Új denveri rekord; remekelt a Mavericks tehetsége

Boston Celtics–Charlotte Hornets 126–94

Irving nélkül is sima volt. Az irányító nem tudta vállalni a játékot a hazaiaknál, de a helyén kezdő Terry Rozier (17 pont, 5/10 mezőnyből, 10 gólpassz, 1 eladott labda) remekül megoldotta a pótlását és bár a második negyedben volt egy kisebb hullámvölgye a gárdának, összességében sima győzelmet aratott. Az első negyedet már hét ponttal nyerte az együttes, majd a harmadik játékrészben döntötte el igazán a küzdelmet, amikor egy 25–6-os rohamot produkált – a záró etapban már 35 pont is volt a különbség, nem voltak egy súlycsoportban a felek. A Stevens legénység 55 százalékkal dobott mezőnyből, 41 százalékkal triplázott és 34 gólpasszig jutott, egyénileg pedig az említett Rozier mellett többen is kiváló teljesítményt nyújtottak – az utóbbi nyolc meccsből ez volt a hetedik sikerük, Irving nélkül 6–2-re állnak és fél meccsre megközelítették a tabellán a Pacerst.

Erőtlen volt a Hornets. Minden tekintetben messze elmaradt ellenfelétől ezen az estén a vendégcsapat, ugyan a gyengébb kezdés után a második negyedet még megnyerte a gárda és a harmadik játékrész elején csak néhány pont volt a hátránya, innentől jött a teljes összeomlás és a kiütéses vereség. A mindössze hét kiharcolt büntető és az 53–31-re elvesztett lepattanózás is elég beszédes, a festékben 64–42-re, a gyorsindításokból 19–4-re kaptak ki Kemba Walkerék, a végére mindenben óriási lett a különbség – ennyit azért nem jelenthetett a pihentetés miatt kiültetett Tony Parker hiánya, viszont az tény, hogy sorozatban a harmadik keleti élcsapat verte meg simán James Borrego alakulatát, ez a szint még soknak tűnik számukra.

A Celtics legjobb dobói: Brown 24/6, Tatum 20/6, Rozier 17/9
A Hornets legjobb dobói: Walker 21/6, Monk 16/9, Batum 13/3

Miami Heat–Chicago Bulls 89–105

Rengeteget hibázott a Miami. Támadásban nagyon nem találta a ritmust a Dragicot, Wade-et és Jonest nélkülöző Heat, a borzasztóan akadozó támadójátékot pedig a könnyebb dobások elhibázásával is megkoronázta – a festékből 18/42-t dobott a gárda, ami szörnyű adat, összességében 40 százalék alatt maradt mezőnyből, 30 százalék alatt triplázott, 70 százalék alatt büntetőzött, így pedig még a liga egyik legrosszabb csapatát sem lehet megverni. A második negyedben és a harmadik negyed elején volt egy jobb időszaka a társaságnak, amikor a kezdeti tízpontos hátránya után átvette a vezetést, de már a harmadik játékrész végén elrohant a Bulls, a záró etapban pedig igazából nem is volt esélye a Miaminak – Erik Spoelstra szerint az elöl elkövetett hibáik felemésztették az energiájukat és a védekezésük is szétcsúszott, ez jelentett komoly problémát. Összességében egy kötelező győzelmet buktak el, ami a playoff-helyekért való küzdelemben elég értékes, ráadásul otthon csak 11–14-re állnak, ami azért érdekes, mert idegenben ennél jobb a mérlegük...

Két győzelem januárban. A franchise történetének legrosszabb hónapját állította volna be a Bulls egy vereséggel, így viszont „csak” a második legrosszabbat produkálta 2–13-as mérleggel – Jim Boylen vezetőedző ennek is tud örülni, mert szerinte ma nagyot harcolt a csapata annak ellenére, hogy back-to-backet játszott és nélkülözte Zach LaVine-t. A Dunn-Markkanen páros sem mozgott rosszul, de igazából a 20 pontot szóró Wayne Selden és főleg a második félidőre megállíthatatlanná váló (26 pontjából 22-t dobott ekkor, ebből 15-öt a negyedik negyedben) Bobby Portis húzta a szekeret – a harmadik negyedben futottak egy 18–5-öt, majd egy 7–0-t, onnantól pedig már gond nélkül megoldották a feladatot, úgyhogy megérdemelt győzelmet arattak.

