NHL: 34 évesen is brillírozik, s újra döntőbe vezetné a Bostont

Vannak jégkorongozók, akik ifjú titánként valósággal berobbannak az NHL elitjébe, futnak néhány szenzációs idényt, de később egyre kevésbé tudják megismételni kezdeti parádés mutatóikat, míg végül beleszürkülnek a liga középmezőnyébe (rosszabb esetben szedik a sátorfájukat, és valamelyik gazdag orosz csapatnál kötnek ki a KHL-ben levezetni).

Vannak néhányan, akik képesek évről évre megújulni és egyenletesen jól teljesíteni, csapataik megbízható húzóembereiként egy egész franchise-t lehet köréjük felhúzni nyugodt szívvel.
És vannak azok az elnyűhetetlen harcosok, akik olyanok, mint a jó bor; az idő haladtával egyre csak nemesednek, és még jobbá és jobbá válnak.

Utóbbi kategóriába tartozik Patrice Bergeron, az NHL egyik legalulértékeltebb játékosa, akit alázata, eredménysora és jó 15 éves profi pályafutása alatt mutatott hozzáállása a legnagyobb sztárok közé kellene, hogy emelje. A 34 esztendős kanadai center azonban nincs különösebben oda a reflektorfényért: nem bohóckodik tévéműsorokban, nem reklámozza az életét a közösségi médiában, inkább csak csendben, intelligensen, feltűnés nélkül teszi a dolgát, így nálánál sokkalta gyengébb játékosok árnyékában éli le az életét.

Persze, ő ezt nem így éli meg, mivel nem szenved feltűnési viszketegségben, a jól megszolgált szakmai elismeréseket pedig így is hiánytalanul megkapja – és lássuk be, ez a legfontosabb, nem pedig a manapság oly divatos (és rémesen idegesítő) „celebkedés”.

MINDEN IDŐK KILENC LEGSIKERESEBB HOKISA

Rögzítsük már a legelején: Patrice Bergeron az egyetemes jégkorong-történelem legjobbjai közé tartozik, azon belül is a legszűkebb elithez. A mindössze kilenc játékost tartalmazó listán az egyik, aki a Stanley-kupa mellett olimpiát, világbajnokságot és világkupát is nyert; vagyis a „Triple Gold Club” nevű társaság még eggyel felturbózott változata, az ún. „Quadruple Gold Club” a tagja. Ez pedig nyilván önmagáért beszél.

Teljes, 2003 óta tartó NHL-pályafutását a Boston Bruinsnál húzta le, ezért New Englandben afféle félistenként tisztelik. Mégis, a tipikus „csendes vízhordó” szerepe miatt igen kevesen említenék a nevét, ha arra kérnék az embereket, mondjanak öt olyan sztárt, akik meghatározók jelenleg az NHL-ben. Hogy mást ne mondjunk, a Quadruple Gold Club többi tagja – időrendi sorrendben Igor Larionov, Vjacseszlav Fetyiszov, Brendan Shanahan, Joe Sakic, Scott Niedermayer, Sidney Crosby, Corey Perry és Jonathan Toews – vitathatatlanul nagyobb egyéniségek, pedig ugyanaz az eredménysoruk, mint Bergeronnak...

És azt se lehet mondani, hogy utóbbinak a szél fújta össze ezeket a trófeákat, hiszen mindegyikben külön-külön is oroszlánrésze volt.

AZ ELSŐ FECSKE BOSTON HŰ ÖREGEI KÖZÜL

Például ő a Boston egyik legfontosabb alapköve, 2006 óta csapatkapitány-helyettese, vele kezdődött el a jelenlegi Bruins kapcsán az a máig tartó tendencia, hogy szemben sok más klubbal, itt nem igazolgatnak össze-vissza mindenféle jöttmenteket, hanem a franchise-hoz mindhalálig hűséges klubikonokra építik a csapatot.

Ez pedig működik: az ő színre lépése után került a Bruinshoz az ugyancsak ezt a vonalat képviselő kemény mag Zdeno Chárával, David Krejcível, Brad Marchanddal és Tuukka Raskkal az élen, az ő főszereplésükkel nyerte meg a Boston 1972-t követően, azaz csaknem négy évtizednyi nagyböjt után 2011-ben újra a Stanley-kupát – ki más, mint Patrice Bergeron mindent eldöntő góljával.

Nevezett bostoni hősök a mai napig a Bruinst szolgálják az első fecske, a 16. évadát sárga-feketében megkezdő Bergeron vezérletével, és továbbra is alapemberei a csapatnak. Hozzájuk pedig felnőtt a David Pastrnák, Torey Krug, Charlie McAvoy, Jake DeBrusk és Sean Kuraly nevével fémjelezett új „bocsgeneráció”.

HARMINC FÖLÖTT JOBB, MINT VALAHA

A brigádot legutóbb csak a nagydöntőben tudta megállítani a bajnok St. Louis Blues, és a tehetséges fiatalok és a tapasztalt veteránok által tökéletes egyveleget alkotó Bruins az előttünk álló idényben is sokra lehet hivatva.

Főleg, hogy Bergeron is felépült sérüléséből, így valószínűleg ott lehet a Dallas Stars elleni idénynyitón „bal és jobb keze”, Marchand, illetve Pastrnák között.

„Jó érzés volt ott lenni a srácokkal a jégen, mindig jó, amikor az erő visszaköltözik a lábadba, elkezded visszanyerni a ritmusodat és az időzítésedet. Izgatott vagyok, alig várom, hogy a csatába indulhassak a fiúkkal, és végigjárjuk az alapszakasz hullámvölgyeit!” – nyilatkozta a héten Bergeron.

Aki a krisztusi koron túl sem lassít, sőt, jobb erőben van és hatékonyabb, mint valaha. Pedig nem ma kezdte, és nem is nyeretlen kétéves: a Stanley-kupa-sikere mellett kétszeres olimpiai bajnok, világbajnok, négyszer választották az NHL legjobb védekező csatárának.

Mégis, sokadvirágzását éli. Idén februárban lejátszotta 1000. mérkőzését, amelyet természetesen stílusosan ünnepelt, nem is egy, de egyből két góllal, továbbá, noha szinte teljes NHL-pályafutása alatt pont per meccs átlag közelében teljesített, legutóbb életében először túl is lépte azt. Az alapszakaszban karriercsúcsot jelentő 79 egységet gyűjtött 65 bajnokin, a rájátszásban pedig ehhez még 17-et tett hozzá a nagydöntőig tartó úton.

Szóval Patrice Bergeron az élő példa rá, hogy harmincon jócskán túl is van élet az NHL-ben – és hol van még a vége...?!