Egy színvonalasabb labdarúgómeccsen azt hallhatjuk az elsőtől egészen az utolsó percig, hogy a szurkolók a hangszalagjaikat és a riválisok játékosait sem kímélve kiabálnak, illetve a kedvenceiket éltetik. Ezzel szemben a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság, az NFL összecsapásain a síri csend és a veszettül hangos tombolás váltogatja egymást. A hazai fanatikusoknak akkor kell hallgatniuk, amikor a támadóegység lép a pályára, hogy az irányító nyugodtan döröghesse a társaknak a parancsokat. Ennek ellenére magyar idő szerint vasárnap este a New York-i drukkerek folyamatosan négy szótagot hajtogattak akkor is, amikor a Giants a győzelemért támadt a Dallas Cowboys ellen 36–35-ös vereséggel végződő szezonzáró utolsó percében – mégpedig ezen szótagokat: „E-li Man-ning”.

A Giantsnél ruhában edzenek

Nem a közelgő január 3-i születésnapja okán skandálták az irányító nevét, hanem azért, mert nincs kizárva, hogy ez volt a kétszeres bajnok vezér utolsó mérkőzése a Szabadság-szobor lábánál (de legalábbis attól nem messze), sőt egyben az utolsó csatája a ligában.

Szokatlan ez a bizonytalanság a Giants háza táján, hiszen mióta az együttes a 2004-es draft első körében a Los Angeles Chargersszel folytatott csereberélésnek köszönhetően magához láncolta a fiatalabbik Manning testvért, nem volt kérdés, ki a csapat kezdő irányítója. Ezt jelzi az is, hogy 2004 és 2017 között 210 meccsen kezdett egyhuzamban, ennél hosszabb ideig márpedig senki sem úszta meg sérülések és csere nélkül az NFL történetében! A sorozat akkor szakadt meg, amikor Ben McAdoo a 2017-es szezon vége felé egy meccs erejéig a padra költöztette – viszont a vezetőedző nem sokkal a döntése után már nem volt vezetőedző...

Bár az utóbbi egy-két évben Eli Manning már nem úgy mozgott, mint korábban, de ha jövőre nem tér vissza a pályára, akkor a Giants a liga egyik legemberibb vezérét veszíti el. Hogy mást ne említsünk, bátyjához, a szintén kétszeres bajnok irányító Peyton Manninghez hasonlóan nem zárkózik el attól, hogy kicsit önmagával és a hibáival viccelődjön. Nem kell messzire visszalapoznunk. Az idén például azon szórakozott jól, hogy sem a testalkata, sem az atletikussága nem a régi már, ráadásul fénykorában sem voltak olyan adottságai e téren, mint mondjuk a 2018-as draft első körében választott fiatal csapattársának, Saquon Barkley futónak vagy a csapat legjobbjának, az elkapó Odell Beckham Jr.-nak.

Az ifjú titánok feltöltöttek videókat arról, ahogyan félmeztelenül edzenek, amit Manning csak úgy kommentált, hogy majd megtanulják, a Giants játékosai ruhában szoktak tréningezni. Egy másik alkalommal pedig jelezte, hogy ugyan ő nem szokta más férfiak combját bámulni, de Barkley esetében nem tud mást tenni, olyan izmos a csapattárs.

Parókát a fejre, reklámban rappelni!

Még az sem okozott neki gondot, hogy egy szórakoztató reklám kedvéért ország-világ előtt bolondot csináljon magából. Arra kérték fel a két Manninget, hogy ugyan vegyenek már fel egy köteg röhejes ruhadarabot, dobjanak a fejükre még nevetségesebb parókát, majd értelmetlen mondatokkal rappeljenek arról a 2013-ban újnak számító szolgáltatásról, amelynek köszönhetően telefonon is lehet követni a meccseket. De nemcsak Peyton és Eli bólintott rá a felkérésre, hanem a New Orleans Saintset 1972-től 1983-ig irányító apjuk, Archie is.

Amellett hogy Eli szeret viccelődni az újságírókkal és a családjával, az is kétségtelen, hogy a pályán és azon kívül is igazi vezérként viselkedett, amikor szükség volt rá. Jól mutatja ezt, hogy amikor a Giants egyik stábtagja elveszítette a feleségét, egyike volt annak a mindössze két, még aktív játékosnak, aki tiszteletét tette a temetésen.

Persze ha egy irányítónál csupán 13-an adták el többször a lasztit a liga történetében, lesz ok arra, hogy sokan a fejét követeljék, de a Giants legendája a legfontosabb pillanatokban a pályán is tündökölt. Az érkezése előtti évben mindössze négy győzelmet regisztráló New York-i együttes az irányítása alatt, 2005 és 2011 között csupán kétszer maradt le a rájátszásról, 2007-ben és 2011-ben pedig a döntőben az ötszörös bajnok, Tom Brady vezényelte New England Patriotsot legyűrve meg sem állt a végső sikerig.

Az első fináléban az abban az évben addig veretlen, mind a 18 meccsét behúzó Patriots négypontos előnnyel kezdte meg az utolsó másfél percet, és egy kulcspillanatban szinte már a földre is kényszerítette Manninget, aki Harry Houdinit megszégyenítő módon kiszabadult a védők markából, és győzelemre vezette csapatát.

Segíteni, ahol csak lehet

Ugyan 2011 óta nem termett sok babér Manning és a Giants számára, de 2016-ban azért még rájátszásba jutott a csapat, s az irányító az Arizona Cardinals elkapójával, Larry Fitzgeralddal megkapta az év emberének járó Walter Payton-díjat – hiszen amellett, hogy szeret viccelődni, és bármit megtenne a csapattársakért, a közösséget is ott segíti, ahol csak tudja.

A liga egyik legemberibb vezére nem tűrhette tétlenül, hogy a Katrina hurrikán szétforgácsolta New Orleanst, vagy hogy Mississippi lakosai nem részesülnek elfogadható egészségügyi ellátásban.

Nem véletlenül skandálták a Giants szurkolói a nevét még akkor is, amikor csendben kellett volna ücsörögniük.