A Heat legjobb dobói: T. Johnson 15/6, Winslow 14/6, Ellington 13/9, Adebayo 13
A Bulls legjobb dobói: Portis 26/6, Selden 20/12, Dunn 14/3, Markkanen 14

New York Knicks–Dallas Mavericks 90–114

Most Smith jött a tripla-duplával. Nem debütált jó játékkal a Madison Square Gardenben Luka Doncic, a fiatal szlovén klasszisnak rögtön az első dobása gyűrűt sem ért, majd a negyedik kísérlete ugyanígy homály lett, bár végül azért eljutott 16 pontig, 8 lepattanóig és 5 gólpasszig, igaz, a pontjainak egy jelentős szeletét már akkor dobta, amikor eldőlt a találkozó. Most azonban belefért tőle a gyengébb este, ugyanis Dennis Smith Jr. hozta karrierje második tripla-dupláját (13 pont, 10 lepattanó, 15 gólpassz), Harrison Barnes 19 pontot szórt, Wesley Matthews öt triplát küldött a gyűrűbe, Dirk Nowitzki pedig 14 ponttal szezoncsúcsot szállított a kispadról beszállva – csapatszinten 50 százalék felett dobott az együttes, 40 százalékkal triplázott és 31 gólpasszt osztott szét, a második félidőben pedig már egyértelműen uralta a találkozót. A nagyszünetben meglévő nyolcpontos előnyét a harmadik negyedben húsz egységre növelte és innentől nem volt miről beszélni, a Mavs érvényesítette a papírformát és hozta idei ötödik idegenbeli győzelmét, ezzel továbbra is látótávolságon belül van a rájátszás.

Legalább Kanter pályára került. Az utóbbi meccseken jegelt török center, valamint a nevét skandáló szurkolók imái meghallgatásra kerültek és ismét pályára léphetett a Knicksnél, a hazai nézők megtapsolhatták (9 perc, 5 pont, megcsókolta a Knicks-logót is, annyira örült), egyébként sok másnak nem örülhetett a publikum New Yorkban – ezen felül még Nowitzkit is ünnepelték, a mérkőzésben viszont más örömöt nem nagyon találhattak. A Knicks újfent teljesen esélytelenül szenvedett vereséget, zsinórban 11. alkalommal kapott ki és továbbra is sereghajtó az NBA-ben, következőleg a Bostont fogadja.

A Knicks legjobb dobói: Knox 17/3, Burke 16/3, Hezonja 13/3
A Mavericks legjobb dobói: Barnes 19/3, Matthews 17/15, Doncic 16/6

Washington Wizards–Indiana Pacers 107–89

Ez most egy másik Wizards volt. A back-to-back első felén Clevelandben szenvedett vereséget a Washington, most viszont összeszedte magát és a fáradtság ellenére sokkal koncentráltabb, fegyelmezettebb, agresszívebb játékkal jelentkezett, aminek meg is lett az eredménye. Az első negyedben jól tudott rohanni Scott Brooks csapata és hamar megtalálta a ritmust, meglépett tíz ponttal, innentől pedig végig Randle-ék diktálták a tempót és ők irányították a játékot – a nagyszünetben 14-gyel vezettek, a második félidőben pedig már csak tartaniuk kellett a különbséget. Amellett, hogy a kezdőben Bradley Beal villogott (25 pont, 6-6 lepattanó és gólpassz), a cseresor 58 pontot tett hozzá, több remek teljesítmény is érkezett a kispadról, így különösebb hullámvölgy nélkül hozták le a találkozót és simán verték meg az Indianát - összességében 8-6-tal zárták januárt és van még esélyük a playoffra, bár érdekes, hogy a back-to-backeknél az első meccseken 1–8-ra, míg a másodikakon 7–2-re állnak.

Egyértelműen baj van a Pacersnél. Sorozatban harmadszor is kikapott az Indiana Victor Oladipo kidőlése óta, ez az első 0–3-as szériájuk ebben a szezonban és bár a sorsolás, valamint Tyreke Evans hiánya is nehezíti a dolgukat, az nem kérdés, hogy megtörte őket a vezér sérülése. Ezúttal is elsősorban egy olyan támadójátékos hiányzott, aki érdemben be tudja fejezni az akciókat, mert átütőerő és elképzelés nélkül játszottak elöl, amelyből 40 százalék alatti mezőnymutató és negatív szezoncsúcsot jelentő 89 dobott pont sült ki – igaz, Thad Young szerint az egésznek az oka a gyengébb védekezés, hátul kell jobban dolgozniuk és abból indulniuk, mert túl sok félpályás akciójuk volt, ami teljes kerettel sem az erősségük. Akárhogy is, de a keleti harmadik helyüket már elvesztették a Phillyvel szemben és a Bostont is csak fél meccsel előzik meg, villámgyorsan visszazuhanhatnak, ha nem találnak ki valamit.

