Joel Embiid dominált, a Bostont is megverte a Sixers

Cleveland Cavaliers–Milwaukee Bucks 107–102

Rájár a rúd a Bucksra. Egészen eddig szinte tökéletesen alakult a szezon a Milwaukee számára, de előbb Malcolm Brogdont vesztették el hetekre, majd most Nikola Mirotic is kidőlt szintén hosszú időre, mindkettejükkel valószínűleg a rájátszásban és a hírek szerint ott sem biztos, hogy az első körben találkozhatunk majd – ezt tetézi, hogy most a back-to-back mindkét feléről hiányzott Giannis Antetokounmpo is, így pedig annyira már nem is meglepő az újabb vereség. A pályára lépők azért próbálkoztak, de egyébként is kevesen voltak (Gasol, Hill, Brown és DiVincenzo sem tudta vállalni a játékot), ami a back-to-back második felén különösen nem esett jól nekik és bár voltak jó időszakaik, sőt, egészen a legvégéig partiban voltak, végül nem tudták megoldani – tíz másodperccel az órán egyenlítés helyett eladták a labdát, úgyhogy vereséget szenvedtek. Mike Budenholzer vezetőedző viszont azt mondta, hogy játékosai mai küzdőszellemét bármikor elfogadná, mert erre nem lehet panasza, viszont most már csökkent az előny a tabella élén és nagyon össze kell szedniük magukat a Miami ellen.

Collin Sexton beváltja a reményeket. A Cavs újonca újabb remek meccset hozott, 25 pontot szórt 10/18 jó dobással, közte 4/7 triplával, így sorozatban hetedszer jutott el legalább 23 egységig, amelyre elsőéves utoljára 1998-ban volt képes, méghozzá egy bizonyos Tim Duncan. Kellett is a Clevelandnek az ő jó játéka, mert bár az első félidőt tizenegy ponttal nyerték a hazaiak, a harmadik negyed legelején elvesztették a megsérülő Kevin Love-ot, de ezt követően is volt tartásuk – Sexton két clutch dobással szállította a győzelmet a hajrában, bár az utolsó másodpercekben ehhez a Bucks hibája és Jordan Clarkson labdaszerzése is kellett. Összességében az elmúlt másfél hétben megverték itt a Torontót, a Detroitot és most a Milwaukee-t is, senki nem lehet nyugodt, aki hozzájuk utazik – márpedig a nagycsapatok közül a Clippers, a Celtics és a Spurs is érkezik még Clevelandbe.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 25/12, Clarkson 23/3, Knight 13/6
A Bucks legjobb dobói: Middleton 26/12, Bledsoe 24/6, Lopez 19/9

Orlando Magic–New Orleans Pelicans 119–96

Könyörtelen Magic. Kötelező volt a győzelem az Orlando számára a playoffba kerülés miatt, ennek megfelelő mentalitással léptek pályára a hazaiak és nem adtak sok esélyt ellenfelüknek – védekezésben kivették a Pels irányítóját, Elfrid Paytont, támadásban pedig kíméletlenül kihasználták az adódó helyzeteiket. Az első negyedet rögtön 14 ponttal nyerték meg, a nagyszünetben húsz egység fölé növelték az előnyüket és a fordulás után sem vettek vissza, a záró etap már több mint harminc pontos különbségről vette kezdetét – nem volt kérdés, átgázolt a vendégeken a Magic. Steve Clifford vezetőedző a védekezést és a hozzáállást dicsérte, a tíz kiosztott blokk valóban jól is néz ki, a meccs elején gyakorlatilag dobóhelyzethez sem engedték a New Orleanst - úgy hozták a kötelezőt, ahogy azt kell, úgyhogy másfél meccsre vannak a keleti nyolcadik Miamitól.

