Rekordok estéje Minnesotában, váratlan hideg zuhanyt kapott a Clippers

 

Orlando Magic–Milwaukee Bucks 95–111

Nem volt kérdés. Semmi érdekes nem történt, a listavezető Milwaukee teljesen simán húzta be az újabb mérkőzését, nem tudott komoly ellenállást kifejteni az Orlando – a félidőben már 16 pont volt a vendégek előnye, később vezettek 27-tel is, bár ezt követően azért jelentősen hátradőltek és visszaengedték ellenfelüket. Ezzel együtt a sima győzelmük nem forgott veszélyben, bár Giannis Antetokounmpo most szokatlanul gyengén dobott (18 pont, 18 lepattanó, 9 gólpassz, 6/17 mezőnyből), de Brook Lopez (23 pont, 5/5 tripla), Khris Middleton (21 pont, 13 lepattanó, 6 gólpassz) és Eric Bledsoe (18 pont, 8 gólpassz) ezt ellensúlyozta – Antetokounmpo 30 pontos, 15 lepattanós sorozata megszakadt, a Bucks viszont még mindig utcahosszal vezet és ebben a tempóban a szezon végére elérheti a 70 győzelmet, amire eddig csak két csapat volt képes az NBA történetében.

Újabb vereség. Nem volt reális esély a papírforma borítására, a hazaiak nem tudták igazán felvenni a kesztyűt – egyszer sem vezettek, nem dobtak pontot leindításból, simán bukták a lepattanózást, csak 25%-kal tripláztak és összességében is 40% alatt maradtak mezőnyből. Nik Vucsevics (21 pont, 14 lepattanó, 6 gólpassz, 2 blokk), illetve a padról beszálló Terrence Ross (20 pont, 7/14 mezőnyből) azért nem játszott rosszul, de csapatszinten egyáltalán nem voltak a Bucks szintjén – Steve Clifford vezetőedző szerint ebben a ligában be kell dobni az üres helyzeteket és kész, az ő csapatának viszont ez egy gyenge pontja és ezen az estén is ez volt a fő baj, márpedig amíg ez így marad, addig nagyon nehéz dolguk lesz.

A Magic legjobb dobói: Vucsevics 21, Ross 20/3, Fultz 15/9
A Bucks legjobb dobói: Lopez 23/15, Middleton 21/9, Antetokounmpo 18, Bledsoe 18

Charlotte Hornets–Dallas Mavericks 100–116

Egy negyed alatt elrendezte a Dallas. Sem Luka Doncic, sem Kristaps Porzingis nem játszott a vendégeknél, akik egyébként is back-to-back léptek pályára, de Rick Carlisle rendszere ismét bizonyította, hogy önmagában is erős, mert így is nyerni tudott a társaság. A meccs pedig már az első negyedben eldőlt, a nyitó játékrészt ugyanis 31-10-re (!) húzta be a Mavs, elöl parádézott a gárda, hátul pedig tette a dolgát, szedte a lepattanókat, a szörnyű kosárlabdát játszó Charlotte hibáiból könnyedén építette fel az előnyét – onnantól nem volt túl sok izgalom, a harmadik negyedben még rátettek egy lapáttal a texasiak, majd a végén kiengedtek, így megfeleződött a korábban 31 pontos távolság. Egyénileg hatan is tíz pont fölé jutottak náluk, egy extra teljesítményt viszont mindenképpen ki kell emelnünk: Seth Curry 26 pontot és 6/8 triplát szórt a padról beszállva úgy, hogy a 10/10-zel, közte pedig 6/6 triplával kezdett, csak a végén rontotta el néhány kísérletét. Carlisle szerint az ilyen típusú játékosoknál benne van, hogy "megőrülnek", amikor hazatérnek, márpedig a Curry család otthona Charlotte, édesapja és édesanyja is ott volt a meccsen – Seth nem is vacakolt sokat, ugyan csak csereként érkezett, de már az első negyedben beszórt 12 pontot és később sem lehetett megállítani.

