A málészájú kisöcsi, aki kétszer is megtréfálta Tom Bradyéket

MEGTESTESÍTETTE A KLUBOT – MÉG A KOMISSZÁR IS GRATULÁLT A PÁLYAFUTÁSÁHOZ!

„Tizenhat éven keresztül Eli Manning testesítette meg a pályán és azon kívül is, hogy mit jelent New York Giants-játékosnak lenni – vélekedett még szerdai közleményében John Mara társtulajdonos. – Eli az egyetlen kétszeres Super Bowl-MVP-nk, és a franchise történetének egyik legkiválóbb játékosa. Méltóságteljesen és hitelesen képviselte a klubunkat. Sokat jelentett számára, hogy a Giants irányítója lehet, és még többet jelentett ő a számunkra. Elmondhatatlanul hálásak vagyunk a szervezetünkért tett szolgálataiért, és alig várjuk, hogy a közeljövőben beiktassuk a csapat »halhatatlanjai« közé.”

„Megannyi éven át büszkén hívhattuk Eli Manninget a csapatunk irányítójának. Mindig azért küzdött, hogy a gárdát sikerre vezesse. Két Super Bowl-győzelmével és a pályán kívüli jótékonykodásaival időtlen örökséget hagy maga mögött, ami számtalan embert inspirált. Őszintén hálásak vagyunk azért, amit a csapatért és a közösségünkért tett. Mindig óriás lesz az Óriások között” – mondta ezt már az Óriások másik tulaja, Steve Tisch.

Az nem meglepő, hogy a csapat elöljárói magasztalják a klubtörténet egyik legsikeresebb játékosát, az már lényegesen többet mond ennél, hogy még a liga első számú embere, Roger Goodell is megemlékezett az irányító pályafutásáról.

„Eli Manning kitörölhetetlen emlékeket hagyott a Giants, az együttes szurkolói és minden NFL-rajongó számára. A játék iránti szenvedélye, a felkészültsége és a képessége, hogy felnőjön a lehetőségekhez, ezek fémjelezték a karrierjét. Elinak különleges helye van a történelemben, nemcsak azért, mert nyert két bajnoki címet, és kétszer is a döntő legértékesebb játékosának választották meg, hanem azért is, ahogyan a csapattársaival, a médiával és legfőképpen a szurkolókkal viselkedett. Többek között ezért is választották meg az év emberének. A pályán és a közösségben is bajnok volt. Igazi versenyző, aki bármit is csinált, mindig a legmagasabb szintet várta el magától. Tudjuk, hogy ezt a mentalitást viszi magával a jövőben is” – vélekedett Goodell.

A CSALÁD GARANTÁLTA AZ 1/1-ET

Nyugodtan mondhatjuk, hogy igazi NFL-família Manningéké, hiszen Eli édesapja, Archie az 1971-es játékosbörze 1/2-es kiválasztottjaként a Saintset erősítette hosszú időn át, majd 1982-ben a Houston Oilershez igazolt, pályafutását pedig Minnesotában fejezte be. Jó játékosnak számított, kétszer is kapott meghívót a Pro Bowlra, bekerült a Saints „halhatatlanjai” közé, ahogyan az egyetemi kiválóságok közé is, az Ole Miss pedig visszavonultatta 18-as mezszámát.

A báty, az 1976-ban született Peyton a Tennessee Volunteersről 1/1-esként érkezett a ligába (neki a 16-os számát ugyancsak visszavonultatta az egyetem, és szintén bekerült az egyetemi „halhatatlanok” közé). Édesapjával ellentétben a Seriffnek a profik között is összejön majd a Hírességek csarnoka, ez gyakorlatilag minden releváns statisztikai mutató kiemelt szereplőjeként, kétszeres bajnokként nem lehet kérdéses. Neki a Colts és a Broncos is visszavonultatta a 18-as mezszámát.

Bátyja miatt mindig is kissé lesajnált kis testvérnek kezelték az 1981. január 3-án New Orleansban született Elisha Nelson Manninget, akinek aligha lehetett kérdéses a jövőbeli hivatása.

A helyi Isidore Newman középiskolába járt, ahol a futball mellett a kosárlabda is aktív szerepet játszott az életében, ezen évek során 7389 yardot és 89 TD-passzt adott, majd 1999. február 7-én édesapja példáját követve az Ole Missre esett a választása.

Egyetemi évei alatt igyekezett felnőni családtagjaihoz: összesen 45 csapatrekordot döntött meg/állított be, összesen 10 119 passzolt yardig és 81 TD-passzig jutott. Gólyaként még Romaro Miller cseréjeként számítottak rá, de 2001-ben már ő volt a kezdő, és nem is teljesített rosszul, elsőre egy 20/23, 271 yardos, öt TD-passzos meccset vezérelt, de volt hat darab hatpontos átadással záruló találkozója is ebben az idényben.

Harmadévesként jelentősen lépett előre passzol yardokban (2948-ról 3401), de emellett eladott labdákban (9 után 11 interception) is, ráadásul a 31 TD-passzára ezúttal csak 21 jött. Végzős évében újra javuló tendenciát mutatott (3600 yard, 29 TD, 10 interception), díjak sorát zsebelte be, de a legértékesebb egyetemi játékosnak járó Heisman-trófea voksolásán „csak” a harmadik helyen zárt az oklahomai irányító, Jason White és egy bizonyos Larry Fitzgerald mögött. Diplomáját marketingből szerezte meg, majd jelentkezett az NFL-draftra, ahol természetesen 1/1-es kiválasztott lett – a San Diego Chargersnél...

MINŐ PIMASZSÁG?! NEMET MONDOTT AZ 1/1-ES CSAPATRA!

Eli Manning úgy lett a Giants legendája, hogy nem is a New York-i csapat választotta ki a 2004-es játékosbörzén! Az 1/1 ugyanis a 4–12-es mérleggel záró San Diego Chargers tulajdona volt, így úgy tűnt, a kaliforniai csapatnál köt ki a legmagasabbra taksált egyetemista, ugyanakkor ő maga kijelentette, hogy nem hajlandó a Chargersnél játszani, ha az kiválasztja!

Pimasz, de bátor húzás volt, hiszen kevesen akadnak olyan jók, hogy megengedhetik ezt maguknak, nem is szokott gyakran előfordulni, de például John Elway is nemet mondott a Coltsra, így a Broncoshoz került végül, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy precedens nélküli lett volna a tette.

A Chargers viszont csak elvitte 1/1-re a kisebbik Manninget, igaz, már megvolt az egyezség a New York Giantscel, amely végül az 1/4-re kiválasztott Philip Riverst, egy 2004-es harmadik kört (ebből jött a kiváló rúgó, Nate Kaeding), egy 2005-ös első kört (innen pedig a remek irányítósiettető Shawne Merriman), valamint egy később elcserélt 2005-ös ötödik kört adott Manning játékjogáért. A fiatal irányító hatéves, 45 milliós szerződésével tette hivatalossá, hogy az Óriások játékosa lesz. Érdekes, hogy ezen a drafton még Ben Roethlisbergert is kiválasztották nem sokkal később (1/11-re), így három NFL-történeti klasszis is jött ebből az évből, így pedig joggal pályázhat a 2004-es draft az egyik legjobbra az irányítók terén (az 1983-ast szokták még itt emlegetni, ahonnan három Hall of Fame-irányító, Dan Marino, John Elway és Jim Kelly került ki).

DÖCÖGŐS KEZDÉS UTÁN PLAYOFF

Az első idény finoman szólva sem sikerült jól Manning számára, de az újoncoknál ritkán szól a csillogásról a kezdés. Így is, az Eagles elleni beszállás (3/9 és 66 yard) után a 11. fordulóig nem jutott szóhoz, a Falcons ellen viszont már kezdő lett – az első négy meccs pocsékul alakult, volt 0.0-s, 16.9-es és 45.1-es irányítómutatója is, de még a 60.9-es is rendkívül rossznak számít. A Steelers ellen már biztató volt, az idényzárón pedig a Dallas ellen meglett az első sikere kezdő irányítóként, a Giants ennek ellenére 6–10-zel zárt.

