NBA: Kicsit túlerőltettem már ezt a kosárlabda-dolgot – Ginóbili

Az ember két dolgot mindenképpen leszűrhet abból, hogy Manu Ginóbili szögre akasztja a kosárcipőt. Az egyik, hogy öregszik, a másik, hogy a veszteség pótolhatatlan.

Az utolsó mohikánok egyike volt, régivágású, ösztönös zseni, aki nem elsősorban kifogástalan fizikai állapotának vagy hatalmas termetének köszönhetően tudott a legnagyobbak közé kerülni, hanem kreativitásával és kifinomult stílusával.

Szinte mindent megnyert, amit érdemes lehet egy karrier során: az NBA négy bajnoki aranygyűrűje mellett olimpiai bajnoki cím és Euroliga-győzelem került a dicsőségtablójára. Furcsa, de csak kétszer válogatták be az NBA liga All Star-gálájára, talán túlságosan is csapatember volt ahhoz, hogy mindenki észrevegye, mit is művel a parketten, no meg az esetek nagy többségében a padról szállt be, a hatodik emberek gyöngye volt.

Már azzal maradandót alkotott, hogy meghonosította az NBA-ben a „eurostepet”, ami jellegzetes mozdulatsor, gyakorlatilag az a haszna, hogy labdavezetés végén két nagy, kitérő lépéssel becsapod az előtted tornyosuló védőt és kosárra törhetsz – James Harden, Russell Westbrook vagy Dwyane Wade is kiválóan hasznosítja a találmányt.

Ginóbili az észak-amerikai karrierje 16 évét a San Antonio Spursnél töltötte, neve örökre összeforrott Tim Duncannel és Tony Parkerrel, előbbivel 14 idényt töltött együtt a klubnál, utóbbival mind a 16-ot. A csapat edzője mindvégig Gregg Popovich volt, akinek az első teljes szezonjában (1997–98) mutatkozott be a Spurs színeiben Duncan – Popovich maradt, Duncan és Ginóbili visszavonult, Parker a Charlotte Hornetshez szerződött...

„Bajnokként és All Star-játékosként Manu Ginóbili az NBA egyik úttörője volt, aki segített világszerte ismertté tenni a ligát. Ő volt a kosárlabda egyik legkiválóbb nagykövete, hitt abban, hogy a sport ereje életeket változtathat meg. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy tizenhat éven keresztül láthattuk a legendát a legmagasabb szinten játszani. Köszönjük, Manu, hogy pályafutásoddal világszerte több millió embert inspiráltál!” – dicsérte Adam Silver, az NBA komisszárja a visszavonuló idolt, rajta kívül többek között Dirk Nowitzki és LeBron James is szép szavakkal búcsúzott a veterán dobóhátvédtől.

Ginóbilinek egy év volt hátra a szerződéséből, 2.5 millió dollárt hagyott bent a kasszában.

„Negyvenegy éves vagyok. Kicsit túlerőltettem már ezt a kosárlabda-dolgot, nemde? – kérdezte Ginóbili. – A fejemben a legutóbbi szezon valóban az utolsó volt. Soha nem hangoztattam nyilvánosan, mert nem akartam korlátozni a lehetőségeimet. Nyitva hagytam az ajtót arra az esetre, ha mégis éreznék magamban elég fizikai és mentális erőt a folytatásra. Biztosítottam Gregget arról, hogy a búcsúm nem végleges. A gyerekeim már elkezdték az iskolát, én itt vagyok a városban, közel a csapathoz és a franchise-hoz. Többé már nem tudok belemenést kiharcolni vagy labdát szerezni, de megpróbálok hozzájárulni a további sikerekhez. Nagyra értékelem a csapattársaimat, az edzői stábot, a teljes személyzetet. A legjobbakat kívánom a Spursnek! Ha tudok segíteni, örömmel teszem.”

Így búcsúzott Ginóbili. Ha esetleg elérzékenyültek volna, ne szégyelljék, inkább gondoljanak az athéni olimpián a szerbeknek dobott győztes dudaszós kosarára; az ugyanott az Egyesült Államok ellen szerzett 29 pontjára; 48 pontos NBA-karriercsúcsára, amit 2005-ben a Phoenix Suns ellen ért el; a 2013-as, Golden State Warriorsszal vívott nyugati főcsoport-elődöntő első mérkőzésére, amit a második hosszabbítás végén döntött el; a tavalyi nyugati elődöntőre, amikor James Hardent blokkolta utánozhatatlan mozdulattal!

Maradnak tehát emlékek, de a játszóteret átengedte a fiataloknak. Kár érte.