Harden NBA-történelmet írt, 30 ponttal égett meg a GSW

Washington Wizards–Oklahoma City Thunder 102–96

Nagy győzelem Wall nélkül. Múlt héten 46 pontos szezoncsúcsot dobott a Washington ellen Russell Westbrook, most pedig úgy kellett megoldania a feladatot a fővárosi alakulatnak, hogy hosszú időre elveszítette John Wallt. Az All-Star irányító hiányában Tomas Satoransky került előtérbe és ő végül kulcsszereplőnek bizonyult: kiválóan védekezett Westbrookon, folyamatosan nehéz helyzetbe sodorta, "ingerelte", emellett támadásban kiosztott hat gólpasszt, majd a végén, 96-96-nál sem remegett meg a keze a büntetővonalon. Szintén kiemelendő Bradley Beal (21 pont, 9 gólpassz) és Otto Porter (25 pont, 8/13 mezőnyből) is, a Wizards összességében nagyszerű és taktikus védekezéssel, szerényebb, de elégnek bizonyuló támadójátékkal aratott nagy győzelmet, péntek hajnalban pedig a Toronto ellen folytatja.

Gyengén játszott a Thunder. Sorozatban nyolc győzelem után kapott ki az OKC, ennek oka pedig egyértelműen a pocsék támadójátékban keresendő: csak Paul George hozta magát, viszont Russell Westbrook és Carmelo Anthony együtt 12/39-et szenvedett össze mezőnyből, így pedig nem tudtak nyerni Washingtonban. A bőven 40% alatti mezőnymutató és a húsz eladott labda alapjaiban határozta meg a meccs képét és bár a Wizards sem játszott jól, a negyedik negyedben a hazaiak felé billent a mérleg nyelve – a legvégén, 96-96-nál eladták a labdát a vendégek, a következő támadásból Anthony homályt dobott, innen pedig nem volt visszaút. Érdekesség, hogy az egyetlen olyan OKC-játékos, akinek jó napja volt (Paul George) egyetlen dobást sem vállalt el a teljes negyedik negyed során, amiről Westbrook csak annyit mondott, hogy "ez az én hibám"...

A Wizards legjobb dobói: Porter 25/3, Beal 21/6, Morris 18/3
A Thunder legjobb dobói: George 28/12, Anthony 19/6, Adams 16

New York Knicks–Brooklyn Nets 111–95

Az otthon melege. Hétmeccses idegenbeli túra után játszhatott végre ismét hazai környezetben a Knicks és ennek örömére egy félidő alatt el is döntötte a győztes kilétét, a nagyszünetben már kereken húsz pont volt közte, valósággal átgázolt ellenfelén a társaság. Ebben a két magasember volt a főkolompos, Enes Kanter bentről (20 pont, 20 lepattanó, 5 gólpassz), Kristaps Porzingis pedig inkább kintről (28 pont, 6/8 tripla) büntetett, velük nem tudott mit kezdeni a Brooklyn, az pedig már csak ráadás, hogy egyébként ezen az estén három periméter-játékos is jól dobott távolról. A második félidőben már nem volt kérdés, egyszer tudott tíz pontra zárkózni a Nets, de hamar felpörgött ismét a New York és idén negyedszer is megverte a városi riválist–most viszont újabb idegenbeli meccsre utazik, méghozzá back-to-backre Bostonba.

Ezúttal sem volt esélye a Netsnek. Porzingist képtelenek voltak megfogni egy-egyben, Kantert pedig nem tudták eltakarítani a gyűrű alól, így nem sok reménye maradt a vendégcsapatnak, főleg hogy Hollis-Jefferson és LeVert nem tudta vállalni a játékot. A hazaiak két magasemberére az egész meccs során nem érkezett válasz, csak részmegoldás (Okafor a padról beszállva 13 lepattanót szedett le, Allen 6/6 dobást értékesített), támadásban pedig senki nem tudott a társaság élére állni–Dinwiddie próbálkozott, de neki sem akadt elég dobóhelyzete, összességében senki nem jutott 13 pont fölé. Ezzel sorozatban már negyedszer kapott ki az együttes és változások jöhetnek a rotációban: a hírek szerint Okafor több lehetőséghez juthat és Stauskasból is ballhandler lehet a későbbiekben.