A 2005-ös bajnokságban már lényegesebb biztatóbb volt a játéka, és bár szórta rendesen a labdákat, 11–5-ös mérleget ért el a csapatával, így a Giants megnyerte a csoportját, és bejutott a playoffba, ahol rögvest búcsúzott is, Manning 113 passzolt yarddal zárt, négyszer is eladta a labdát, a Panthers pedig nagyon simán, 23–0-ra nyert. Egy évvel később a 8–8 is elég volt a rájátszáshoz (a 24/17-es TD/interception-mutató után ezúttal 24/18 volt a mérlege), és itt már lényegesen jobb is volt Manning, és a második TD-passzával a hajrában egyenlített, a végszó az Eaglesé volt (20–23).

A KIS MANNINGÉK MEGAKADÁLYOZZÁK A PATRIOTS TÖKÉLETES SZEZONJÁT

Hiába volt már évek óta a ligában, a sokszor meglepett/riadt és leginkább vicces arcot vágó irányítót továbbra is csak Peyton Manning málészájú kisöccsének tartották, aki nem tud kilépni rokonai árnyékából. A 2007-es idény ráadásul gyengén, két sima vereséggel és 80 kapott ponttal indult a Giants számára, de ezt követően belelendült a csapat, és hamar 6–2-re módosult a mérlege, az alapszakasz zárásán pedig 10–5-ös mutatóval fogadta a 15–0-val érkező Patriotsot. A New England az NFL első 16–0-s alapszakaszára készült, és bár a harmadik negyedben már 28–16-ra is vezetett a New York-i csapat, Tom Bradyéknek végül összejött a siker és a máig egyetlen 16–0. Viszont az Óriások lendületben maradtak, és 24–14-re nyertek Tampa Bayben, majd 21–17-re győztek a csoportrivális Dallas otthonában, hogy aztán Brett Favre-ék ellen a fagyos Green Bayben ráadásban győzzenek 23–20-ra.

Jöhetett a Super Bowl, amelyen a Patriots 12.5 pontos favorit volt, és a történelem első 19–0-s idényét akarta végrehajtani. A Giants aztán pontosan azt csinálta, amivel volt esélye nyerni: rendkívül hosszú támadósorozatokat próbált vezetni rengeteg futással, a szenzációs védőfal pedig darabokra szedte az egész idényben remeklő Hazafi-támadófalat, Bradyék szenvedtek is rendesen. A tízperces támadósorozatot viszont csak mezőnygóllal zárta a Giants, így a második negyedben Laurence Maroney egyyardos futásával 7–3-ra fordított a Patriots, és vezetett is egészen a záró játékrészig. Akkor David Tyree ötyardos elkapásával fordított a New York-i együttes, de az alapszakaszban 23 közös TD-t összehozó Brady, Randy Moss kettős 2:42 perccel a vége előtt ismét a Hazafiak felé billentette a mérleg nyelvét (10–14). Ekkor jöhetett a meccsdöntő drive, és előbb Asante Samuel ejtett el egy interceptiont, majd Eli Manning három sackből kibújva menekült meg, Tyree a sisakjához szorítva kapta el a labdát, innentől pedig nem volt megállás: Plaxico Burress 13 yardos TD-elkapásával nyert a Giants!

A NAGY MENEKÜLÉS ÉS A SISAKOS ELKAPÁS

A 2008-as idényt úgy kezdte a csapat, ahogyan az előzőt zárta: ellenállhatatlan formában. Az első 12 fordulóból 11 sikert aratott, és bár az utolsó négy meccsből hármat is elbukott, így is első helyen jutott be a playoffba, így végig otthon játszhatott. De a rájátszásba becsúszó Eagles idegenben megtréfálta Manningéket (11–23, megint egy 23 kapott pontos PO-búcsú!), ezt pedig két év böjt követte, pedig az érintett óriási ugrást mutatott be statisztikailag, előbb 27, majd 31 TD-passzal állított fel egyéni csúcsot, közben pedig kétszer is átlépte a 4000 yardos határt (a csapat ugyanakkor 8–8-cal és 10–6-tal is lemaradt a kieséses szakaszról).

