A Nets simán verte a szétesett Sixerst, szűken, de nyert a Lakers

New Orleans Pelicans–Orlando Magic 119–130

Egy nem várt franchise-rekord. Sorozatban 12. vereségét könyvelhette el a Pelicans, erre pedig még sosem volt példa a klub történetében, úgyhogy egy nem várt negatív franchise-rekordot állított fel a társaság. Igazából csak az első negyedben voltak jók, onnantól ezer sebből vérzett a védekezésük, a harmadik játékrészben kaptak 41 pontot és onnantól már a hátrányuk is egyértelmű volt, a záró etapban csak kozmetikázni tudtak a dolgon – amíg így védekeznek (mint ahogy nagyjából az egész szezonban), addig egy-egy „véletlen” győzelmen túl nem lehet sok reményük. Most is voltak jó statisztikáik, Jrue Holiday (29 pont, 4/7 tripla, 8 gólpassz) és JJ Redick (23 pont, 5/9 tripla) is nagyon élt, a faultgondok miatt kevesebbet játszó Brandon Ingram, valamint a padról érkező Josh Hart is elérte a húszpontos határt, de hiába az 53 százalékos mezőnymutató és a 19 bedobott tripla, így is egyértelmű vereséget szenvedtek. Ezt már Alvin Gentry vezetőedző sem viselte könnyen, a harmadik negyedben két technikaival kiállíttatta magát, majd a meccs után azt ismételgette, hogy „jobban kell játszanunk, jobban kell játszanunk”...

Vucsevics visszatért. Egyébként is jól kosárlabdázott az Orlando, de nyilván komoly pluszt jelentett az, hogy november 20-a óta először bevethette All-Star centerét, Nik Vucsevicset is, aki rögtön 20 ponttal, 9 lepattanóval és 8/15 jó dobással tért vissza, egyáltalán nem tűnt rozsdásnak. Mellette nagyon jól dolgozott Jonathan Isaac (21 pont, 11 lepattanó, 7/11 mezőnyből), de annyira működött a Magic játéka, hogy a kilenc pályára lépő játékosból nyolc is elérte a tízpontos határt, a kilencedik, Aaron Gordon pedig éppen kilenc egységgel zárt - mindenben remekeltek és a kissé nehezebb (30–24-re elvesztett) első negyed után abszolút uralták a találkozót. A 17 bedobott hármas szezoncsúcs náluk, úgyhogy remek játékkal törték meg hárommeccses vereségsorozatukat és készülhetnek a Jazz elleni idegenbeli derbire.

A Pelicans legjobb dobói: Holiday 29/12, Redick 23/15, Ingram 21/9
A Magic legjobb dobói: Isaac 21/3, Vucsevics 20/6, Augustin 17/6

Indiana Pacers–Charlotte Hornets 107–85

Egy leolvadás is belefért. Az első félidőben egyértelmű volt a Pacers fölénye, a játékpercekre is figyelő hazaiak 15 ponttal vezettek a nagyszünetben, végig remekül védekeztek és kordában tartották a Hornets dobógépeit, ám a harmadik negyedben jött egy rövidzárlat, ami miatt elúszott az előnyük nagy része. Ebben a játékrészben összesen 13 pontot tudtak dobni, nagyon szétesett a játékuk, így a Charlotte visszajött két kosárnyi távolságra, aztán a záró etapban ismét sebességet váltottak a hazaiak és a kispad vezérletével simává tették győzelmüket: 35–19-re hozták ezt a 12 percet és ebből 31 pont cserejátékostól érkezett, élükön Aaron Holidayjel. A siker kulcsa mégis a védekezés volt, támadásban összességében eléggé takarékosan kosárlabdázott Nate McMillan legénysége, viszont éppen azért férhetett ez bele, mert végig kontroll alatt tartották a Hornetset – hozták a hazai kötelezőt, ezzel pedig utolérték a tabellán a Torontót.

Alig találta el a berendezést a Charlotte. A vendégek 85 dobott pontja is kis híján negatív szezoncsúcs, de mindezt ráadásul 30.8 százalékos mezőnymutatóval hozták össze, egyszerűen képtelenek voltak betalálni, márpedig az ő stílusuk éppen az, hogy jól tripláznak, jó ritmusban, könnyedén támadnak, így tudják nyerni a meccseiket. Most nagyon nem ez volt a helyzet, Terry Rozier 1/12, Devonte' Graham 3/18 dobással zárt, innentől nem is érdemes nézni a többieket, a két playmaker egyszerre mondott csütörtököt, ami alapjaiban bekorlátozta a lehetőségeiket. A harmadik negyedben a védekezésükkel egyszer még visszajöttek, de mindez csak tiszavirág-életűnek bizonyult, az utolsó játékrészben már nem volt esélyük – sorozatban három győzelem után kaptak ki újra, most készülhetnek a Kings elleni hazai mérkőzésre.