A Knicks legjobb dobói: Porzingis 28/18, Kanter 20, Hardaway Jr. 15/9
A Nets legjobb dobói: Carroll 13/3, Allen 12, Crabbe 12/6, Stauskas 12/6

Toronto Raptors–Minnesota Timberwolves 109–104

A második félidő a Raptorsé volt. Rosszul kezdtek a hazaiak, de fokozatosan átvették az irányítást, a kezdeti 13 pontos hátrányukat ledolgozták, majd a záró etapban megfordították és végül megnyerték a találkozót. Ennek kulcsa a jóval fizikálisabbá váló védekezés volt, az első félidőben még kedvére dobálhatott a Wolves, a másodikban viszont már csak 40%-kal célzott, miközben a túloldalon előkerült DeMar DeRozan: a Toronto támadófegyvere 19 pontot tett hozzá az addigi négyhez a nagyszünet után és csapata élére állt. A hajrá azért szorosan alakult, egy 7-0-s futással még megpróbálta lenyomni ellenfelét a Wolves, de a hazaiak észnél voltak és az addigra már tíz pont körüli előnyükből megőriztek annyit, hogy ne rontsák el a végjátékot.

Új hónap, új remények? Januárban 8-0-s hazai és 1-8-as idegenbeli mérleget produkált a Minnesota, bár éppen ez a meccs volt az, ami a "belefér" kategóriába tartozott–a liga második legjobb hazai pályájára látogattak egy back-to-back második felén és kikaptak öt ponttal, van ilyen. A második félidőben nagyon rosszul jött nekik, hogy amíg ők fáradtak, addig a Raptors éppen akkor tudott rákapcsolni védekezésben, erre nem tudtak reagálni és bár a végén találtak még némi plusz energiát, ez már későn érkezett, nem tudtak fordítani. A sok elrontott büntető és a csapatszinten összesen ráemelt 12 tripla sem segített, így most úgy léphetnek át februárba, hogy talán ott több szerencséjük lesz idegenben is–igaz, kezdésként a Milwaukee-t fogadják hazai pályán.

A Raptors legjobb dobói: DeRozan 23/3, Valanciunas 18, Ibaka 15/6, Lowry 15/6
A Timberwolves legjobb dobói: Butler 25/6, Wiggins 15/3, Teague 14/3, Dieng 14

Detroit Pistons–Cleveland Cavaliers 125–114

Kivették a fékeket a Detroitból. Blake Griffin még nem, Avery Bradley és Tobias Harris már nem léphetett pályára a hazai csapatban, így a Smith-Johnson-Bullock-Tolliver-Drummond ötössel kezdett Stan Van Gundy és egészen elképesztő estét produkált együttese: mind az öt kezdő eljutott legalább 19 pontig és mindannyian extra teljesítménnyel rukkoltak elő. Drummond (21 pont, 22 lepattanó, 7 gólpassz, 3-3 labdaszerzés és blokk) bődületes játékkal dominált a festékben, a Tolliver-Bullock páros óriási hatékonysággal (15/24 mezőnyből, 7/12 tripla) szórt be 42 pontot, Ish Smith remekül irányított (19 pont, 7 gólpassz, 0 eladott labda), Stanley Johnson pedig 26 pontos karriercsúcsot szállított tíz lepattanó és négy gólpassz mellett. A váratlan produkció különösen a második félidőben hozott eredményt, a nagyszünet után 15 ponttal múlták felül ellenfelüket a hazaiak és végül látványos játékkal arattak bravúrgyőzelmet, péntek hajnalban pedig már valószínűleg Blake Griffinnel kiegészülve fogadhatják a Memphist.

