Kilencven éve született Elvis Presley, a tojáslabdás bálvány

Amikor 1977-ben meghalt, tisztes családanyák omlottak össze szerte a világon, azok, akik tinédzserként könnyesre sikoltozták magukat a koncertjein, televíziós szerepléseit és filmjeit látva vagy csak éppen a lemezeit hallgatva. Hatása mindmáig felülmúlhatatlan, egy 1973-as, műholdon közvetített hawaii koncertjét több mint egymilliárd néző látta, de természetesen a lemezeladási csúcstartó is ő.

Elvis Aaron Presley maga volt az ötvenes-hatvanas évek Amerikája, a világuralomra törő szuperhatalomé, a születő rock and roll első számú arca, akit a próbaképpen megkérdezett öt, különböző korú ismerősöm egyaránt az első helyre tett, amikor nem felfedve az okot (ezt az írást), finoman érdeklődtem náluk, ki volt minden idők legnagyobb zenei előadója.

Természetesen Elvis.

Az 1956-os forradalom kitörésekor éppen Nyugat-Európában túrázó, majd elfojtása után szinte testületileg az emigrációt választó magyar ifjúsági labdarúgó-válogatott egyik ásza, Sztáni István a frankfurti Eintracht színeiben igazi sztár lett – nagy szerepet játszott az 1959-es bajnoki címben, aminek jóvoltából az akkor már a belga Standard Liege-be szerződő Sztáni nélkül a csapat elindulhatott a BEK-ben. (Ahol csak a Puskás négy góljával 7:3-ra diadalmaskodó Real tudta a májusi, glasgow-i döntőben megállítani.)

A rock and roll sztárjánál két évvel fiatalabb Sztáni így emlékezett Elvis németországi sorkatonaságára: „Olyan öreg vagyok, hogy én még láttam ebben a városban Elvis Presley-t. Itt volt ugyanis katona Friedbergben, és akkor még itt voltak az amerikaiak. Sosem felejtem el, emlékszem a rúzsfoltokra a nyitott autóján, a nők mindennap körbecsókolták a fehér BMW-jét, ezért cserélte le egy más színűre…”

A németországi amerikai kontingens katonájaként kezdett el karatézni, egészen a fekete övig jutott, imádta a fallabdához hasonlóan ütővel és teremben űzött raketballt, az életre szóló szerelem azonban a sportok közül az amerikai futball volt. Amikor csak tehette, nézte az NFL mérkőzéseit, kedvenc csapata a Cleveland Browns volt, később pedig hatalmas Pittsburgh Steelers-rajongó is lett. Középiskolásként minden vágya az volt, hogy bekerüljön az iskolai csapatba, ez azonban csak ritkán sikerült neki, ráadásul egy alkalommal az edzője – mivel Elvis nem volt hajlandó fodrászhoz menni – saját kezűleg nyírta „futball- és iskolakompatibilissé” későbbi híres frizuráját.

Akkori csapattársai mind ott voltak első koncertjein, az egyre magasabbra jutó, gyorsan sztárrá váló Elvis ezután is vitte magával őket, jelen voltak a turnékon és a filmforgatásokon, és ebbe a szűk körbe a belépő később is az volt, ha valaki a tojáslabdás foci rajongója volt. Elvis maga is rendszeresen játszott, főleg otthon, Gracelandben, 1960 októberében például el is törte jobb keze kisujját meccs közben – a társai hívták fel a figyelmét arra, hogy kissé furcsán áll. Megalakította és bőkezűen szponzorálta az Elvis Presley Football Teamet, amelynek színeiben később Hollywoodban filmsztárok és stúdióalkalmazottak ellen is többször játszott a cimboráival. Barátja, Red West, aki a csapat tagja volt, később azt mondta, ez volt életük legszórakoztatóbb élménye.

