Húsz pontot vert a Thunderre a Portland; óriási denveri fordítás

Toronto Raptors–Orlando Magic 111–82

Erőt demonstrált a Toronto. A helyükre kerültek a dolgok a Raptorsnál az első meccshez képest, a védekezésük minimum ugyanolyan agresszíven működött, még jobban levették a pályáról Nik Vucsevicset, de most támadásban is végig dominálni tudtak. Kyle Lowry ezúttal már azt hozta, amit elvárunk tőle (22 pont, 8/13 mezőnyből, 7 gólpassz), Serge Ibaka is ráérzett a szerepére (24 perc, 13 pont, 8 lepattanó, 2 blokk), Marc Gasol is remekelt (nagyszerű védekezés, 3/4 tripla, 5 gólpassz, 4 labdaszerzés 22 perc alatt), a csapat "elején" pedig helyreállt a rend: Kawhi Leonard vállalta a legtöbbet és igazi szupersztárként húzta a többieket (37 pont, 15/22 mezőnyből), míg Pascal Siakam hátrébb lépett (19 pont, 10 lepattanó, 8/16 mezőnyből) egyet. Nem is lehetett kérdéses a győzelmük, már a meccs elején futottak egy 11–0-t, majd a harmadik negyedben végleg eldöntötték a küzdelmet, amikor Leonard 17 pontjával (7/9 mezőnyből) átgázoltak ellenfelükön és húsz egység feletti különbséget alakítottak ki. Úgy nyerte ezt a meccset Nick Nurse alakulata, ahogy azt egy bajnokesélyesnek kell, ezzel kiegyenlítette a párharcot, most pedig költöznek a felek Orlandóba, ahol az eredményt tekintve a Raptorsnak, a játékot tekintve viszont a Magicnek kell válaszolni.

Vissza a valóságba. Az első meccs csodája után most azért a realitás talaján maradt a vendégcsapat, DJ Augustin az ottani szenzációs játéka után most egyetlen mezőnykosarat tudott elsüllyeszteni, Nik Vucsevics pedig gyakorlatilag labdához sem jutott – összesen hét mezőnykísérlete volt és hat ponttal fejezte be az estét. Rögtön egy ötperces kosárcsenddel nyitottak és később is voltak hasonló időszakaik, összességében 37 százalékkal dobtak, 30 százalék alatt tripláztak és 60 százalék alatt büntetőztek, így nem lehetett érdemi esélyük – főleg, hogy Leonarddal most már nem tudtak mit kezdeni, a Toronto vezérének 15 mezőnykosara playoff-karriercsúcsnak számít nála. Rossék az 1–1-es mérleggel és az ellopott pályaelőnnyel továbbra is elégedettek lehetnek, a mutatott játékon viszont bőven van mit javítani, különösen támadásban.

A Raptors legjobb dobói:Leonard 37/12, Lowry 22/6, Siakam 19
A Magic legjobb dobói:Gordon 20/9, Ross 15/9, Fournier 10/6

A párharc állása: 1–1.

Denver Nuggets–San Antonio Spurs 114–105

Óriási hajrával menekült meg a Denver. Még rosszabbul nézett ki a Nuggets ezen az estén, mint legutóbb, Jamal Murray 0/8-cal kezdett mezőnyből, Will Barton szintén képtelen volt kosarat szerezni és most már a védekezésük sem volt az igazi – a nagyszünetben tíz pont volt a hátrányuk, a harmadik negyed hajrájában pedig 19-cel égtek, gyakorlatilag sima vereségnek és 0–2-nek tűnt számukra a helyzet. Itt azonban történt valami, először „csak” visszajöttek hét pontramég a harmadik játékrészben, aztán a negyedikben teljességgel érthetetlen pálfordulás következett – Murray egymaga 8/9 (!) mezőnykosarat és 21 pontot szórt a döntő periódusban, 95–95-nél egyenlítettek, majd 99–97-nél az első negyed után először a vezetést is átvették. Az 59–78-as állás után összességében 55–27-re hozták az utolsó 16 percet és ízekre szedték a San Antoniót, ezzel megmentették a szezonjukat, mert 0–2-ről aligha tudtak volna már felállni, viszont 1–1-ről, egy ilyen önbizalomnövelő győzelem után még minden esélyük megvan arra, hogy továbbjussanak. A meccs hőse az említett Murray volt, de hátvédtársa, Gary Harris (23 pont, 10/16 mezőnyből), valamint a kicsit agresszívebb Nikola Jokics (21 pont, 13 lepattanó, 8 gólpassz) és Paul Millsap (20 pont, 7 lepattanó, 7/10 mezőnyből) is dicsérhető.