ÚJRA MEGTRÉFÁLTÁK BRADYÉKET!

A 2011-es idényben a 9. fordulóban 24–20-ra nyert a Giants a Patriots vendégeként, ezzel 6–2-re javította mérlegét, de ezt négy vereség követte (6–6), majd a Redskinstől elszenvedett zakóval már 7–7-tel állt a csapat. Hogy ezt követően többet már ne hibázzon. 9–7-tel csoportgyőztesként végeztek a „kékek”, majd 24–2-re kiütötték a Falconst, ezt követően idegenben 37–20-ra legyőzték a 15–1-es Green Bayt, hogy aztán hosszabbításban nyerjenek a második kiemelt San Francisco otthonában. Jöhetett az újabb Super Bowl!

És megint a Patriots ellen! Ezúttal már lényegesen kedvezőbb előjelekkel, bár még mindig a New England volt a favorit (2.5 pontos). Nem szokványos játékkal indult a meccs, hiszen Bradyre szabálytalanságot fújtak a saját célterületén, ezért safetyt kapott a Giants (2–0), majd Victor Cruz elkapásával már 9–0-ra vezetett. A második negyedben Stephen Gostkowski közeli mezőnygóljával és Danny Woodhead elkapott TD-jével fordított a Patriots (9–10), és a tragikus sorsú Aaron Hernandez növelte a fórt a harmadik játékrészben (9–17). Lawrence Tynes két mezőnygóljával kapaszkodott a New York-i csapat (15–17), de így is a Patriots kezében volt a győzelem lehetősége, csak épp Brady legmegbízhatóbb elkapója, Wes Welker nem tudott megszelídíteni egy nagy előrehaladást jelentő passzt, így az AFC bajnoka puntra kényszerült, jöhetett az újabb meccsnyerő drive. Ezúttal Mario Manningham oldalvonal melletti elkapása sokkolta a Hazafiakat, akik a célterület közelében inkább beengedték Ahmad Bradshaw-t, hogy maradjon még idő egy ellentámadásra. A Patriots számítása azonban nem jött be, nem sikerült a fordítást összehoznia, a Giants 21–17-re nyert!

MANNINGHAM SZENZÁCIÓS ELKAPÁSA

Ezt a 4933 yardos idényt egy ezres visszaesés követte Manningnél, és a Giants is hiába zárt 9–7-tel, ezúttal már nem ért playoffot, ahogyan a következő három évben szerzett hét, hat és hat siker sem. A 2016-os kiírásban úgy tűnt, hogy ismét összejöhet egy nagy menetelés, hiszen 2–3-as idényrajt után 11–5-tel végzett a csapat, amelynek védelme az alapszakasz második legkevesebb pontját engedte, és ötödik kiemeltként ismét elutazhatott Green Baybe. Ezúttal viszont már nem volt New York-i mágia, a Packers 38–13-ra nyert, lezárva Manning utolsó playoffbeli szereplését. Zárójeles megjegyzés: a Green Bay kikapott Atlantában a főcsoportdöntőben, a Super Bowlban pedig a Patriots 28–3-as hátrányból fordítva bajnok lett. Na, igen, Eli Manning nélkül könnyű, mondhatnánk...

Az együttesnél viszont egyik pillanatról a másikra eljött az óriási visszaesés, a következő két idényben összesen nyolc meccset nyert meg, így a 2019-es játékosbörzén már az első körben irányítót húzott a Giants, Daniel Jones pedig az első két vereség után a kezdőben találta magát. A nagyszerűen kezdő (12 meccsen 24 TD, 12 interception) újonc sérülése után még két meccs jutott a vén rókának, és bár az Eagles ellen a csapat nagy előnyt eltapsikolva kikapott a ráadásban, a Miami ellen győztes meccsel búcsúzott.

LESZ-E „HALHATATLAN”?

