„Megosztó személyiség, de igazi harcos” – ilyen volt Miguel Cotto karrierje

A 47. mérkőzésén hatodik vereségét elszenvedő Miguel Cottót a brooklyni illetőségű Sadam Ali győzte le egyhangú pontozással a New York-i Madison Square Gardenben rendezett gálán, s ez az a pont, ahol le kell szögezni, mit is keres rovatunkban egy nem az Egyesült Államokban vagy Kanadában született sportoló.

Nos, Cotto mérkőzései többségét az Egyesült Államokban vívta, ezen belül az MSQ – ahogyan ő fogalmazott – volt a második otthona: 10 címmérkőzését vívta itt. Népszerűsége két tényezőből tevődött össze, egyrészt nagy harcos volt, stílusát kedvelték a nézők, másrészt Cotto népszerűsége a helyi kisebbség körében óriási, ezért nem egyszer vonzott telt házat a legendás létesítménybe.

Cotto nem tagadta vereségét, ezt követően kijelentette. „Ez volt az utolsó meccsem. Jól vagyok, de ezentúl a családom körében szeretnék boldogan élni.”

A négy súlycsoportban világbajnoki címig jutó Miguel Cotto a profik között első mérkőzését 2001-ben vívta, 2004-ben, 21. találkozóján a WBO kisváltósúlyú vb-övéért bokszolhatott és a brazil Kelson Pintót a 6. menetben technikai KO-val győzte le. A meccset San Juanban rendezték, de ezt követően összecsapásai többségét New Yorkban, Atlantic Cityben vagy Las Vegasban vívta. Hat sikeres címvédést követően felment váltósúlyba, a Bokszvilágszövetség (WBA) vb-címéért Carlos Quintanát intézte el az 5. menetben.

Ebben a kategóriában, 33. meccsén 2008-ban érte az első vereség: ötödik címvédő mérkőzésén Antonio Margarito a 11. menetben technikai KO-val vette el tőle az övet. A vesztes ábrázata arról tanúskodott, hogy – a legendás Papp László mondását idézzük – „játszóteret csináltak az etetőjéből”, de a mexikói bunyós győzelmét utólag megkérdőjelezték, mondván, nem szabályos bandázzsal bokszolt. Cotto stábja úgy látta, Margarito a győzelme utáni felvételeken mintha szabálytalanul bandázsolt kézzel integetne, de erre nem volt bizonyíték. Arra viszont igen, hogy 2009-ben Shane Mosley teamje kibökte a turpisságot: az amerikai a meccs folyamán többször panaszkodott, hogy szokatlanul nagy ütéseket kap, majd miután megfektette ellenfelét, emberei kiderítették az igazságot, amiért Margaritót végül el is tiltották. Cottót is feltüzelték, hogy utólag indítson vizsgálatot, de a Puerto Ricó-i bokszoló belenyugodva a szorítóbeli eredménybe, készült a visszatérésre – más kérdés, hogy a 2011-es visszavágója előtt Cotto szavakban is csépelte ellenfelét, nemes egyszerűséggel bűnözőnek titulálta.

Cotto karrierje során először tapasztalta meg, milyen érezés vereség után visszatérni a ringbe. Nos, 2009 februárjában már ismét váltósúlyú világbajnok lett, igaz, nem a WBA, hanem a WBO égisze alatt. Az áldozat a brit Michael Jennings volt, aki végül öt menetet sem bírt ki – hol másutt? – a Madison Square Garden szorítójában. Egy címvédést követően pedig álommérkőzés következett: 2009 novemberében összecsapott Manny Pacquiao és Cotto. A meccset a WBO váltósúlyú övéért vívták, de a súlyhatárt mintegy 90 dekával lejjebb hozták. Ez Pacmennek kedvezett, mivel Cotto naturálisan váltósúlyú volt. A küzdelem jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Bokszvilágtanács (WBC) egy 600 darab gyémánttal kirakott övet ajánlott fel a győztesnek. A meccsen aztán a Fülöp-szigeteki gyorsabb, darálósabb stílusa dominált, hiába ő jött az alsóbb súlycsoportból, Cotto nem tudta megrendíteni, Pacman pedig a 12. menetben lefiniselte ellenfelét.

Azt hinné az ember, hogy egy ilyen vereség után a megszokottnál hosszabb ideig kell várni a visszatérésre. Nos, Cotto 2010 júniusában ismét címmeccsen bokszolt: a New York-i Yankee Stadionban a zsidó származású Yuri Foreman ellen lépett a szorítóba. A meccs tétje a WBA nagyváltósúlyú világbajnoki címe volt, a 9. menetben technikai KO-t hirdetett a mérkőzésvezető. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Cotto győzelmében jelentősen közrejátszott, hogy Foreman térdsérülést szenvedett, ám ez semmit sem von le a siker értékéből, hogy a Puerto Ricó-i ökölvívó a harmadik súlykategóriában is világbajnok lett. Ahogyan ő fogalmazott. „Bizonyítottam, hogy nem lehet engem leírni, de a legfontosabb, hogy jól éreztem magam nagyváltósúlyban.” Cotto, hogy új súlycsoportját „belakja”, kiállt a nagy verekedő nicaraguai Ricardo Mayorga ellen, s az utolsó menetben be is darálta, majd 2011 decemberében Cotto–Margarito thriller második felvonása következett. Talán mondani sem kell, az első mérkőzésen történtek után Cottónak nem kellett nagyobb motiváció, a nagy hiriget a 12 menetben fejezte be.

Ezt követően 2012 májusában Cotto Floyd Mayweather Jr. színe elé került, ám meccsük alulmúlta a várakozásokat, s „Mr. Money” nyert. Ám, ahogyan mondani szoktuk, tőle nem szégyen kikapni, de Miguel az amerikai Austin Trouttól is vereséget szenvedett. Bejött a fightnews.com szakírója, Graham Houston jóslata. „Van az úgy néha, hogy egy kevésbé ismert bunyós meglepetést okoz.” Cotto negyedik vereségét szenvedte el, mégis esetében a hogyan tovább nem volt kérdéses. Megcélozta a középsúlyú vb-övet, s a már-már fogatlan legenda, argentin Sergio Martínezt a Királyok csatájának nevezett meccsen legyőzve Puerto Ricó-i bokszolóként elsőként négy súlycsoport világbajnokának mondhatta magát. Ám a középsúlyú kategória nem hozott számára szerencsét, az ausztrál Daniel Geale-t a negyedik menetben harcképtelenné tette, ám a mexikói Saul Álvarez pontozással legyőzte, mintegy bizonyítva, hogy két jó bunyós közül a nagyobb nyer. Ezt követően már foglalkozott a visszavonulás gondolatával, de majd két évet kihagyás után visszatért első sikerei súlycsoportjába, kisváltósúlyba. Idén augusztusban a japán Josihiro Kamegait pontozással legyőzte, de a decemberi happy end elmaradt.

A 17 év után visszavonuló Miguel Cotto úgy marad meg az emlékezetünkben, mint aki egyetlen kihívást sem utasított vissza, mindenki ellen kiállt, eközben emlékezetes csaták (Mayweather, Álvarez, Margarito, Pacquiao, Mosley, Zab Judah) részese volt.