Már megint. Idei előző egymás elleni meccsüket 30 ponttal veszítette el a Pelicans, úgyhogy Alvin Gentry vezetőedző is elmondta, hogy a Magic valamiért szörnyű matchup nekik, hiszen a szezonjuk legnagyobb vereségei közül kettőt is az Orlando ellen szenvedtek el. Ezúttal már az elején eldőlt a küzdelem, 1/14-gyel (!) nyitottak mezőnyből a vendégek, a nagyszünetig csapatszinten tudtak nagyjából annyi lepattanót leszedni, mint a túloldalon Nik Vucsevics egyedül és a játék minden elemében messze föléjük nőttek a hazaiak – Anthony Davis most nem is volt ott a csapattal, a sorozatban öt tripla-duplát jegyző Payton hét ponttal és két gólpasszal zárt, Julius Randle pedig 1/9-es mezőnymutatót és hat eladott labdát hozott össze. Így nem lehetett miről beszélni, egyszer jöttek vissza tizenöt pontra a második félidőben, de aztán hamar szétnyílt az olló megint, úgyhogy készülhetnek a következő találkozóra.

A Magic legjobb dobói: Fournier 22/9, Gordon 20/12, Ross 19/15
A Pelicans legjobb dobói: Johnson 18/6, Clark 17/9, Jackson 14/6

Philadelphia 76ers–Boston Celtics 118–115

Smartot nem fogják megdicsérni. Az első félidőben kiegyensúlyozott és hatékony támadójátékot mutatott be a Celtics és a Sixers fáradtságát (is) kihasználva tizenegy ponttal vezetett a nagyszünetben, úgy tűnt, hogy ismét Brad Stevens alakulata örülhet ebben a párosításban. A harmadik negyed elején azonban Marcus Smart két kézzel, hátulról a földre lökte Joel Embiidet és bár itt kicsit elszabadultak az indulatok, végül nem történt ütés és más komolyabb incidens – Smartot viszont a lökésért kiállították, amely egyrészt nem hiányzott a Bostonnak, másrészt alaposan felpaprikázta vele az egyébként is frusztrált Embiidet. A Philly centere itt aztán egymaga beszórt nyolc pontot, eltüntette csapata hátrányát, szorossá tette a meccset és innentől fej-fej mellett haladtak a végjátékig, kosárra kosár volt a válasz, úgyhogy 113–113-ról indult az utolsó perc. Itt viszont előbb Ben Simmons villant és hozott egy 2+1-et, majd Embiid betakarta a betörő Kyrie Irvinget, a következő támadásból pedig az utolsó negyedben 15 pontot szerző Jimmy Butler törte össze a bostoni reményeket egy duplával – Jayson Tatum utolsó kosara már nem számított, csak a végeredményt kozmetikázta. A Sixers tehát hosszú idő után tudta újra legyűrni a Bostont, amellyel egyrészt talán legyőzte a „mumusát”, másrészt üzent is ellenfelének a playoff előtt, harmadrészt pedig az sem hátrány számára, hogy már négy meccs a különbség a tabellán a Philly javára – az igazi MVP most természetesen Embiid volt, aki 37 ponttal, 20/21 büntetővel és 22 lepattanóval dominált, azt csinált, amit csak akart. Azt tegyük hozzá, hogy már-már playoff-rotációt láthattunk Brett Browntól, mert Embiid és Simmons 41-42, Butler és Harris 37-37 percet játszott, míg a padról csak Scott és Ennis kapott tíz percnél többet annak ellenére, hogy egy back-to-back második felén léptek pályára.

Hiába Irving extrája. A Boston vezérére ezúttal sem lehetett panasz, végül nem dobott ugyan jól, de eljutott 36 pontig és ő vállalta fel a nehéz befejezéseket, amivel próbált terheket levenni a többiekről is – ismét ő volt a Celtics legjobbja, bár Al Horford (22 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz) és Jaylen Brown (20 pont, 4/8 tripla) is eljutott még húsz pontig. Azonban így sem tudtak nyerni, pedig 37 százalékos (!) mezőnymutatón tartották a Sixerst, de a palánk alatt nem tudtak mit kezdeni Embiiddel, engedtek 17 támadópattanót, a büntetők aránya pedig 43-16 (!) volt a hazaiak javára, ami brutális különbség, ráadásul az sem segített, hogy az ő rotációjuk is beszűkült – Hayward egyébként sem játszott, Smart pedig kiállíttatta magát, úgyhogy a kezdők náluk is 35-36 aktív percet töltöttek parketten. Irving és Stevens is azt mondta egyébként, hogy csalódott a Smart-eset miatt, mert szükségük lett volna rá a pályán és nagyon hiányzott nekik a negyedik negyedben.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 37/3, Butler 22/9, Harris 21/6
A Celtics legjobb dobói: Irving 36/9, Horford 22/6, Rozier 20/12