Kevin Love kidőlt, még nagyobb a baj Clevelandben. Az most másodlagos a Cavsnél, hogy úgy fest, semmi sem változott a gárda védekezésében és egy tartalékos Detroittól kaptak 125 pontot Jamesék, ezzel az utóbbi 16 meccsükből a 11.-et veszítették el, ugyanis ennél jóval nagyobb probléma, hogy valószínűleg hosszú ideig nélkülözniük kell Kevin Love-ot. A magasember alig négy percet tudott pályán tölteni, mert kéztörést szenvedett–pontosan nem tudni, hogy mennyit kell kihagynia, de az előzetes információk szerint ez másfél-két hónapot jelent, tehát valószínűleg az alapszakasz hajrájára térhet majd vissza. Az egyébként is gyenge mérkőzés és újabb vereség mellett érdemes figyelniük hátrafelé, a Heat már csak fél meccsre van, a Washington is csak egyre, sőt, a keleti hetedik Indiana is mindössze másfélre, komoly bajban lehetnek, ha nem találnak megoldást. Az egészen eltörpül most náluk, hogy Dwyane Wade egyébként megelőzte az NBA pontlistáján Larry Birdöt...

A Pistons legjobb dobói: Johnson 26/3, Bullock 22/12, Drummond 21
A Cavaliers legjobb dobói: James 21/6, Frye 20/12, Thomas 19/3

Houston Rockets–Orlando Magic 114–107

Hardenre nincsenek szavak. Az idei NBA-szezon eddigi legnagyobb egyéni teljesítményét produkálta a Houston MVP-jelöltje, aki úgy érezte, hogy sok mindent kell egymaga megoldania a meccset kihagyó Chris Paul nélkül: ennek eredménye egy 60 pontos (19/30 mezőnyből, 17/18 büntető), 10 lepattanós, 11 gólpasszos tripla-dupla lett. Soha senki nem produkált még 60 pontos tripla-duplát a liga történetében, megdöntötte saját karriercsúcsát és a Rockets franchise-rekordját is és abszolút stílusosan fejezte be varázslatos estéjét: 45 másodperccel a vége előtt, kétpontos előnyben faulttal együtt vert be egy triplát, a 3+1-es akcióval pedig eldöntötte az összecsapást. Persze szükség is volt tőle valami mágiára, mert Paul és Ariza nem léphetett pályára, Eric Gordon pedig derékfájdalmak miatt vált ki a meccs közben, így Harden 46 és fél percet töltött parketten...

Így is közel járt az Orlando. Amikor az ellenfélből valaki hatvan pontot dob, ott mindig valami különleges, nem tervezhető dolog történik, de így is végig partiban voltak a vendégek, a nagyszünetben még vezettek és csak a legvégén maradtak alul. Náluk ugyan nem akadt kiemelkedő egyéni teljesítmény, de csapatként jól működtek még Aaron Gordon nélkül is, mindig volt, aki előlépjen, többen is hozzászóltak a kispadról–Hardennel azonban nem lehetett mit kezdeni, Speights szerint őt például sokkolta, hogy miket dobott be a Rockets sztárja és hogy a meccs legvégén, 46 perccel a lábában is képes volt minderre. Nincs nagyon mit tenni a Magic részéről, mint megtapsolni Hardent és elfogadni, hogy a mágia most a másik oldalon volt...

A Rockets legjobb dobói: Harden 60/15, Capela 12, Green 11/6
A Magic legjobb dobói: Hezonja 17/9, Speights 17/12, Simmons 15/3, Mack 15/6

