A mérvadó szakvélemények többsége szerint Michael Jordan volt minden idők legjobb kosárlabdázója, a nyolcvanas, de főleg a kilencvenes évek modern sportolójának prototípusa, aki hatszor nyerte meg a Chicago Bullsszal az NBA-t és számtalan egyéni címet söpört be csodálatos pályafutása során. A legnagyobbak közül Scottie Pippen, Dennis Rodman, vagy éppen Toni Kukoc is rengeteget köszönhet Jordannek, de vannak olyan kosarasok, akik kellemetlen, vagy egyenesen rossz emlékeket őriznek a legendás 23-asról. Nézzük, kik azok, akiket esetenként kiráz a hideg a Jordan név hallatán!
1. ISAIAH THOMAS
Az ellenfelek nagyon nem szerettek a Detroittal mérkőzni a nyolcvanas évek második felében. A köznyelv csak „Rossz fiúknak” nevezte a Pistonst, amelynek vezére, agya, irányítója egy chicagói születésű zseni, Isiah Thomas volt. Nos, a Detroit 1989-ben és 1990-ben is megnyerte a bajnokságot, a Keleti főcsoportban pedig a legnagyobb vetélytársa a Bulls (és a húszas éveinek közepén járó Jordan) volt. A detroiti taktika szerint Thomasnak és Joe Dumarsnak az volt a feladata, hogy a festék felé tereljék Jordant, ott pedig már várták a nagyfiúk, Dennis Rodman, Rick Mahorn, Bill Laimbeer, és ők már nem válogattak az eszközökben, hogy megállítsák a riválist. Csak aztán 1991-ben fordult a kocka: Jordan elkezdte kiosztani a labdákat, a Bulls meg kisöpörte a rájátszásból a Pistonst, ezt Thomas annyira zokon vette, hogy a negyedik mérkőzés után nem fogott kezet ellenfelével. Egy évvel később összeállt a barcelonai olimpiára utazó Dream Team, amelybe a minden idők egyik legjobb irányítója, Isiah Thomas nem fért be – illetve befért volna, ha Jordan nem jelenti ki, hogy nem akar vele egy csapatban játszani. A Pistons kiválósága így maradt le egy olimpiai aranyról és a Dream Team történelemkönyvekbe bekerülő szárnyalásáról.
2. DIKEMBE MUTOMBO
Néha jobb, ha csendben marad az ember, és meghúzza magát a nála többet az asztalra letevő sportági legenda árnyékában. Dikembe Mutombo, a kongói származású, nyolcszoros All Star-válogatott center az Atlanta Hawks delegáltjaként szerepelt az 1997-es All Star-gálán, és az öltözőben tévékamerák jelenlétében magyarázta Michael Jordannek, hogy hatéves NBA-pályafutása alatt őt még nem zsákolta át. Jordan jót mosolygott ezen, a New York Knicks centere, Patrick Ewing hitetlenkedve kérdezett vissza, de Mutombo csak hajtogatta az igazát.
Néhány hónap múlva elkezdődött a rájátszás, és a Keleti főcsoport elődöntőjében a Bullst éppen a Hawksszal sodorta össze a szél. Az ötödik meccsen eljött a revans ideje, Jordan egy Luc Longley-tól kapott passzal indult a gyűrű felé, és hiába repült vele szemben a 218 centiméter magas blokk-király Mutombo, könnyedén húzta a gyűrűbe a labdát, majd a parkettre érkezés után felemelt ujjal, épp Mutombo emblematikus mozdulatát mutatta a hencegőnek: „Ez is megvolt, öcsi!”.
5. KWAME BROWN
Egy tininek nagy áldás lehet, ha olyan ember védőszárnyai alá kerül, mint Michael Jordan, de a 2001-es drafton elsőként kiválasztott Kwame Brown lemondott volna erről a megtiszteltetésről. Jordan ekkor már a Washington elnökeként igyekezett nagy csapatot építeni, lényegében az ő találmánya volt, hogy a 19 éves, a középiskoláról épp csak kikerülő centert, Brownt elsőként szerezze meg a játékosbörzén a Wizards. Ám Jordan nemcsak az elnöki irodából instruálta az ifjú tehetséget, hanem úgy döntött, két szezonra újra szerelést ölt, így pártfogoltja minden mozdulatát véleményezhette, javítgathatta. Michael mindig is vezéregyéniség volt, aki társait is szigorral ösztökélte a jobb teljesítményre, de Brown esetében túlzásokba esett, szavai bénítólag hatottak. Ennek is tulajdonítható, hogy „fogadott fia” 2005-ben nem fogadta el a Wizards hosszabbítási ajánlatát, és Los Angelesig menekült. Sokan úgy vélik, Kwame Brown és Jordan nem túl szerencsés kapcsolata gátolta meg a centert abban, hogy kiteljesedjen. Sohasem vált meghatározó játékossá a ligában, 31 évesen vissza is vonult.
Végezetül nézzük meg Michael Jordan legszebb rájátszás-megmozdulásait: