NHL: két meccs a világ – Denverben ismét van kinek szurkolni

Nem indult valami jól a hete a Colorado Avalanche-nek: egymásutáni napokon veszített, így az alapszakaszból megmaradt két bajnokiját meg kellene nyernie, hogy bejusson az NHL-playoffba. Elég szorult helyzet, Denverben mégis hejehujáznak gyakorlatilag. Miért? Mert az Avs tavaly az egész mezőny leges-legpocsékabb, tökutolsó csapata volt, viszont akármi is történik a szombati zárásig, máris megduplázta(!) a pontjai számát. Azaz nem kérdés: sikertörténet a Colorado 2017–18-as idénye.

Na de ki a fene akarná azt abbahagyni áprilisban, amikor csak most jön rájátszás?!

AKI ELÉG JÓ, ELÉG IDŐS IS

Ahhoz, hogy a Stanley-kupáért is harcba indulhasson, először is az Avalanche-nek előbb magyar idő szerint péntek hajnalban győznie kéne a San Jose Sharksnál, amely ugyan már bejutott az utószezonba, viszont a divízióját még nem nyerte meg, azaz van miért hajtania, ami nyilván rossz hír az Avs szempontjából. Ráadásul a Colorado legjobb csatárai, az ún. „MGM-sort“ alkotó Nathan MacKinnon, Gabriel Landeskog és Mikko Rantanen a lehető legrosszabb időszakban kerültek rossz formába: akárha elfelejtették volna, hogyan kell pontokat termelniük, amiben pedig elég jók voltak: 94-et, 59-et és 82-t hoztak össze mostanáig – az Edmonton centere, Connor McDavid 103-mal vezeti a vonatkozó ligarangsort. Szóval, az első csatársor elcsendesedett, noha hatalmas szerepe van abban, hogy a Colorado egyáltalán idáig eljutott! És lekicsinylő ezt mondani, hogy „legalább idáig“, hiszen itt valóságos feltámadásról van szó!

Tavaly ilyenkor ugyanis az Avalanche 48 ponttal zárta az alapszakaszt, most pedig 93-nál tart, ami lehet 97 is, ugye – amivel a Keleti főcsoportban rég elkönyvelhette volna a playoffszereplést…

További szép teljesítmény, hogy a Colorado mellett csak a Columbus és a Nashville tudott legalább 10 mérkőzéses sikersorozatot építeni az idényben, és a Colorado az egyetlen, amely hazai pályán is tudott 10-es győzelmi szériát produkálni. A hazai 27–2–11-es mérlege a második legjobb a klubtörténelemben, és ha az utolsó hazai meccsét behúzza a csapat, akkor a 2001-es bajnokcsapatot éri utol. Sőt, a mostani eresztésnek volt egy 16–1–3-as szakasza is év közben, aminél jobb 20 meccses időszakra nem akad példa klubtörténelemben.

Pedig erre a mostani keretre bátran rátehetnék a címkét, hogy „csikócsapat“: a 25.7-es átlagéletkor a legalacsonyabb az NHL-ben! Ugyanakkor nagyobb bölcsesség, hogy „aki elég jó, az elég idős is“, mert ezek a fiatalok nagyon jók.

SAKIC, CROSBY… – SZÉP TÁRSASÁG

A csapatkapitány a legjobb példa.

A 22 éves létére világbajnok MacKinnon a klub legeredményesebb játékosa Joe Sakic óta, aki a fentebb említett, 2001-es bajnokcsapat kapitánya volt, jelenleg pedig az általános igazgató – mellesleg nemcsak kétszeres Stanley-, hanem világkupa-győztes, olimpiai és világbajnok is, tehát az igen szűk körű „Quadruple Gold Club“ tagja. A korunk legjobbjával, Sidney Crosbyval egy környéken született és nyaranta vele is készülő MacKinnon tehát egy legendához kezd felérni a jelenlegi mutatóival, mert például a 2006–07-es évadban Sakic 82 mérkőzésen 100 pontot szerzett, ifjú utóda pedig a mostaniban 72-n 94-et, ami 1.21-es és 1.30-as meccsenkénti átlagokat ad ki – e tekintetben a tanítvány máris túlnőtt mesterén…

Hasonlóan jól teljesít MacKinnon a meccsenkénti pontátlagával a teljes mezőnyre vetítve (konkrétan a 3. helyezett), továbbá a hazai pályán szerzett pontokat (ebben pedig már az 1.), illetve a történelmi házi góllövőlistát tekintve (Milan Hejduk 2002–03-ban lőtt 50-e óta nem talált be ennyiszer Avalanche-játékos).

Csapatszinten is jó a Colorado: a lőtt gólokat tekintve például top 10-es, emberelőnyben a 11., -hátrányban a 3. – miközben persze a meccsenkénti lövésszámátlagban az utolsó előtti, a bulielhozatalokat nézve meg az utolsó… Tehát vannak még távlatok a csapat előtt – de ez mindjárt érthető lesz, ha megnézzük, mi történt az emlegetett, 2001-es kupagyőzelem óta.

KÖVETKEZIK A MECCSEK MECCSE

Semmi, leginkább.

A következő nyolc idényből hatban bejutott a rájátszásba az Avalanche, ami szép teljesítmény, de nagyjából az aranygeneráció utolsó tagjainak és a korszak lendületének az utóhatása volt. Mert azóta eltelt másik hét esztendő, ami viszont már csak egyetlen playoffévet hozott, a legutóbbi háromban pedig esély sem volt erre. Ugyanakkor miként az NHL-ben szokásos, a borzasztó évek kiváló draftjogokat teremnek, a gödör legalján lehet a legnagyobb lendületet venni: MacKinnon a 2013-as draft 1/1-es kiválasztottja…

Így érünk körbe, így lesz a magyar idő szerint vasárnap hajnali, az ugyanazon, az utolsó playoffpozícióért hajtó St. Louis Blues elleni, az alapszakaszt záró hazai bajnoki a rangadók rangadója: amelyen eldől, hogy az „ej, pedig milyen közel voltunk“ mondatot kesergik-e majd Denverben, a Pepsi Centerben – vagy pedig jöhet a rájátszás.

A jégkorong lényege.