Nincs kiút a Charlotte-nál. Sorozatban ötödször, összességében 14-ből 13. alkalommal kapott ki a Hornets, egy fáradtabb, tartalékos ellenféllel szemben sem volt esélyük hazai pályán egy pillanatra sem, nagyon rossz irányba megy a gárda. Devonte' Graham 26 pontja, vagy éppen a Bridges-Monk páros egy-egy villanása kiemelendő, de összességében közük sem volt a meccshez megint – James Borrego vezetőedző szerint egyszerűen csak volt egy rossz negyedük, azon elment a meccs, de (ezt már csak mi tesszük hozzá) hosszú hetek óta ugyanígy játszanak, nem egy negyedről van szó. Már csak a Hawks-Cavs páros van mögöttük Keleten, közben kivásárolták Marvin Williamst és Michael Kidd-Gilchristet is, nem mondhatjuk, hogy a minél jobb szereplés a céljuk...

A Hornets legjobb dobói: Graham 26/9, Bridges 20/6, Monk 19/9
A Mavericks legjobb dobói: Curry 26/18, Cauley-Stein 15, Hardaway Jr. 14/9

Detroit Pistons–New York Knicks 92–95

Tovább él a széria. Sorozatban negyedik győzelmét húzta be a New York, amely szezoncsúcsnak számít a csapatnál, ebben az idényben még nem voltak ilyen formában – nagyon egységes csapatként léptek fel most is, Mike Miller vezetőedzővel jó irányba indultak el. Ezen az estén egy nagyon izgalmas mérkőzést sikerült megnyerniük, az első félidőben mindkét csapatnak volt nagy rohama, a Knicks tíz pont feletti hátrányból jött vissza, majd a harmadik negyedben egyik fél sem igazán találta a dobását, aztán eljött az utolsó játékrész, ahol némi "billegés" után végül egálközeli eredményre álltak be a felek. Az utolsó két percben azonban a New York csinálta meg a clutch játékokat, két kimaradó detroiti büntető után Elfrid Payton kettesével jutottak 91-89-es előnyhöz, majd egy kimaradó Pistons-dobás után gyakorlatilag egy percig náluk volt a labda – két clutch támadópattanót is visszaszedtek, majd a végén ráadásul Julius Randle kosarat is dobott belőle, alig 13 másodperccel az órán. Erre még jött egy Wood-tripla és két Bullock-büntető, úgyhogy maradt még pár másodperc egy esetleges detroiti egyenlítésre, de az a dobás kimaradt, úgyhogy behúzta a szoros végjátékot a Knicks és nagyszerű formában utazhat el Atlantába.

Hiányzott Drummond. Éppen a nemrég bagóért elcserélt center lepattanózásán múlt ez a mérkőzés a Detroit számára, a hazaiak 16-3-ra bukták el a támadópattanózást, 17 pontot kaptak második esélyből, az utolsó percben pedig kétszer is visszaadták így a labdát a New Yorknak, amellyel gyakorlatilag megágyaztak a vereségüknek. Kellett ehhez Thon Maker két kimaradó büntetője és Reggie Jackson két elrontott fontos dobása is a végén, de az alapot a lepattanózás adta meg, a játékosok is arról beszéltek, hogy csapatszinten, kollektíven jobban kell ezt megoldaniuk most – bár a végére talán kicsit el is fáradtak, hiszen a back-to-back második felén léptek pályára. Mindenesetre ezzel a vereséggel már csak egy meccsel előzik meg a New Yorkot, szépen lépegetnek hátra a tabellán...

A Pistons legjobb dobói: Jackson 20/9, Wood 17/9, Snell 12/6, Henson 12
A Knicks legjobb dobói: Randle 17/3, Ellington 17/9, Gibson 11, Portis 11/3