A Wizards legjobb dobói: Beal 25/6, Green 23/9, Randle 13/6
A Pacers legjobb dobói: Young 13/3, Bogdanovic 12/6, Leaf 12, McDermott 12/9

Minnesota Timberwolves–Memphis Grizzlies 99–97 – hosszabbítás után

Towns nyerte meg. Nem volt könnyű estéje a Minnesota magasemberének, mert nagyon megszenvedett Marc Gasollal, gyengén dobott, ráadásul folyamatosan faultgondokkal küzdött és elég sok időt töltött a kispadon – emiatt frusztrált is volt, az élet viszont a mérkőzés végén mindenért kárpótolta. Egy nagyon erőlködős, küzdelmes, „mérsékelt” színvonalú találkozót vívtak a felek, ahol a rendes játékidő vége előtt fél perccel éppen Towns zsákolásával egyenlített a Wolves, majd mivel erre nem érkezett válasz, jöhetett a hosszabbítás – ahol négy-négy pontot tudtak kiszenvedni magukból a csapatok az utolsó támadásig. Ott a pocsék meccset játszó Andrew Wigginsnek kellett volna megnyernie a derbit, lepörgette az órát, majd eldobott egy tempót, de az lejött a gyűrűről, a labda viszont éppen Townshoz pattant, aki egyszer még leütötte, majd fordulásból elsüllyesztett egy borzasztó nehéz kettest a dudaszó pillanatában – beesett, a Wolves pedig megnyerte ezzel a mérkőzést. Nagyon értékesek az ilyen sikerek, a Minny pedig így három meccsre van a playofftól, sokat érhet ez a kibrusztolt győzelem.

Ebben benne volt a Memphis szezonja. Mike Conley szerint ez a találkozó tökéletesen tükrözte az egész idényüket, hiszen mindent megtettek, de a legvégén éppen úgy pattant a labda, hogy Towns egy kicsit véletlenszagú dobással megnyerje a meccset az ellenfélnek – nagyjából ennyi szerencséjük van egész évben. És ebben igaza is van valamelyest, hiszen a hazaiaknál sem Teague, sem Rose nem játszott, nem volt igazi irányítójuk, Wiggins 4/19-es mezőnymutatóba kergették, Townst is remekül semlegesítették, az ő ritmusukban, az ő szájízük szerint (nagyon kevés pont, lassú tempó) alakult a meccs képe, a végén mégsem tudtak nyerni, hiába játszott remekül Mike Conley (26 pont, 11/20 mezőnyből, 8 gólpassz) - ezzel bebetonozták magukat az utolsó előtti helyre Nyugaton, minimum három meccsel vannak előttük már a többiek.

A Timberwolves legjobb dobói: Bayless 19/3, Towns 16, Wiggins 12/3
A Grizzlies legjobb dobói: Conley 26/9, Gasol 19/3, Anderson 14

New Orleans Pelicans–Denver Nuggets 99–105

Jokics volt a mérleg nyelve. Ezúttal sem brillírozott idegenben a Denver, a megint B-csapattal felálló, back-to-backet játszó Pelicanst sem tudta maga alá gyűrni, a nagyszünetben még a hazaiak vezettek – aztán a fordulás után Will Barton egymás után három 2+1-es játékkal jelentkezett és ezzel fordított Mike Malone csapata. Ez azonban még nem volt döntő ütés, sőt, egészen a legvégéig nyílt maradt a küzdelem, másfél perccel az órán csak egyetlen ponttal vezetett a Nuggets, amikor a gárda előhúzta a vezért, Nikola Jokicsot – az egyébként is kiválóan játszó (20 pont, 13 lepattanó, 10 gólpassz, 3 labdaszerzés, 2 blokk) center két clutch kosárral jelentkezett és ezzel csapata javára döntötte el a mérkőzést. Malone azt mondta erről, hogy a szoros végjátékban nincs más dolguk, mint a helyi MVP-nek adni a labdát és majd ő megcsinálja a szükséges játékokat, erre láthattunk példát most is - zsinórban negyedik győzelmükkel továbbra is tapadnak a Warriorsra és a liga negyedik legjobb mérlegét mondhatják magukénak.

Most nem jött össze a bravúr. Egészen más meccset játszott a New Orleans, mint előző este Houstonban, de megint megvolt az esélye a győzelemre, a végén azonban hiába jött vissza nyolcpontos hátrányból, fordítani már nem volt ereje – Jahlil Okafor nem tudta megállítani Jokicsot, a túloldalon pedig két hiba elég is volt ahhoz, hogy vereséget szenvedjenek. Okafor (14 pont, 8 lepattanó, 7/15 mezőnyből) most már azért nem játszott olyan jól, Jrue Holidayjel a pályán -16-ban volt a Pels, úgyhogy akadtak gondjaik, de a vereség aligha fáj a vezetőségben bárkinek is - Payton, Moore, Mirotic, Randle és Davis nélkül egyrészt ez a papírforma, másrészt az említettek közül többeket is pályára lehetett volna küldeni, ha minden kötél szakad, de ők nem erőltetik már ezt a dolgot, inkább a Davis-üzletre koncentrálnak...