Az amerikai futball az egyik Elvis-film forgatókönyvébe is bekerült, az 1969-ben készült, Magyarországon soha be nem mutatott „Change Of Habit” (ez volt az utolsó nagyjátékfilm, amiben az akkor 34 éves sztár játszott) főszereplőjeként egy gettóban dolgozó orvost alakít, aki szívesen énekel és zenél, az egyik jelenetben pedig focizik is a környékbeliekkel. (Az 1965-ös Girl Happy forgatási szüneteiben pedig állítólag ki sem lehetett csavarni a kezéből a tojáslabdát, amit a visszaemlékezések szerint mindig mindenhová magával vitt.)

Diákkori focista haverjain kívül több sportolóval is szoros viszonyt ápolt. A legendás testépítő, az Arnold Schwarzenegger példaképeként elhíresülő Dave Draper egy 1971-es turnén dolgozott Elvisszel. („El tudják képzelni, milyen volt húsz városban húsz Elvis-koncert huszonegy nap alatt? Őrület, semmire nem volt időm. Én a háttérstábban dolgoztam, Elvis pedig mindig a magángépével utazott. A csilláron is lógtak az emberek, hogy láthassák őt…”)  Az amerikai futballisták közül pedig egyik imádott klubja, a Cleveland Browns sztárja, a nála egy évvel idősebb fullback, Jim Brown volt a legjobb cimborája.

„Amiről a legtöbbet tudok, az a futball   – nyilatkozta egy 1962-es interjúban. – Ismerem az összes játékost. Ismerem a mezszámukat, tudom, ki melyik csapatban játszik. Minden mérkőzést megnézek, amit tudok. Ha tehetem, maguktól a csapatoktól szerzem be a filmeket. Könnyű dolgom van, én vagyok Elvis Presley, így aztán szívesen elküldik ezeket a felvételeket. Azt hiszem, a pénz mellett ez a legjobb, amit a zenei karrieremnek köszönhetek…”

A hatvanas évek végétől aztán Elvis egyre inkább az alkohol és főleg a gyógyszerek, a különböző nyugtatók és fájdalomcsillapítók rabja lett, kórosan elhízott. Nem véletlen, hogy élete utolsó éveiben már imádott tojáslabdája sem a bőröndjeiben, hanem odahaza, Gracelandben pihent.

Örök hálánk az ’56-os hősök melletti kiállásért

Elvis Presley objektív okok miatt sosem léphetett fel Magyarországon, ám 1957 januárjában Amerika legnézettebb televíziós show-műsorban a Peace In The Valley című dal éneklése előtt a műsorvezető Ed Sullivan a sztár kérésére arra biztatta a nézőket, hogy adakozzanak a levert 1956-os forradalom és szabadságharc után nehéz helyzetbe került magyaroknak, és küldjenek nekik segélycsomagokat. Amikor ennek a kiállásnak a híre hatvan évvel később eljutott hazánkba, Tarlós István budapesti főpolgármester javaslatára 2011-ben megkapta a főváros díszpolgári címét, a II. kerületben pedig a Duna-parton az Árpád fejedelem útja melletti parkot elnevezték Elvis Presley parknak.  „Fantasztikus, hogy a város vezetősége támogatta, hogy Elvisről nevezzenek el egy parkot” – reagált a hírre a „Király” özvegye, Priscilla Presley, a világsztár örökségét ápoló Elvis Presley Enterprises egyik alapítója. A legenda nevét Németországban, egykori katonáskodásának helyszínein, Bad Nauheimben és Friedbergben két tér (Elvis Platz), hazájában Mississippi államban szülővárosa, Tupelo mellett egy tó,  a Louisiana állambeli Shreveportban (ahol gitáros szobra is áll) sugárút, Las Vegasban pedig az Elvis Presley Boulevard viseli.

NÉVJEGY

ELVIS AARON PRESLEY Született: 1935. január 8., Tupelo Elhunyt: 1977. augusztus 16., Memphis Foglalkozása: énekes, zeneszerző, színész Elismerései: Grammy-díjas, Rock and Roll Hall of Fame (1986), Gospel Music Hall of Fame (1986), Elnöki Szabadság-érdemrend (posztumusz), Budapest díszpolgára (2011)