NFL: árulfeltöltőből lett a legjobb, a csúcsra juttatta a Ramst

BÁLINT MÁTYÁSBÁLINT MÁTYÁS
Vágólapra másolva!
2019.02.01. 22:02
null
Kurt Warner a csúcsra juttatta a Ramst (Fotó: AFP)
Legutóbb 17 éve vívott egymással Super Bowlt a Rams és a Patriots, és utolsó másodperces mezőnygóllal a New England győzött. Pedig az akkori Rams nemcsak az NFL legjobb csapata volt, hanem forradalmasította az amerikai futballt.

MINDEN AZ 53. SUPER BOWLLAL KAPCSOLATBAN EGY HELYEN!

„A kritikusok úgy szidtak minket, mintha legalábbis besároztuk volna a pápát. Most meg ünneplik, amit mi már húsz éve megcsináltunk.”

Egy Mike Martz nevű amerikaifutball-edző mondta ezt nem kis malíciával. Merthogy miközben a Los Angeles Rams NFL-csapata – nyakra-főre hajigálva a labdát – látványos támadójátékkal készül a Super Bowlra, abból a kottából játszik, amelyet húsz évvel korábban ugyanez az együttes hozott be a ligába, feje tetejére is állítva az egész sportágat.

A KEZDETLEGES TAKTIKA: NYOMAKODÁS, TOLAKODÁS

A kilencvenes évek amerikai futballja még nem a mostani látványos akrobatashow volt ágyúkarú irányítókkal és a levegőben métereket repülve labdát fogó elkapókkal.

Épp ellenkezőleg: a régi vágású fociedzők azt képviselték, amit azok a még régebbi vágású fociedzők, akiken ők felnőttek, és akik a múlt század harmincas éveiben még lenézték a frissen engedélyezett előre passzt. Sokkal nagyobb becsülete volt akkortájt a hősies nyomakodás közben előretaszigált labdának, mint a gyáván és kockázatosan előrehajított disznóbőrnek, és bár idővel enyhült az ellenállás, azért a hőskori „üsd-vágd, nem apád!” foci maradt az igazi.

Még a kilencvenes években is az volt az általános taktika, hogy a csapatok az első két kísérletükkel megpróbáltak futással-lökdösődéssel annyit előrehaladni, amennyit csak lehetett, aztán harmadikra egy előrepasszolt labdával igyekeztek átdobni a hiányzó yardokat. (Csak a biztonság kedvéért: az amerikai foci alapját ugye az képezi, hogy a támadó csapat megpróbál lehetőleg három akcióból tíz yardot megtenni, és ha ez sikerül, kezdheti elölről a dolgot.)

A bátrabbak ugyan olykor variáltak kicsit a taktikán (akik esetleg előbb elhajították a labdát, azok is legfeljebb kockázatmentes rövid átadásokkal próbálkoztak), de az efféle változások lassabban jutottak át a ligán, mint pofányi falevél egy bron-toszaurusz emésztőrendszerén: futás, futás, passz, majd újra ugyanez – így épült fel egy átlagos NFL-csapat támadójátéka.

ÁRUFELTÖLTŐBŐL LETT AZ NFL LEGJOBBJA

A St. Louis Rams 1999-ben azonban csak szeretett volna átlagos csapat lenni, merthogy a liga egyik legrosszabbjának számított.

Dick Vermeil vezetőedző tudta, ha nem talál ki valamit, az utolsó idénye következik.

Először is összerakott egy bivalyerős támadósort. Az alapesetben futójátékos, de a repülő labdák megfogásában is jeleskedő Marshall Faulkot azért tudta megszerezni, mert az összeveszett a fizetésén előző csapatával – aztán a következő három évben rendre a liga legjobb támadójának választották. A vajkezű elkapó Torry Holt az 1999-es játékosbörzén pottyant a Rams ölébe (19 évvel később pedig alig rosszabb poszttársával, Isaac Bruce-szal egyszerre került a Hírességek Csarnokának várólistájára), mellettük a rutinos Ricky Proehl és a szélvészgyors Az-Zahir Hakim várta a passzokat.

Az akkori St. Louis forradalmasította az amerikai futballt (Fotó: AFP)
Az akkori St. Louis forradalmasította az amerikai futballt (Fotó: AFP)


A névsornak azért van jelentősége, hogy lássuk: abban a korszakban, amikor az NFL-csapatok többsége legfeljebb két elkapót küldött csatába, kiszámíthatóvá téve a játékot (a többiekre a tolakodásban várt feladat), a Rams irányítója négy, de Faulkkal együtt akár öt kiváló célpontnak is passzolhatott, ha akart.

És ez az irányító sem volt akárki.

Eredetileg csak jobb híján állították csatasorba a 28 évesen még egyetlen profi meccset sem játszó Kurt Warnert, aki nem sokkal korábban még Hollandiában, előtte meg egy iowai teremfoci-csapatban dobálta a labdát; sőt árufeltöltőként is dolgozott egy szupermarketben, miután egyszer már rövid úton eltanácsolták az NFL-ből. Ám amikor megkapta a lehetőséget a Ramsnél, 1999-ben és 2001-ben is ő érte el a legtöbb touchdownpasszt a ligában.

„Hogy mi a titok a teljesítményem mögött? A hitem Jézus Krisztusban – fejtegette akkoriban. De ezt valahogy senki sem hallja szívesen, úgyhogy újra és újra megkapom a kérdést, pedig már ott van rá a válasz.”