New York Knicks–Utah Jazz 116–137

Ahogy kell. Nem okozott gondot a kötelező győzelem begyűjtése a Jazz számára, már a nagyszünetig lerendezte a dolgot a vendégcsapat, hiszen 27 ponttal vezetett két negyedet követően, úgyhogy a fordulás után már pihenni is jutott idő – senki nem játszott még harminc percet sem, Ricky Rubio például mindössze húszat töltött a parketten. A játék alapját Donovan Mitchell (30 pont, 5/9 tripla, 5 gólpassz) és Joe Ingles (18 pont, 6/9 tripla, 7 gólpassz) kinti dobóformája, illetve Rudy Gobert hibátlan benti játéka (18 pont, 9 lepattanó, 7/7 mezőnyből, 4/4 büntető) adta, összességében 56.5 százalékos mezőnymutatóval, 20/42 triplával és 38 gólpasszal zártak, úgyhogy sorozatban ötödször nyertek, amellyel megelőzték a vereséget szenvedő Spurs, Thunder párost és feljöttek a nyugati ötödik helyre.

Ezúttal is csak a részsikerek. A győzelemre teljesen esélytelen volt ezen az estén is a Knicks, Dave Fizdale vezetőedző szerint mini céljuk volt, hogy akkor legalább a második félidőt nyerjék meg és ez végül sikerült nekik, de ezen felül jó egyéni statisztikáknak tudtak csak örülni. Kevin Knox 27 pontja mindenképpen dicséretes, de a 4/5 triplás Mario Hezonja, valamint a 4/9 távolit elsüllyesztő Damyean Dotson is húsz fölé jutott, illetve érdemes még kiemelni Mitchell Robinsont, aki 14 pontot, 12 lepattanót és 3 blokkot tett a közösbe, ezzel pedig zsinórban 29. mérkőzésén osztott ki legalább egy sapkát – erre Knicks-újoncként utoljára egy bizonyos Patrick Ewing volt képes.

A Knicks legjobb dobói: Knox 27/9, Hezonja 23/12, Dotson 21/12
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 30/15, Ingles 18/18, Gobert 18

Chicago Bulls–Washington Wizards 126–120 – hosszabbítás után

Egyszer még megmenekült a Washington. Nem játszott jól ezen az estén a Wizards, főleg a védekezés volt ismét olyan szinten átjáróház, mint a szezon korábbi szakaszában, ezt pedig még a tartalékos Bulls ellen sem lehetett ellensúlyozni – idegenben ezúttal Bradley Beal megőrülése is elmaradt, bár végül 27 pontig, 7 lepattanóig és 7 gólpasszig így is eljutott 7/19-es mezőnymutatóval és 6 eladott labdával. A rendes játékidő végén ők dolgozták le a korábbi hátrányukat, de aztán Bobby Portisnak volt egy flagrantje az utolsó percben, úgyhogy egy kimaradó chicagói büntetőre és a két másodperccel a vége előtt beeső Beal-tempóra volt szükségük ahhoz, hogy egyáltalán hosszabbításra mentsenek. Ott viszont már végig hátrányban voltak, büntetőkkel ugyan látótávolságon belül maradtak, de három triplát is kaptak, a védekezésük itt sem tudott jól zárni, ez pedig a meccsbe került számukra – persze nem biztos, hogy számít már ez, hiszen így öt és fél meccsre vannak a playofftól, erről valószínűleg le kell mondaniuk.