Toronto Raptors–Brooklyn Nets 119–118

Most semmi sem állíthatja meg a Raptorst. Három alapember, Lowry, Gasol és Powell nélkül, egy back-to-back második felén lépett pályára a Toromto, de ez abszolút nem érdekelte a címvédőt, így is behúzta sorozatban 14. győzelmét. Ehhez kellettek a kiegészítők extrái, mert Pascal Siakam nem dobott jól (20 pont 22 mezőnykísérletből), Serge Ibaka nem nagyon tudott érvényesülni, a húzóemberek közül egyedül Fred VanVleet (29 pont, 6 gólpassz, 11/20 mezőnyből) hozta a szintet, viszont 20 pontot és 5/8 triplát vert be Terence Davis kezdőként, a padról pedig 15 ponttal karriercsúcsot és 3/4 triplát tett hozzá Matt Thomas – az ő teljesítményük "kiegyenesítette" a csapatot, bár a második félidőben leadták tíz pont feletti előnyüket és a hajrában nagyon kapaszkodniuk kellett. A végén hiába dobott clutch kosarakat VanVleet, 118-118-nál, fél perccel a vége előtt kiegyenlített a Nets és úgy tűnt, hogy a fáradtság mégis elérte a Raptorst, ám Siakam kiharcolt két büntetőt, egyet bedobott, amellyel előnyhöz juttatta a csapatát, majd a Nets utolsó támadását kollektíven levédekezték, LeVert leütésből elengedett távolija kimaradt – mondjuk ahogy ő dobott ezen az estén, úgy a "megúszták" szót is használhatnánk. Akárhogy is, de most minden bejön nekik, sorozatban harmadik back-to-backjuket "söpörték" és már ott toporognak a Lakers nyakán a liga második-harmadik helyén...

LeVert kezében maradt. A vendégek hátvédje remek napot fogott ki és végül 37 ponttal karriercsúcsot szórt úgy, hogy 6/7 triplája beakadt – pechjére az az egy kimaradó dobás éppen az utolsó másodpercben történt, amikor a győzelemért támadhatott a Nets. Nagy kritika azért így sem érheti, ő vette a vállára a csapatát, miatta egyenlítettek ki a végén és lett egyáltalán esélyük a sikerre, ott a legrosszabbkor "volt ellene a gyűrű", de így is jó teljesítményt nyújtott – csapatszinten viszont nem voltak az igaziak, gyakorlatilag végig hátrányban játszottak, nem tudták érvényesíteni a frissességüket. Viszont nekik majdnem mindegy, hogy mi történik, túl nagy tét nincs számukra: a pocsék formában lévő Orlando előtt így is vezetnek két meccsel, a playoff-helyük maximálisan biztonságban van (4,5 meccs az előny), előre pedig egyáltalán nem kell tekinteniük, nagyon messze vannak tőlük a többiek.

A Raptors legjobb dobói: VanVleet 29/12, Siakam 20, Davis 20/15
A Nets legjobb dobói: LeVert 37/21, Dinwiddie 21/6, Prince 17/12

Indiana Pacers–New Orleans Pelicans 117–124

Ingram és Williamson nélkül, Holiday dobásaival nyert a Pelicans. Két meghatározó játékosa, Brandon Ingram és Zion Williamson hiányában is jól működött a New Orleans gépezete, jól dobtak mezőnyből, ültek a tripláik, szépen járatták a labdát és uralták a lepattanózást: 53-37-re nyerték meg ezt Melliék, a támadópattanókat tekintve pedig 16-2-re diadalmaskodtak. Egyénileg Jrue Holiday (31 pont, 10 gólpassz) volt a vezér, ő fogta össze a gárdát, de Derrick Favors és Lonzo Ball is hasznosan játszott, a padról pedig 23 ponttal szállt be JJ Redick, az ő tűzerejére is szükségük volt – a döntő faktor mindenesetre Holiday lett, amikor a szoros végjátékban teljesen "megőrülve", egymaga hozta a Pels győzelmét. Ugyanis a fentebb említett pozitívumok mellett a védekezést nem igazán sikerült jól összerakniuk, így végig közel volt a Pacers és az utolsó negyedben is egy-két pont volt csak a legnagyobb távolság a csapatok között. Aztán eljött az utolsó két és fél perc, 108-108-ról: Holiday bevert egy triplát, majd egy duplát, aztán egy újabb triplát, végül pedig 6/6 büntetőt – egymaga 14 pontot szórt ebben a clutch időszakban, rajta kívül csak egy Ball-kettes született még a New Orleans oldalán. Az irányító tehát abszolút kulcsjátékosnak bizonyult, miatta tudtak nyerni a vendégek, a NOP pedig tovább folytatja felzárkózását a playoff-helyek felé – még mindig messze vannak, de a formájuk adott ahhoz, hogy odaérhessenek a végén.

Elfogyott a Pacers? Sorozatban ötödször kapott ki az Indiana és bár most a back-to-back, valamint Victor Oladipo pihentetése magyarázatot adhat erre az estére, de összességében egyértelműen megtorpantak mostanában, így már egy meccsel szorultak vissza a Sixers mögé. Ezúttal sem volt megfelelő a védekezésük, Nate McMillan szerint egyszerűen nem rontanak ki az ellenfél dobóira, nem fogják őket szorosan, sem elöl, sem hátul nem végzik el a munkát, csak belekezdenek, így pedig nem jutnak egyről a kettőre. Statisztilailag voltak azért jó teljesítményeik, a Brogdon-Lamb hátvédpár 43 ponttal, 10 gólpasszal, 15/27 jó dobással zárt, TJ Warren 22 pontot szórt 9/12-es mezőnymutatóval, Domantas Sabonis megint sokoldalú volt (16 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz, 2 blokk), Myles Turner pedig szintén mindenben benne volt, az öt blokkja abszolút kiemelendő – hiába, a rengeteg engedett támadópattanó, a pocsék védekezés és a clutch hibák megpecsételték a sorsukat. Nekik valószínűleg jól jön majd az All-Star szünet, mert valami nagyon félrecsúszott náluk mostanában, amit rendezniük kell – addig még fogadják a Brooklynt és a Milwaukee-t, egyik sem lesz könnyű.

A Pacers legjobb dobói: Lamb 26/9, Warren 22, Brogdon 17/6
A Pelicans legjobb dobói: Jrue Holiday 31/12, Redick 23/9, Favors 15, Ball 15/3

Minnesota Timberwolves–Los Angeles Clippers 142–115

Rekordok estéje. Sorozatban 13 vereség után, a liga legrosszabb formában lévő csapataként, ráadásul egy alaposan felforgatott kerettel várta a találkozót a Wolves, amely még nem vethette be új érkező sztárját, D'Angelo Russellt – a papírforma egy sima Clippers-győzelem volt, ebből lett aztán az, ami. A Wolves ugyanis érthetetlen teljesítményt nyújtott: 142 ponttal és 39 gólpasszal szezoncsúcsot, 81 félidei ponttal és 26 bedobott triplával (!) franchise-rekordot döntött a társaság, a frissen érkezett Malik Beasley pályafutása első dupla-duplájával és karriercsúcsot jelentő hét triplával debütált a csapatban, a legutóbbi meccsen előkerülő Jordan McLaughlin 24 ponttal (karriercsúcs), 11/15 jó dobással, 11 gólpasszal (karriercsúcs), eladott labda nélkül vezette a gárdát – nem nagyon tudunk szóhoz jutni, teljességgel megmagyarázhatatlan produkciót nyújtottak. Így aztán megtört az a 13 meccses széria és egy óriási győzelemmel örvendeztették meg szurkolóikat, egyúttal döbbentették meg a ligát – következőleg már Russellre is számíthatnak, kíváncsian várjuk, hogy mi történik majd...

Megmagyarázhatatlan. „Erre nincs igazán magyarázat és nincs kifogás sem" – értékelte a mérkőzést a vendégek szupersztárja, Kawhi Leonard, aki ugyanúgy nem értette, hogy mi történik a pályán, ahogy a legtöbb néző sem. Toronymagas favoritként érkezett a Clippers, minden mellette szólt a hazai pályát leszámítva, sokkal jobb formában, sokkal minőségibb kerettel, egészségesen léphetett pályára, csak közben mintha a védekezést kihagyták volna a feladatok közül – egy félidő alatt kaptak 81 pontot és később sem tudták igazán felvenni a kesztyűt ellenfelükkel. Leonard mondjuk éppen dobott 29-et, de neki sem volt sok köze a találkozóhoz, teljesen valószínűtlen vereségbe szaladt bele Doc Rivers együttese, amely a második félidőben nem is jutott már 17 pontnál közelebb ellenfeléhez. Ezzel a váratlan pofonnal visszacsúsztak Nyugat harmadik helyére, a repülőúton pedig lesz min gondolkodniuk, hogy most mégis mi történhetett velük...

A Timberwolves legjobb dobói: McLaughlin 24/6, Beasley 23/21, Towns 22/9
A Clippers legjobb dobói: Leonard 29/9, George 21/3, Harrell 11, Williams 11

Golden State Warriors–Los Angeles Lakers 120–125

Wiggins jól debütált. Első meccsét játszotta a Warriors mezében a Minnesotától érkező kiscsatár és azonnal hasznosnak is bizonyult, Steve Kerr jó tanácsokkal látta el: elöl 24 pontot szórt alig 8/12 dobásból, 3/4 triplával, hátul pedig öt labdát szerzett és LeBron Jamesen teljesített szolgálatot. Mellette Marquese Chriss (26 pont, 9 lepattanó, 12/15 mezőnyből) és a padról érkező Jordan Poole (19 pont, 8/12 mezőnyből) is dicsérhető, Ky Bowman 11 gólpasszt osztott szét és az ismét átalakuló GSW-t Kerr megint összerakta pillanatok alatt: 52%-kal dobtak mezőnyből, 40%-kal tripláztak és 31 gólpasszig jutottak, szereztek 15 labdát és egészen a végéig közel tudtak maradni a Lakershez. A biztató produkciót győzelem végül nem koronázta meg, de így sem lehetnek elégedetlenek: volt tartásuk, működött a rendszerük a képességeikhez mérten, Wiggins elsőre jól beilleszkedett, várják a folytatást.

Azért meglett a kötelező. Nem brillírozott a Los Angeles, de a kötelező győzelmet végül nem rontotta el, volt olyan pillanat, amikor 21 ponttal vezetett, bár igazán eldönteni nem tudta a küzdelmet, a végén is közel maradt a Warriors. Anthony Davis (27 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz) és LeBron James (22 pont, 8 lepattanó, 11 gólpassz, 7/17 mezőnyből, 7 eladott labda) mellé most Avery Bradley is felnőtt (21 pont, 5/7 tripla) és több kiegészítő is ponterősnek bizonyult, így 52%-os mezőnymutatóval, 48%-os triplázással zártak, támadásban nem nagyon volt gondjuk – most fogadják a Sunst, majd mennek Denverbe, ahol a jelenlegi legnagyobb nyugati riválisuk pályáján kellene nyerniük még az All-Star előtt.

A Warriors legjobb dobói: Chriss 26/3, Wiggins 24/9, Poole 19/9
A Lakers legjobb dobói: Davis 27, James 22/9, Bradley 21/15

Phoenix Suns–Denver Nuggets 108–117

Nem a back-to-backen múlott. 24 órával korábban nagyon simán verte a Suns a Houstont, és a Denver ellen is kiváló ritmusban kezdték a meccset, az első negyedben 37 pontot pakoltak a táblára, majdnem tíz pontos előnyt harcoltak ki. A két középső negyedben azonban összesen dobtak 41-et, itt pedig a Denver megfordította az állást, majd a záró játékrészben hiába próbált meg mindent a Suns, a vendégek élcsapathoz méltóan mindig tudtak válaszolni. Hiába játszott egészen kiválóan Deandre Ayton (28 pont, 19 lepattanó, 3 szerzett labda), Devin Booker dobásait gyakorlatilag eltüntették (5/16 mezőnyből, 9 gólpassz), ráadásul a látványosan játszó Kelly Oubre Jr. (20 pont, 6 lepattanó, 3/11 tripla) hatékonysága sem volt az igazi, abban pedig nem bízhattak, hogy Ricky Rubio (15 pont, 7 gólpassz) majd megnyeri a meccset. A foghíjas padról (nem játszott Baynes, Saric, Kaminsky és Tyler Johnson) sem jött igazi energia, így a vége az utóbbi hat meccsből az ötödik vereség – hat meccsre vannak a playofftól, egyre reménytelenebb a helyzetük, ráadásul most a Lakershez mennek, az nem a siker szinonímája...

Jamal Murray és Torrey Craig megoldotta. A meccs elején még dadogott a Denver mindkét oldalon, utána viszont Jamal Murray beindította a rakétákat, 14/17-es mezőnymutatóval vert be 36 egységet, mellette 5-5 gólpasszt és lepattanót is jegyzett, miközben a pálya túlfelén Torrey Craig nemes egyszerűséggel elvette a liga egyik legjobb shootere, Devin Booker dobásait, befagyasztva ezzel a hazaiak támadójátékát – Michael Malone vezetőedző szerint egyébként Craig simán ott kellene hogy legyen az év végén valamelyik Év Védőötösében. Nikola Jokics okosan háttérbe húzódott, és hátul is sokat tett hozzá (23 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz, 3 blokk), és az is sokat segített, hogy több, mint egy hónap után rögtön egy dupla-duplával tért vissza Paul Millsap, így a Denver kimozogta, hogy Will Barton, Mason Plumlee és Michael Porter Jr. sem játszhatott sérülés miatt. A táblázaton utolérték a nyugati 2-3. helyen a Clipperst, utóbbi hat meccsükből ötöt nyertek, ráadásul most a Spurst fogadják, eddig kiválóan menedzselik a sérüléseket és a cseréket is.

A Suns legjobb dobói: Ayton 28, Booker 21/9, Oubre Jr. 20/9.
A Nuggets legjobb dobói: Murray 36/18, Jokics 23, Millsap 12/3.

Sacramento Kings–San Antonio Spurs 122–102

A Kings hosszú hajrát indított. Bár még mindig nagyon messze vannak a rájátszástól, a Sacramento zsinórban harmadik győzelmével jelezte, hogy nem adták még fel a reményt, ezúttal az egyik előttük álló, szintén a playoffért harcoló gárdát szedték szét. A kezdőötösben ezúttal nem igazán működött a Fox-Bogdanovics hátvédpár, az inkább erőcsatár Harry Giles volt az egyetlen magasemberük, és ő sem villogott, de mindez nem számított. A kezdőben ugyanis remekelt Harrison Barnes (25 pont, 9/13 mezőnyből), Nemanja Bjelica elöl-hátul mindenben benne volt, a cseresorból pedig előugrott Buddy Hield, aki 9/10 (!) triplát vágott be, egyszerűen nem tudtak vele mit kezdeni DeRozanék – egy nagyon-nagyon érdekes adat: pályafutása 296. meccsén dobta be 800. tripláját, ami új NBA-rekord, a korábbit bizonyos Steph Curry tartotta 305 mérkőzéssel... Mellettük Kent Bazemore is előlépett és Cory Joseph is jól mozgott, ez pedig bőven elég volt az újabb sikerhez. Buddy Hield szerint a jó labdajáratás utáni jó dobóhelyzetek a kulcs, onnan már megoldják és lendületbe tudnak jönni – kíváncsian várjuk, hogy ez a recept mit fog érni legközelebb a Bucks ellen, idegenben...

48 percen keresztül kellene koncentrálni. Gregg Popovich mondta ezt a lefújás után, külön kiemelve, hogy a harmadik negyed végén a cseresor 17-2-re kapott ki pár perc alatt, amivel gyakorlatilag helyzetbe hozták az ellenfelet, ez pedig nem megengedhető ebben a ligában. A Spurs előtte sem játszott kiemelkedően, de a harmadik negyedben kiépítettek egy párpontos előnyt, ezt dobta el végül a cseresor és került 11 pontos hátrányba, ebből pedig már nem tudtak felállni. Ami még hiányzott tőlük, az egy extra teljesítmény, öten jutottak el 12-17 pontig, de a negyedik negyedben senki nem tudott a sereg élére állni, de azt se feledjük, hogy a meccs jó részében small-ballozó Sacto majdnem egálra kihozta a lepattanózást, vagyis akarati tényezőkkel is akadtak gondok. A Spurs pár hete még playoff-helyen állt, most viszont zsinórban negyedszer bukott, utóbbi tíz meccséből csak hármat tudott megnyerni, így jelenleg négy meccsnyire van a 8. helyet birtokló Grizzliestől – a különbség tovább nőhet, hiszen most Denverbe látogat a San Antonio...

A Kings legjobb dobói: Hield 31/27, Barnes 25/6, Bazemore, Bjelica 15/9-15/9.
A Spurs legjobb dobói: Murray 17/6, Forbes 16/12, DeRozan 14.