Krisztus urunk mellett azonban Warner még valakinek rengeteget köszönhetett: a legelején idézett Mike Martznak, aki úgy döntött, szembemegy az NFL több mint félévszázados tradícióival. Rengeteg munkát ölt ugyanis a két kötelező futás utáni harmadik kísérleteknél alkalmazott passzjátékok kitalálásába és betanításába, amelyek ráadásul általában sikeresek is voltak.

„Ezek a harmadik kísérletes akciók annyira jól mennek, hogy akár első meg második kísérletre is bedobhatnánk őket” – jegyezte meg egyszer akkori főnökének, de az akkori NFL-állapotokra jellemző, hogy ekkor még mindketten csak jót nevettek az egészen.

SZEMBEMENTEK MINDEN HAGYOMÁNNYAL

Martz azonban 1999-ben elszegődött a Ramshez, ahol a támadók trénereként szabad kezet kapott az állásának megtartása érdekében bármilyen vad ötletre vevő, az új módszerrel már korábban is flörtölő Vermeil főedzőtől.

Úgyhogy felütötte a taktikai könyvet a „hosszú passzok” résznél, és amit ott talált, azt bármilyen szituációban rázúdította a mit sem sejtő ellenfelekre. A hatás leírhatatlan volt. A Ramsnek ligautolsóként kellett volna kullognia, ehelyett egymás után gázolt át a tehetetlen ellenfeleken, amelyek nem tudták, hogyan kellene védekezni a jól megszokott sémát felborító riválissal szemben.

Warner úgy szórta a hosszú passzokat, mint a fruttit, Faulk bármikor kilőhetett mellőle, hogy futás helyett a pálya valamely sarkában felbukkanva kapja el a labdát, a négy remek elkapó pedig kiismerhetetlenül cikázott jobbra-balra a védők közt, és végül egyikük úgyis üresen maradt. Amikor a védelem passzra számított, Martz gyorsan elrendelt néhány futást, amikor elkezdtek a futójátékosra koncentrálni, akkor meg Warner átdobta a fejek felett a labdát – kissé leegyszerűsítve, de ez volt a forradalmi trükk.

Az elején még a Rams saját szurkolói is káromkodva üvöltöttek be a pályára, azt reklamálva, mi ez a marháskodás, hol a rendes foci, ligaszerte pedig még többen kritizálták Martzékat, de ahogy elkezdtek jönni az eredmények, úgy hallgattak el ezek a hangok.

A csapat sorra ostromolta a rekordokat, az úri közönség elalélt a látványos és pontgazdag játéktól, a sajtó egy lefordíthatatlan szójátékkal „A pályák legnagyobb show-műsorának” nevezte a Rams támadójátékát, Warnert pedig az alapszakasz és a Super Bowl legjobb játékosának is megválasztották – merthogy az idény végén a St. Louis megszerezte fennállásának első bajnoki címét is.


Vermeil főedzőnek azonban, amint tartott is tőle, mégis ez lett az utolsó idénye a csapatnál: az év edzőjének választották, majd azon nyomban vissza is vonult, és Martz vette át a kormányrudat.
A csodagép ezek után kisebb fordulatszámon, de tovább üzemelt (a Rams 2001-ben még eljutott a nagydöntőig, ahol épp a New England Patriots győzte le), ám ahogy a kulcsemberek szép lassan kikoptak, és az összes ellenfél is elkezdte másolni a korszakalkotó taktikát, az együttes csillaga is leáldozott.


Az NFL központjában is rájöttek, hogy ez a futball kell a népnek, és elkezdték sorra hozni a passzjátékot megkönnyítő szabályváltozásokat, mostanra pedig már úgy hullanak alá a labdák az égből egy átlagos focimeccsen, mint holmi szőnyegbombázáskor.

De amikor vasárnap, a Super Bowlon majd Jared Goff, a Los Angeles Rams irányítója a fél pályát átdobva hozza játékba a futó Todd Gurleyt, egy pillanatra gondoljunk Mike Martzra, Kurt Warnerre és a Rams 1999-es csapatára – nélkülük most nem így nézne ki a sportág.

NFL 2018, RÁJÁTSZÁS
WILD CARD MÉRKŐZÉSEK (2019. január 5. – január 6.)
AFC
Houston Texans (3.)–Indianapolis Colts (6.)
7–21
Baltimore Ravens (4.)–Los Angeles Chargers (5.) 17–23
NFC
Chicago Bears (3.)–Philadelphia Eagles (6.) 15–16
Dallas Cowboys (4.)–Seattle Seahawks (5.) 24–22
KONFERENCIA-ELŐDÖNTŐK (2019. január 12. – január 13.)
AFC
Kansas City Chiefs (1.)–Indianapolis Colts (6.) 31–13
New England Patriots (2.)–Los Angeles Chargers (5.) 41–28
NFC
New Orleans Saints (1.)–Philadelphia Eagles (6.) 20–14
Los Angeles Rams (2.)–Dallas Cowboys (4.) 30–22
KONFERENCIADÖNTŐK (2019. január 20. – január 21.)
AFC
Kansas City Chiefs (1.)–New England Patriots (2.) 31–37 – h. u.
NFC
New Orleans Saints (1.)–Los Angeles Rams (2.) 23–26 – h. u.
SUPER BOWL 53 (2019. február 4.)
New England Patriots (2.)–Los Angeles Rams (2.) 0.30
*Mercedes-Benz Stadium (Atlanta, Georgia)
A rájátszás összes mérkőzését élőben közvetíti a Sport Tv.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik