy Embiid-büntető beállíthatta a végeredményt–a vártnál nehezebben sikerült nyernie a Phillynek, de valahogy csak összehozta. Brown mindenesetre reálisan látta a dolgokat: 43 pontot kaptak a negyedik negyedben, ami szörnyű és elmondta, hogy nagyon szerencsések voltak, hogy nyerni tudtak–egyelőre nem akar összeállni a játékuk és lassan nem lesz már mire várni...

Jó volt a Spurs. Két győzelem után most egy nagy dolgokat megcélzó csapat ellen is abszolút reális esélyei voltak a San Antoniónak, a végén White büntetője, vagy Pöltl közelije meghozhatta volna a sikert számukra–apró hibákat követtek el, Dejounte Murray például magára vállalta az Embiidre való besegítést és a Milton-triplát, szerinte rendkívül dühösek magukra, mert most is nyerhettek volna. DeMar DeRozan megint remekelt (30 pont, 11/20 mezőnyből), de White (20 pont, 4/6 tripla) és Rudy Gay (24 pont, 9/15 mezőnyből) is nagyszerűen játszott–esélyük volt arra, hogy egyetlen meccsre megközelítsék a Memphist és 3-0-val rajtoljanak, de végül nem volt szerencséjük. A teljesítményük viszont így is biztató, főleg egy back-to-back második felén, úgyhogy optimistán várhatják a folytatást–igaz, a Denver ellen talán még nehezebb dolguk lesz.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 27, Harris 25/9, Richardson 19/9
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 30/3, Gay 24/6, White 20/12

Utah Jazz–Los Angeles Lakers 108–116

Hivatalos a nyugati első hely. Ezzel a győzelemmel matematikailag is biztossá vált, hogy a Los Angeles Lakers végez Nyugat első helyén az alapszakaszban, úgyhogy innentől végképp csak a formába hozás és az egészség megőrzése lehet a csapat célja. A meccs sztárja a részükről mindenképpen Anthony Davis volt, aki a Toronto ellen eléggé eltűnt, most viszont rendkívül agresszíven játszott–már az első negyedben elemelt 14 dobást, végül 28 mezőnykísérlettel zárt és bár nem dobott különösebben jól, de így is kifizetődött a hozzáállása. A nagyszünetben már 24 pontnál járt, végül 42-ig jutott 15 kiharcolt büntetővel, 12 lepattanóval, 4 gólpasszal és 3 labdaszerzéssel, kiemelkedett a mezőnyből, ráadásul 42 másodperccel az órán igazából ő is zárta le a meccset, amikor faulttal együtt vert be egy triplát–innentől már nem volt miről beszélni, eldőlt a küzdelem. Mellette LeBron James (22 pont, 8 lepattanó, 9 gólpassz) is jó volt, de csapatszinten most sem brillíroztak az arany-lilák és a harmadik negyedes 19-2-es futásuknak köszonhették, hogy nyertek–előtte/utána a Utah is abszolút partiban volt, de az ott kiharcolt különbség döntőnek bizonyult. Következőleg az OKC ellen rangadóznak, meglátjuk, hogy játékban sikerül-e feljebb kapcsolniuk a folytatásban.

Túl sok eladott labda. 26 pontot kapott az elvesztett labdákból a Jazz, ez döntően befolyásolta a mérkőzést, főleg mivel éppen az említett harmadik negyedes Lakers-futás idején szórták el sorra a játékszert Mike Conley-ék. Davisszel egyébként sem tudtak mit kezdeni, a támadójátékukat pedig ez az óvatlanság eléggé behatárolta, úgyhogy hiába dobott 33 pontot Donovan Mitchell és tett hozzá további negyvenet a Conley-Gobert páros, ez most nem volt elég, sőt, 0-3-mal zárták a szezont a Lakersszel szemben. Egyelőre elég felemásak itt a buborékban, következőleg a 0-3-as Memphis ellen lehetne javítani.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 33/12, Conley 24/9, Gobert 16
A Lakers legjobb dobói: Davis 42/12, James 22/6, Howard 11