Eli Manning két Super Bowl-győzelemmel, két Super Bowl-beli MVP-címmel, négyszeres Pro Bowl-beválasztottként vonul vissza, az alapszakaszban elért 57 023 yardja és 366 TD-passza is az örökranglista hetedik legjobb mutatója, volt 2016-ban az év embere, a sorozatban 210 kezdés pedig a liga harmadik leghosszabb szériája az irányítók között.

Ugyanakkor volt 244 interceptionje, ami a 12. legtöbb a liga történetében, a csapatával a totális középszert megtestesítő 117 győzelem–117 vereség kezdőként az összmérlege, és bár a rájátszásban kétszer is négy meccset megnyerve menetelt végig a Giants, a 16 idényéből csak további négy playoff jött össze még, négy gyors búcsúval (így 8–4 a rájátszásbeli mérlege).

Mindennél jobban jellemzi kérdéses megítélését, hogy a tengerentúlon is arról zajlanak viták, hogy vajon aranyzakót érdemel-e a pályafutása, bekerülhet-e a „halhatatlanok” közé.

Akik amellett érvelnek, hogy helye van a listán, azok általában a játék történetében is kiemelkedő jeleneteket írják a javára, így például Hall of Fame-ben már benn lévő Terrell Davis (korábbi Denver Broncos-futó, most az nfl.com szakírója), aki úgy véli, hogy a nagy pillanatokban bemutatott fontos játékai (David Tyree-nak és Mario Manninghamnek adott passza a Patriots elleni döntők végjátékában) emelhetik be Cantonba.

Mások szerint a Hall of Fame már nem az, mint egykor volt, amikor még azok kerülhettek be, akik forradalmasították a posztjukat, nagy hatással voltak a játékra vagy huzamosabb időn keresztül uralták a posztjukat. A San Franciscóval és a Dallasszal is bajnok, ugyancsak „halhatatlan” Deion Sanders amondó, hogy az elmúlt időszak változásaival jó esélye van Manningnek, hogy a két bajnoki címe miatt bekerüljön, nem pedig az előbb említett hármas miatt.

Akad aztán olyan is, aki úgy véli, hogy ez az elismerés annak kellene, hogy szóljon, aki a posztján a karrierje túlnyomó részében top 5-ös, de inkább top 3-as teljesítményt nyújt, és Andrew Hawkins (korábbi elkapó, most nfl.com-os szakíró) szerint Eli Manning esetében ilyenről nem beszélhetünk, hiszen sohasem volt huzamosabb ideig a topjátékosok között. „Super Bowl-győztes irányító, és a pályafutásának hossza kétségtelenül említésre méltó, de nem tudom, ez elég-e ahhoz, hogy a Hall of Fame-be kerüljön. Nézzük így: ha Trent Dilfer vagy Nick Foles nyer egy második gyűrűt, egyből favorit lenne az aranyzakóra? Nem. És pont így látom én Eli helyzetét.”

A Carolina Panthers korábbi kiváló elkapója, Steve Smith úgy hiszi, hogy nem kellene a liga történetének egyik legjobbjaként aposztrofálni Manninget – viszont szerinte bekerül Cantonba. „Eli Manning bejut a Hírességek Csarnokába, úgyhogy irrelevánsnak tűnik, hogyan vélekedem a helyzetről. A szavazók megpróbálják bevinni őt a két valószínűtlen játék összehozása miatt, de én nem hiszem, hogy ez elég lenne ahhoz, hogy bekerüljön. A karrierjének az összegzéseként nem kellene, hogy »nagyszerűnek« jellemezzük.”

AKKOR MOST LESZ HELYE CANTONBAN VAGY SEM?

A vitában megannyi vélemény oszlik meg, leginkább az örökké emlékezetes tettek és a totálisan feledhető összkarrier ellentétét hangsúlyozva, én a magam részéről valahol mindkettőt megértve úgy vélem, hogy ha nem is elsőre, mint például a bátyja, Peyton, vagy éppen majd Tom Brady fog a visszavonulása után öt évvel (ekkor kerülhetnek be először a játékosok), de a New York-i piac, a kis testvér nagy tettei miatti hollywoodi sztori és a Patriots-dinasztia legjobb csapatának megtréfálása miatt előbb vagy utóbb őt is beválasztják.