Popovich nehezen viselte. Nagyon közel állt a Spurs ahhoz, hogy karnyújtásnyira kerüljön a továbbjutástól és elvigye mindkét meccset Denverből, hiszen ezúttal is kézben tartotta az eseményeket a vendégcsapat – a Nuggets hátvédjeit levédekezte, kibillentette, elöl pedig a feljavuló DeMar DeRozan (31 pont, 11/19 mezőnyből), LaMarcus Aldridge (24 pont, 8/20 mezőnyből) és Derrick White (17 pont, 7/11 mezőnyből) vezetésével könnyedén hozták a kosarakat. Valami azonban történt a harmadik negyed derekánál és teljességgel szétestek, egyébként is kikaptak 21–6-ra a gyorsindításokat tekintve és egyébként is szinte kizárólag a kettesekre támaszkodtak elöl (5/18 tripla), de itt már a védekezésük is elcsúszott – az utolsó negyedben kapott 39 pont már Gregg Popovich-ot is felhúzta, a legendás tréner csak annyit mondott erről, hogy „39 pontot kaptunk, történet vége”. Emellett egy technikait is „kiharcolt” magának a Denver rohama során, nehezen viselte, hogy egy félig megnyert meccset engednek ki a kezükből, de ezzel sem tudta felrázni játékosait, úgyhogy nagy lehetőséget szalasztottak el, viszont így is pályaelőnnyel térhetnek haza San Antonióba.

A Nuggets legjobb dobói:Murray 24/6, Harris 23/9, Jokics 21/6
A Spurs legjobb dobói:DeRozan 31, Aldridge 20, White 17/3

A párharc állása: 1–1.

Portland Trail Blazers–Oklahoma City Thunder 114–94

Ez sima volt. A szoros első meccs után azért joggal remélhette azt az OKC, hogy a dobóformák „közeledésével” jó esélye lesz egyenlíteni ezen a találkozón, a Blazers azonban máshogy gondolta és a második félidőben már egyáltalán nem osztott lapot ellenfelének. Terry Stotts alakulata az első két negyedben még elég sokat hibázott védekezésben, emiatt hátrányban is volt, de a nagyszünetre éppen kiegyenlített, a pihenő után pedig állva hagyta a Thundert – Damian Lillard (29 pont, 4/8 tripla, 6 gólpassz, 3 labdaszerzés, 2 blokk) és C. J. McCollum (33 pont, 12/22 mezőnyből, 8 lepattanó, 5 gólpassz) is azt csinált, amit akart, Mo Harkless atletikussága is sok volt a vendégeknek, de a harmadik negyedben Seth Curry is „beszállt a buliba” néhány jól irányzott triplával, úgyhogy itt szétnyílt az olló. A játékrészt összességében 37–21-re nyerték a hazaiak és az addigi szoros, sok faulttal (29 az első félidőben) tarkított meccset simán eldöntötték a maguk javára, szétdobták az OKC-t és a záró etapban már kényelmesen tartották az előnyüket – sőt, az utolsó percekre ki is szálltak a kezdők, mert tükörsimán volt közte húsz. Lillardék így magabiztosan, két győzelemmel és mindkétszer jó játékot mutatva utazhatnak el Oklahoma Citybe, ahol már óriási nyomás lesz a Thunderen.

Így nem fog menni. Paul George összekapta magát az első meccshez képest az OKC-nél, sérült váll ide vagy oda, csak beszórt 27 pontot 11/20-as mezőnymutatóval és bár kintről nem volt hatékony, de sokkal jobban választott dobást és hozta, ami tőle kell – mellette Steven Adams is elvégezte a feladatát (16 pont, 9 lepattanó, 7/8 mezőnyből, levette a pályáról Enes Kantert), a többiek viszont elmaradtak a szükséges teljesítménytől. Russell Westbrook végig csak szenvedett, 5/20-at erőlködött össze mezőnyből és faultgondokba is került az első félidőben, Dennis Schröder teljesítményéről pedig mindent elmond, hogy a csapat sokkal jobban nézett ki, amikor Raymond Felton játszott helyette – mindezt tetézték az 5/28-as triplamutatóval és már készis volt a biztos vereség receptje. A 60–40-re elvesztett második félidőt nem teszik ki az ablakba és úgy kaptak ki simán, hogy a festékből és a lepattanózást tekintve ők nyertek – most csak a hazai pályában bízhatnak, de a harmadik meccs számukra igazi „must win” találkozó lesz, ha ott kikapnak, akkor valószínűlegvéget ér a szezonjuk.

A Trail Blazers legjobb dobói:McCollum 33/9, Lillard 29/12, Harkless 14/3
A Thunder legjobb dobói:George 27/6, Adams 16, Westbrook 14/3

A párharc állása: 2–0 a Trail Blazers javára.