A Pelicans legjobb dobói: Holiday 22/9, Williams 21/15, Miller 15/12
A Nuggets legjobb dobói: Beasley 22/9, Morris 20/9, Jokics 20

Sacramento Kings–Atlanta Hawks 135–113

A Kings bírta jobban a tempót. A várakozásoknak megfelelően nagy iramú mérkőzést vívtak a felek és ebben most a Sacramento bizonyult jobbnak, köszönhetően nagyrészt a kispadról érkező remek teljesítményeknek. Az első félidőben még tízpontos hátrányban volt a hazai alakulat, aztán szépen felpörgött a gárda, a második negyedben az újonc Marvin Bagley állt a csapat élére, majd a harmadikban a szintén a padról beszálló Harry Giles tolta meg a szekeret 12 ponttal - végül 20 egységgel, szezoncsúccsal zárt, a Kings pedig a harmadik negyed végére eldöntötte a mérkőzést. A hazaiak annyival több lábon álltak, hogy igazából hullámvölgy nélkül darálták végig az estét az első másfél negyed után, 76-40-ra nyertek a festékből, 26-8-ra a leindításból szerzett pontokat tekintve és 36 gólpasszt osztottak szét - a cseresorból összesen 80 pont érkezett, ez mindent elárul a csapat teljesítményéről. Ezzel a fontos győzelemmel továbbra is harcban vannak a rájátszásért, két meccs a hátrányuk a Clippershez képest.

Ehhez most nem volt köze a Hawksnak. Nem tudta magát hátul összeszedni az Atlanta, túldobni pedig nem lehetett ma ezt a Sacramentót, ráadásul mindezt 21 eladott labdával is tetézték a vendégek, úgyhogy a második félidőben már esélyük sem volt a fordításra, sima vereséget szenvedtek. Trae Young újabb jó teljesítményének (23 pont, 4/9 tripla, 8 gólpassz) azért örülhetnek, Vince Cartert Sacramentóban is hangos üdvrivalgás fogadta, ennél több viszont most nem jutott nekik – persze különösebb céljaik idén már nincsenek, abszolút a senki földjén vannak, úgyhogy minden további nélkül koncentrálhatnak a következő feladatra.

A Kings legjobb dobói: Giles 20, Hield 18/12, Bagley 17
A Hawks legjobb dobói: Young 23/12, Collins 14, Len 13/3

Portland Trail Blazers–Utah Jazz 132–105

Nurkic nélkül is dominált a Blazers. A hazaiak térdfájdalmak miatt kiültették nagy formában lévő centerüket, ennek ellenére az elejétől a végéig uralták és dominálták a játéknap rangadóját, elsősorban a tarthatatlan Lillard-McCollum hátvédpár miatt. Az irányító 36 ponttal, 8 lepattanóval és 11 gólpasszal oktatott, McCollum pedig 30 pontig jutott, de ebből 20-at már az első negyedben elsüllyesztett, méghozzá 9/9-es mezőnymutatóval – ő adta meg az alaphangot, hiszen ezt a játékrészt 45–27-re nyerte a Blazers és innentől már nem is volt különösebb esélye a Jazznek. A harmadik negyedben azért még egy lapáttal rátett Terry Stotts alakulata és 30 pontos különbséget alakított ki, így aztán Lillardon kívül a többi kezdő pihenőt is kapott, egyedül ő játszott 30 perc felett – meglepően simán nyerte ezt a meccset a gárda és zsinórban harmadik győzelmével továbbra is üldözi az előre menekülő OKC-t. Stotts mester pedig nem feledkezett meg a jutalomról sem: három nap teljes pihenőt osztott ki a játékosoknak, edzést sem fog tartani és azt mondta erről, hogy megérdemlik a szabadságot.

Nem volt önmaga a Utah. Főleg védekezésben volt botrányosan gyenge a vendégcsapat, a Lillard-McCollum páros azt csinált Rubióékkal, amit akart, az első félidőben 45 pontot szórt ez a duó, Mitchellék pedig csak keresték önmagukat. Quin Snyder mindent bevetett, forgatta a védőket, váltogatta a sémákat, de képtelenek voltak lelassítani Lillardékat, annyi tűzerő pedig nem volt bennük, hogy tartani tudják a lépést – próbálkoztak alacsonyabb szerkezettel is a Nurkic nélküli Portland ellen, de ez sem hozott eredményt, úgyhogy a harmadik negyedben igazából ők is elengedték ezt az estét. Érdekes azért, hogy Gobert-ék az elmúlt 11 meccsükből csak kettőt vesztettek el, mindkettőt a Blazers ellen...

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 36/9, McCollum 30/9, Leonard 16/12
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 22/3, Gobert 15, Ingles 14/6