A Pacers legjobb dobói: A. Holiday 23/6, Turner 14/6, Sabonis 12, McConnell 12
A Hornets legjobb dobói: Zeller 19, Monk 14, Graham 12/9

Atlanta Hawks–Los Angeles Lakers 96–101

Nehezen, de hozta a kötelezőt a Lakers. Kicsit rozsdásnak és a megszokottnál lassabbnak tűnt a Los Angeles, de azért amikor kellett, akkor a védekezésre odafigyelt, támadásban pedig továbbra is megvannak a klasszisai ahhoz, hogy megnyerje az ilyen meccseket. LeBron James (32 pont, 13 lepattanó, 7 gólpassz, 3 blokk, 12/21 mezőnyből) és Anthony Davis (27 pont, 13 lepattanó, 2 blokk) ezúttal is hozta magát és bár az arany-lilák egyszer sem tudtak igazán meglógni, sőt, végig szoros meccset játszottak, de a párpontos előnyüket megtartották és lemenedzselték a végső dudaszóig. Közben azért produkáltak látványos dolgokat, James főleg az első félidőben szórakoztatta a közönséget, de Rajon Rondónak is volt egy villanása, úgyhogy összességében azért megtették, amit kellett – nem gáláztak, annyit adtak ki magukból, amennyit kellett, de hozták a kötelező győzelmet, most pedig utaznak tovább Indianába.

Becsülettel küzdött a Hawks. Lloyd Pierce, a hazaiak vezetőedzője azt mondta a meccs után, hogy ő büszke a csapatára, mert mindent megtettek, ami tőlük telt, a Lakers pár ponttal jobb volt náluk, ennyi a történet. A védekezésükre most nem lehetett nagy panasz, voltak kihagyásaik, de 101 ponton tartották a holtversenyes ligaelsőt, míg a túloldalon Trae Young (30 pont, 7 gólpassz, 9/22 mezőnyből) próbálta húzni övéit – több-kevesebb sikerrel, hiszen összességében csak 36 százalékkal dobtak, 29 százalékkal tripláztak és eladtak 20 labdát, úgyhogy a vereségük oka egyértelműen a támadó térfélen keresendő. Ennek ellenére végig egyszámjegyű hátrányban voltak (egyszer lett 11 pont a távolság, de nem sokáig) és harcra késztették a Lakerst, amiért győzelmet mondjuk nem adnak, de erre a teljesítményre azért építhetnek a folytatásban.

A Hawks legjobb dobói: Young 30/9, Parker 12/6, Jones 10, Reddish 10/3
A Lakers legjobb dobói: James 32/12, Davis 27, Caldwell-Pope 11, Rondo 11/3

Brooklyn Nets–Philadelphia 76ers 109–89

Embiid nélkül megzuhant a Sixers. A klasszis center kihagyta ezt a meccset a vendégeknél és bár Al Horford visszatért helyette, de így is atomjaira hullott a Philadelphia játéka – 5/26 triplájuk esett be, 60 százalék alatt büntetőztek és még a legnagyobb erényüknek számító lepattanózást is simán elvesztették. Valahogy egyetlen jó teljesítmény sem akadt náluk, úgyhogy igazából végig hátrányban is voltak (3 pont volt a legnagyobb előnyük, 26 a legnagyobb hátrányuk), a harmadik negyedben volt egy időszakuk, amikor zsinórban hét dobást hibáztak el és az itt kapott 10-0-s ütés végleg megpecsételte a sorsukat – nem voltak önmaguk ezen az estén semmilyen tekintetben (védekezés, támadás, lepattanózás, egyéni teljesítmények), úgyhogy egy váratlanul sima vereséggel szakadt meg a győzelmi sorozatuk.

Büntetett a Nets. A back-to-backet játszó hazaiak nem egy-két játékosra és nem a kiváló kinti dobóformára támaszkodtak ezúttal, Spencer Dinwiddie ugyan megint remekül irányította csapatát, de a kollektív munka és a fegyelmezett játék hozta meg most a sikerüket. Embiid hiányát folyamatosan büntették, nagyon figyeltek a lepattanózásra, a festékből pedig 64 pontot szereztek, amelynek köszönhetően kontrollálni tudták az eseményeket, emellett védekezésben is elérték, hogy a Sixers olyan dobásokat vállaljon, amelyekkel együtt tudnak élni – már az első félidőt megnyerték 14 ponttal, aztán a fordulás után erre még rátettek egy lapáttal. Végül a 89 kapott ponttal szezoncsúcsot döntöttek, a fontos győzelmükkel stabilizálták a keleti hetedik helyüket, bónuszként pedig végre bemutatkozhatott náluk Wilson Chandler is, aki letöltötte az eltiltását.

A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 24/6, J. Harris 16/6, Temple 13/9, Jordan 13
A 76ers legjobb dobói: Simmons 20, T. Harris 17, Richardson 11

Denver Nuggets–New York Knicks 111–105

A vége azért nehézkes lett. Egy back-to-back második felén kellett kötelező győzelmet hoznia a Denvernek hazai pályán és az első félidőben abszolút meg is felelt az elvárásoknak a gárda, 67 pontot szórt a nagyszünetig és két negyedet követően 16 egységgel vezetett. A fordulás után azonban nem sikerült lezárni a meccset, hogy lehessen kicsit pihenni, a harmadik negyedben visszavágott és szorossá tette a helyzetet a New York, úgyhogy végül 33-38 percet kellett játszania a Paul Millsapet nélkülöző denveri alapötösnek – sőt, a leadott 20 pontos előny után hátrányból kellett válaszolnia a társaságnak. A negyedik negyed elején ugyanis öt ponttal már a Knicks járt előrébb, ám jött Nikola Jokics, aki egymaga 11 egységet rámolt be ekkor, a csapatvédekezést összekapta a Nuggets és ebben a játékrészben végül 30 százalékos mezőnymutató alatt tartotta ellenfelét – ez volt a kulcs, erre építve tudtak futni egy 11–0-t, amivel visszavették a vezetést és az irányítást. A hajrában már magabiztosabb előnyben voltak ismét, úgyhogy bár meg kellett érte harcolniuk, de végül csak be tudták húzni a győzelmet, amellyel utolérték a nyugati harmadik Dallast.

Valami megmozdult a Knicksnél? 2–2-vel zárta nyugati túráját az edzőváltáson áteső New York, a back-to-back győzelmek kifejezetten biztatóak voltak és most is jár nekik a dicséret, hiszen a kirándulás végén felálltak 20 pontos hátrányból Denverben és a negyedik negyedben még ők tudtak vezetni. Az ezúttal 20 egységet termelő Julius Randle szerint sokat fejlődtek ezen a túrán, de itt a végén kihagytak pár könnyű dobást, miközben a Nuggets megcsinálta, amit kellett, úgyhogy – most haza kell menniük és az Atlanta ellen megmutatni, hogy tényleg jó irányba indultak el, mert ha ott kikapnak, akkor mindez nagyjából semmit sem ért.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 25/6, Barton 16/6, Harris 15/6
A Knicks legjobb dobói: Morris 22/9, Randle 20/3, Ntilikina 13/6

Golden State Warriors–Sacramento Kings 79–100

Most nem hibázott a Kings. A New York elleni kínos vereség után a Warriors ellen nem kaphatott ki a Sacramento és a vendégek ezt elsősorban a védőoldalon akarták bebiztosítani, alig engedték megmozdulni a(z egyébként is elég enervált) Golden State-et. Támadásban voltak azért gondok, ezt a 29 (!) eladott labda is jelzi, de ezen felül ott is hozták, amit kellett, nem erőltették az egy-egyeket, próbáltak fegyelmezettek lenni és a jó dobásokat elvállalni – ebből az jött ki, hogy 60 százalékkal (!) céloztak mezőnyből, ami parádés adat. A siker kulcsa mégis a szezoncsúcsot jelentő 79 engedett pont volt, a sima győzelem mellett pedig örülhetnek annak, hogy Marvin Bagley kezdi felvenni a ritmust (17 egységet szórt 22 perc alatt) és annak is, hogy hamarosan De'Aaron Fox is visszatérhet a másfél hónapos kihagyását követően. Most Charlotte-ba mennek, ahol szintén nyerniük kell, ha meg akarják őrizni a nyugati hetedik helyüket.

Ez nem tetszett Kerrnek. A Warriors vezetőedzője, Steve Kerr legutóbb bizakodva beszélt csapatáról, úgy érezte, hogy fejlődnek, most viszont azt mondta, hogy sosem látott még olyan statisztikát, ahol egy csapat 29 eladott labdát harcolt ki és mégis kikapott 21 ponttal – úgy látta, hogy pocsék döntéseket hoztak, borzasztóan játszottak és úgy fogalmazott, hogy kínos vereséget szenvedtek. A játékuk valóban alulról súrolta az NBA szintjét, rengeteg szörnyű passzuk és dobásuk volt, élvezhetetlen kosárlabdát mutattak be, egyáltalán nem véletlen a 79 pont – nagyon viszont nem kell rajtuk meglepődni sem, hiszen a sereghajtóról beszélünk.

A Warriors legjobb dobói: Cauley-Stein 14, Lee 13, Burks 11/3
A Kings legjobb dobói: Bogdanovics 25/12, Hield 19/6, Bagley 17/3

NBA, ALAPSZAKASZ
New Orleans Pelicans–Orlando Magic 119–130
Indiana Pacers–Charlotte Hornets 107–85
Atlanta Hawks–Los Angeles Lakers 96–101
Brooklyn Nets–Philadelphia 76ers 109–89
Denver Nuggets–New York Knicks 111–105
Golden State Warriors–Sacramento Kings 79–100