New Orleans Pelicans–Sacramento Kings 103–114

Cousins hiánya? Hiába villogott elöl-hátul Anthony Davis, ezúttal a magas posztokon veszítette el ezt a találkozót a New Orleans, amire azért nem nagyon volt példa az elmúlt egy évben–főleg nem a liga egyik leggyengébb csapatával szemben. Ezúttal azonban 14 támadópattanót szedtek le a vendégek és összességében 26-0-ra (!) nyertek a második esélyből szerzett pontokat tekintve, ami önmagában meccsdöntő faktor, Zach Randolph (26 pont, 12 lepattanó) és Kosta Koufos (17 pont, 17 lepattanó, utóbbi karriercsúcs) is parádézott, így pedig a második félidőben felőrölte ellenfelét a Sacramento. A palánk alatti fölény mellett Fox, Hill és Temple is hozzátett a periméterről, így meglepő győzelmet aratott a társaság egy hatmeccses idegenbeli túra utolsó állomásán–összességében 3-3-mal zárták a kirándulást, ezzel felülmúlták a várakozásokat.

Szétesett a Pelicans. Egyelőre nem találja a megoldást Cousins kiesése után a New Orleans, Anthony Davis egyedül nem tudja hozni a meccseket, az alacsonyabb szerkezet pedig nem működik, mert gyenge formában van a hátvédsor–ezúttal Rondót alig lehetett pályán tartani és Moore is rosszul játszott, Ian Clark extrája kellett ahhoz, hogy legalább partiban legyenek. A harmadik negyedben azonban megint jött egy komolyabb hullámvölgy, ami folyamatosan visszatérő probléma a szezon során és innentől már nem tudtak visszakapaszkodni, a festéket kontrolláló Kings érvényesítette akaratát–a hazaiaknak sokkal fegyelmezettebben kell védekezni és nagyobb tűzerőt produkálni kintről, különben nagyon hamar elmegy majd a rájátszásuk.

A Pelicans legjobb dobói: Davis 23/6, Holiday 21/3, Clark 20/3
A Kings legjobb dobói: Randolph 26/9, Koufos 17, Fox 15/3, Temple 15/9

San Antonio Spurs–Denver Nuggets 106–104

Megtalálta a támadójátékát a Spurs. Az utóbbi időben sorozatosan gondban volt elöl a San Antonio, ezúttal viszont feküdt neki a Nuggets által diktált iram, a gyorsabb játék és előnyt kovácsolt belőle a társaság–50%-kal dobtak mezőnyből a hazaiak és szezoncsúcsot jelentő 33 gólpasszt osztottak szét. Ennek ellenére végig kiegyenlített volt az összecsapás, nem tudott meglépni a Spurs, de a végjátékot sikerült behúznia az együttesnek: szűk hat perccel a vége előtt vették át végleg a vezetést Greenék, innentől már nem adták azt ki a kezükből és minden denveri kosárra tudtak válaszolni. A végén egyszer ugyan nem, de Barton utolsó másodperces, meccsnyerőnek szánt dobása kimaradt, így végül hozta a hazai találkozót a San Antonio–LaMarcus Aldridge (30 pont, 14/23 mezőnyből), Pau Gasol (18 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz) és Kyle Anderson (18 pontos karriercsúcs) is jól játszott, sőt, Dejounte Murray úgy volt rendkívül hasznos, hogy egyetlen pontot sem szerzett.

A back-to-back ellenére bírta az iramot a Nuggets. Nem okozott különösebb gondot a vendégcsapatnak az, hogy fáradtan érkezett a meccsre és az sem, hogy vendégként azért általában elég harmatos teljesítményt nyújt, most végig egálban tudott lenni a San Antonióval, igaz, a végén ez nem bizonyult elégnek a győzelemhez. Összesen hatan jutottak el náluk tíz pontig, nem hibáztak büntetőt, 40% felett dobtak kintről, 21-7-re nyertek leindításból, de mégsem tudtak ellenállni a Spurs gépezetének és a hajrában egy kosárral alulmaradtak–bánhatják, mert reális esélyük volt a sikerre, de szégyenkezniük azért nem kell, jó meccset játszottak.

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 30, Anderson 18, Gasol 18/6
A Nuggets legjobb dobói: Murray 18/9, Harris 17/9, Mudiay 14

Utah Jazz–Golden State Warriors 129–99

Ez gyomorforgató volt. Steve Kerr fogalmazott így csapata játékát látva, a Warriorsból hiányzott az akarat és a csapatjáték (Kerr szerint a szív), egész egyszerűen képtelenek voltak felpörögni, a Jazz folyamatosan nagyobb intenzitással kosarazott és idei legnagyobb vereségét mérte a bajnokra. Egyedül Klay Thompson dicsérhető, ment előre és alig hibázott (12/17 mezőnyből), de védekezésben ő sem szaggatta szét magát, a 129 kapott pont beszédes. A sebességgel volt a legnagyobb gond, a Curry-Durant duó nem felejtett el triplát dobni (1/12), egyszerűen nem tudtak jól bontani, nem voltak meg a könnyebb helyzetek, 5/25-ös triplamutatóval ma már nem nagyon lehet nyerni – ilyen napok persze vannak, de ekkor a túloldalon kellene megfeszülni, ez az, ami igazán hiányzott.

Rubio a hős. Az utóbbi időben Donovan Mitchellről szólt a Jazz támadójátéka, ma viszont a spanyol irányító villogott: tőle a 23 pont extra teljesítmény, de emellett kiosztott 11 gólpasszt is, amiből mindenki profitált. Ingles 6 triplát szórt be, Mitchell elöl-hátul oktatott, Favors pedig dupla-duplázott. Külön meg kell említenünk Rudy Gobert-t, aki régi önmagát idézően nem hozott űrszámokat (9 pont, 6 pattanó, 3 szerzett labda, 1 blokk), viszont kiválóan fogta össze a védekezést a festékben. A mormonok zsinórban harmadszor nyertek, kapaszkodnak a playoff-helyek felé, ráadásul győzelemmel avatták fel új mezüket.

A Jazz legjobb dobói: Rubio 23/6, Ingles 20/18, Mitchell 20/6.
A Warriors legjobb dobói: Thompson 27/9, Durant 17, Curry 14/3, McGee 14.

Los Angeles Clippers–Portland Trail Blazers 96–104

Tartotta magát Clippers. Blake Griffin elcserélése után első meccsén küzdött a LAC, félidőben egál körüli eredménnyel is álltak, ám a harmadik negyedben óriási hullámvölgybe kerültek, nem nagyon akadt vezér támadásban, és 20 pontos hátrányt szedtek össze. A negyedik negyedben még egy utolsó rohamot indítottak, feljöttek 94-100-ra, az utolsó két percben viszont csak egy mezőnykosarat szereztek, így sima vereség lett a vége. Lou Williamsen érződött a zavarodottság, hiszen ő is a cserepletykák szereplője lett, mindössze 5/26-ot dobott mezőnyből, ezt pedig végül nem tudta ellensúlyozni sem a 19 meccses hiányzásából 15 pontos meccsel visszatérő Danilo Gallinari, sem a kiegészítőemberek. DeAndre Jordan 19 pattanót szedett le, hátul nem nagyon volt gondjuk, elöl viszont egyelőre hiányzott pár forró kéz – az érkező Harris-Bradley duó talán gyógyírt jelenthet majd.

A vártnál jobban megizzadt a Portland. Damian Lillardot nem nagyon tudták tartani, az irányító nyomott egy mini James Hardent (5 tripla, 11 büntető, 7 gólpassz), Nurkic 17 pontja mellé 20 pattanót kapkodott le, a cseresorból Davis és Napier is elérte a 10 pontot – viszont a kezdőből McCollum, Aminu és Turner is rosszul dobott, így a végén kicsit izgulni kellett. Szerencsére a védekezésük a végén megint működött, így megerősítették playoff-helyüket, az talán negatívum, hogy Lillardnak 36 percet kellett fent lennie, holnap hajnalban pedig back-to-back a Bulls ellen.

A Clippers legjobb dobói: Williams 20/6, Gallinari 15/3, Wallace, Harrell 15-15.
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 28/15, McCollum 16/9, Nurkic, Davis 14-14.