Két kulcsember nélkül nyert a Bulls. Zach LaVine és Otto Porter sem vállalta a játékot a hazaiaknál, így pedig még nagyobb eredmény, hogy nyerni tudott a társaság, hiszen nagyon kevés igazán jól használható játékosuk van, akik közül két kulcsfontosságút nélkülözniük kellett. Kris Dunn (26 pont, 6 lepattanó, 13 gólpassz) és Lauri Markkanen (32 pont, 13 lepattanó, 5 gólpassz, 5/8 tripla) viszont sziporkázott és ez a páros végül soknak bizonyult a Wizards számára, az ő extrájukat Harrison, Felicio és Luwawu-Cabarrot is kiegészítette tíz pont feletti teljesítményekkel, úgyhogy pótolni tudták a hiányzóikat. A rendes játékidő végén ugyan még belehibáztak és kiengedték a kezükből a győzelmet, de a hosszabbítás elején Dunn rögtön két triplát küldött a gyűrűbe, majd amikor a Washington még egyszer visszajött két pontra, jött Markkanen és ő is betalált távolról, ez pedig megtörte a fővárosiak ellenállását. Tegyük hozzá, hogy a vendégek a büntetőkkel is hadilábon álltak a végén, Jabari Parker például a gyűrűt sem találta el...

A Bulls legjobb dobói: Markkanen 32/15, Dunn 26/9, Harrison 18/3
A Wizards legjobb dobói: Parker 28/9, Beal 27/6, Satoransky 16/6

Memphis Grizzlies–Houston Rockets 126–125 – hosszabbítás után

Harden nagy hajrája sem volt elég. Egy back-to-back második felén, Eric Gordon és Kenneth Faried nélkül lépett pályára a Houston, a vendégcsapat intenzitásán pedig meg is látszott, hogy nem a legfrissebbek a játékosok – az első negyedet rögtön 13 ponttal vesztették el és innentől csak futottak az eredmény után. Igazi áttörést azonban csak az utolsó játékrészben értek el, azt 19 ponttal nyerték meg, így sikerült kiegyenlíteniük, amelyben óriási szerepe volt az 57 egységet jegyző (18/39 mezőnyből, 9/17 tripla, 7 lepattanó, 8 gólpassz, 2-2 labdaszerzés és blokk) James Hardennek - egyébként is eléggé dominálta a labdát és most a csapatjáték kevésbé működött, de ebben az időszakban legalább az MVP egyéni alakítása sikert hozott a Houstonnak. Harden négy másodperccel a vége előtt három büntetőt dobhatott és mindhármat értékesítette, ezzel hosszabbításra mentett, ott viszont hiába dobta mind a tíz Rockets-pontot (plusz a negyedik negyedben további 18-at) Szakáll, nem tudta győzelemre vezetni övéit – egy tizedmásodperccel az órán odafaultoltak, amit a Grizzlies pontra váltott és megnyerte vele a meccset. A vendégek így széthajtották magukat (Harden 46, Capela 43, Paul 41 percet játszott), de a győzelem elmaradt, úgyhogy fél meccsre megközelítette őket a Blazers, most pedig regenerálódniuk kell a Spurs elleni nagy rangadó előtt.

Nagy Grizzlies-győzelem. Tét ugyan már régóta nincs a Memphis számára ebben a szezonban, de el azért nem engedik a meccseiket még úgy sem, hogy most például Avery Bradleyt és CJ Milest is nélkülözniük kellett. Volt viszont két parádés egyéni teljesítményük, Mike Conley (35 pont, 6/9 tripla, 5 lepattanó, 8 gólpassz, 1 eladott labda) és Jonas Valanciunas (33 pont, 15 lepattanó) is oktatott, hátul minden játékosuk kapart, úgyhogy három negyeden keresztül kézben tartották a dolgokat, uralták a mérkőzést. A záró etapban kicsit visszaestek és Harden extrája miatt számukra csalódást keltően alakult a végjáték, de aztán rendezni tudták a soraikat és a túlórában megint megléptek hat ponttal - igaz, Harden ezúttal is ki tudott egyenlíteni. Volt még bő tíz másodpercük, Conley betörését ugyan PJ Tucker blokkolta, de a labda Valanciunas kezében landolt, aki faultot harcolt ki és egyetlen tizedmásodperccel az órán elsüllyesztette a meccsnyerő büntetőt – ezek azok a sikerek, amelyek miatt a tét nélküli mérkőzéseken is megéri odatenniük magukat...

A Grizzlies legjobb dobói: Conley 35/18, Valanciunas 33, Caboclo 15/3
A Rockets legjobb dobói: Harden 57/27, Paul 18/6, Capela 14

San Antonio Spurs–Miami Heat 105–110

Megszakadt a sorozat. Zsinórban kilenc győzelem után szenvedett újra vereséget a San Antonio és a liga legjobb csapatainak legyőzése után a keleti nyolcadik Miami ellen nem tudta hozni magát Gregg Popovich alakulata – otthon egyébként is tizenegy meccsre nyúlt a sikerszéria, úgyhogy hosszú idő után kellett ismét gratulálniuk Millséknek. Most viszont nem játszottak igazán jól, a győzelmeik alapját jelentő parádés védekezés ezúttal nem működött a megszokott módon, az első félidőben hatvan pont felett kaptak és tizenöttel égtek, úgyhogy hiába javultak a fordulás után, annyival nem lettek jobbak, hogy ezt eltüntessék és fordítsanak. Visszajöttek a végén három pontra, de ez volt tőlük a maximum, mindkét támadásukat elrontották 105–108-nál, úgyhogy el kellett fogadniuk a vereséget, most pedig utaznak Houstonba egy kiemelt rangadóra.

Nagyon megy a Heat. Erik Spoelstra csapatát néhány hete már-már eltemettük, azóta viszont tízből nyolc, vagy ha úgy tetszik, tizenkettőből kilenc meccsét megnyerte, legyőzte többek között a GSW-t, a közvetlen riválisnak számító Brooklynt és Charlotte-ot, a Detroitot, majd legutóbb idegenben az OKC-t és most a bombafomában lévő Spurs otthonában is nyerni tudott, úgyhogy óriási iramban zárkózik felfelé. Most az első félidőben alapozta meg a győzelmét a gárda, a padról beszálló Goran Dragic foghatatlan volt ebben a játékrészben és már a nagyszünetben húsz pontnál tartott, később pedig erre épített a társaság – a kezdőben a Waiters-Richardson páros intézte a játékot, Bam Adebayo 15 lepattanót és öt gólpasszt tett hozzá, a padról pedig mindenki dobott legalább tizenegy pontot. Olyan extrák is érkeztek náluk, mint például Dwyane Wade félpályás triplája, de a végén, amikor kezdett szorulni a hurok, akkor is jól oldották meg a feladatot – előbb Dragicnak, majd Wade-nek volt nagyon fontos dobása, az utolsó percben pedig már „csak” jól kellett védekezni, mielőtt Wade labdaszerzése és Olynyk két büntetője beállította a végeredményt. Következőleg megint „nagyvadra” mennek, mert Milwaukee-ba utaznak, de a Bucks problémáit elnézve a mostani Miami ott sem lesz esélytelen.

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 17, Mills 17/15, Belinelli 17/6
A Heat legjobb dobói: Dragic 22/12, Waiters 18/12, Richardson 15/6

Oklahoma City Thunder–Toronto Raptors 114–123 – hosszabbítás után

Későn ébredt a Thunder. A hazaiak egyáltalán nem tudták kihasználni, hogy az ellenfél All-Star irányítója, Kyle Lowry hiányzott, már az első negyedben tíz pont körüli hátrányt szedtek össze, a harmadik negyedben pedig már húsz ponttal is égtek. Itt pörgette fel a tempót Russell Westbrook, aki ezúttal a triplavonal mögül is remekelt (5/10 hármas), 42 pontot termelt, társai pedig felhúzták a falat a Toronto támadásai előtt, így a negyedik negyed végére utolérték ellenfelüket. A hosszabbítás azonban már nem róluk szólt, 9–0-val nyitott a Raptors és ha csak a ráadást nézzük, simán győzött. Az OKC támadójátéka borzasztóan akadozott, Paul George-ot szinte teljesen eltüntették, Schröder megint borzasztóan célzott, de ezúttal Jerami Grant és Steven Adams is megszenvedett az ellenfél magasembereivel. A nemrég még nyugati harmadik Thunder zsinórban negyedik vereségével visszaesett a 8. (!) pozícióba – egyedül annak tapsolhattak, hogy a meccs előtt a franchise visszavonultatta Nick Collison mezét.

Ez férfimunka volt a Torontótól. A vendégek nem estek kétségbe Lowry hiánya miatt, Fred VanVleet parádézott a helyén (23 pont, 50 százalék mezőnyből, 6 gólpassz), ráadásul nem csak ő, de Pascal Siakam is zseniálisan játszott (33 pont, 13 lepattanó, 6 gólpassz, 2 szerzett labda, 1 blokk). Kawhi Leonard is hozott egy jó átlagot (22 pont, 10 pattanó, 6 gólpassz), Danny Green öt hármast szórt be, Marc Gasol is eljutott 10 pontig. Nem véletlen, hogy a kezdőjátékosokat soroltuk fel, a kispad ugyanis igazán komoly teljesítményt nem rakott le az asztalra, ezért is tudott visszazárkózni az Oklahoma. A (kezdő)csapat erejét azonban jól mutatja, hogy a ráadásban porrá zúzták a lélektani előnybe kerülő ellenfelet, megerősítve keleti második helyüket – a két gárda egyébként szombat hajnalban újra találkozik, ott is parázs meccsre van kilátás.

A Thunder legjobb dobói: Westbrook 42/15, George 19/9, Schröder 12/3
A Raptors legjobb dobói: Siakam 33/3, VanVleet 23/9, Leonard 22/6

Portland Trail Blazers–Dallas Mavericks 126–118

Lillard ismét extrát hozott. McCollum sérülése óta tekert egyet a fordulatszámon a Portland klasszisa, ma hajnalban is 33 pontig, hat tripláig és 12 gólpasszig jutott – mindössze három negyed alatt, mert a végén már nem volt rá szükség. A harmadik negyedben 17 pontot, közte zsinórban négy triplát termelt, a 18 pontos előnyt pedig már menedzselni tudták nélküle is. Ebben nagy szerepe volt a cseresorból előlépő Seth Currynek (20 pont) és Enes Kanternek (14 pont, 10 pattanó), de összességében minden pályára kerülő hozzá tudott tenni, így példéul Jusuf Nurkic is mindössze 22 percet kapott, ezek a kis pihenők nagyon sokat érhetnek majd az alapszakasz hajrájában. A Portland utóbbi hat meccséből az ötödiket nyerte meg, szépen csendben felkúszott a nyugati 4. helyre, amit legközelebb a Pistons ellen erősíthet meg.

Tisztességgel, de esély nélkül. A Dallas egész meccsen nem tudott mit kezdeni Lillarddal, meg úgy általában a Blazers periméterével, a második negyed elején egyszer még felzárkózott, de aztán a második-harmadik negyedben gyorsan nyílt az olló – a végén már inkább csak kozmetikázásról beszélhetünk, nem ellenállhatatlan dallasi rohamokról. Egyénileg a szokásos Luka Doncic-kiemelést tehetjük meg, az újonc jó dobásokkal jutott el 24 pontig, odatett 5 pattanót és 6 gólpasszt is, de a kezdőötös védekezése (különösen a jól dobó, de hátul elveszett Brunson-Hardaway duóé) alapjaiban határozta meg a meccsüket. A padról azért Justin Jackson 21, Trey Burke 15 egysége megsüvegelendő, de sok hatásuk nekik sem volt az összecsapásra. A Dallas továbbra is csak a Sunst előzi meg Nyugaton, összességében a hatodik hátulról, amit még tovább kellene rontania, mert ha az ötödik helynél rosszabb helyen kötne ki a 2019-es elsőkörös draftjoga, akkor el kellene postáznia Atlantába...

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 33/18, Curry 20/12, Kanter 14
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 24/3, Jackson 21/9, Brunson 16

NBA, ALAPSZAKASZ
Cleveland Cavaliers–Milwaukee Bucks 107–102
Orlando Magic–New Orleans Pelicans 119–96
Philadelphia 76ers–Boston Celtics 118–115
New York Knicks–Utah Jazz 116–137
Chicago Bulls–Washington Wizards 126–120 – hosszabbítás után
Memphis Grizzlies–Houston Rockets 126–125 – h. u.
San Antonio Spurs–Miami Heat 105–110
Oklahoma City Thunder–Toronto Raptors 114–123 – h. u.
Portland Trail Blazers–Dallas Mavericks 126–118