Megérte időben érkezni a Margitszigetre, a spanyol és a szerb válogatott ugyanis nagyszerű mérkőzéssel kezdte a Benu-kupa férfi vízilabdatorna szombati játéknapját. Amikor régi ismerősünk, Milos Csuk az utolsó másodpercben megszerezte a győztes gólt, már nem volt szabad hely a napos oldali lelátón – aki otthon felejtette a napszemüvegét, tapsolórudakkal vagy a belépőjegyével igyekezett takarni a lemenő napot.
A pénteki gólfesztiválból kiindulva bizony résen kellett lenniük a szurkolóknak, ha semmiről sem akartak lemaradni – a spanyolok elleni adok-kapok után Montenegróval találkozott a magyar válogatott. A kezdés hasonlóan alakult, ismét Angyal Dániel nyitotta meg a gólcsapot, méghozzá úgy, hogy a hálótartó vasról a mezőnybe pattant vissza a labda. Csakhogy ezúttal emelte is a tétet: miközben a kivédekezett emberhátrányunk után Dejan Szavics a kispadon ülőknek magyarázott, a rutinos bekk felért a montenegrói kapu elé, majd annak rendje és módja szerint góllal fejezte be a lefordulást.
Déja vu-érzésünket fokozta Fekete Gergő mesteri szabaddobásgólja, amivel már 4–1-re vezettünk, ehhez képest a második negyed elején az egyenlítésért támadott a rivális. A Szavics-csapatokat ismerve persze biztosra vehettük, hogy semmit sem kapunk ajándékba, de annyi baj legyen, minden gólért megdolgoztak a mieink. Burián Gergely például olyan szögből lepte meg Lazar Andricsot, ahonnan más a kapu felé sem néz, Manhercz Krisztián pedig úgy lőtte el a labdát a blokk mellett, hogy a montenegrói kapus mozdulni sem tudott rá.
„Mindent bele!” – zúgott a szokásos rigmus, de valójában egy pillanatig sem spórolt az energiával a válogatott, csupán egy-két pontatlan megoldás után bosszankodhattunk. No meg a rengeteg kiállítás miatt, két negyed után tizenegy pötty „díszelgett” a magyar játékosok neve mellett az eredményjelzőn. Az emberhátrányos védekezésünkre a felkészülés kezdete óta nem lehet panasz, most sem lehetett, de hiába mutat be Gyapjas Viktor bravúrokat, ha egy támadáson belül háromszor próbálkozhatnak a montenegróiak…
A nagyszünet valamelyest elhúzódott, de senki sem bánta: a honi szövetségi megindító köszöntést szervezett az 1994-ben Rómában és 2005-ben Montrealban vb-aranyérmet szerző női válogatottnak, méltán zúgott a vastaps a Hajósban. Az ünnepi pillanatok után rákapcsoltak az urak, Nagy Ákos és Szalai Péter adta meg a harmadik negyed alaphangját – időt is kért a rivális. A Gyapjas-mágia hatott, hosszú percekig nem tudtak túljárni a magyar kapus eszén, amikor meg igen, válaszul Manhercz pattintott a léc alá.
Az újfent vezérként pólózó csapatkapitány gólját a közönség is megénekelte, aztán Burián és Angyal ugrasztotta talpra a szurkolókat: elöl és hátul is riválisa fölé nőtt, így a záró negyedre fordulva már 13–8-ra vezetett a válogatottunk. Mindössze amiatt kellett izgulnunk, hogy az ajándékpólókat a lelátóra vagy a fára lövik-e az utolsó szünetben – az egyik kis híján fennakadt, de az ágról visszapattant szerencsés tulajdonosához.
Mire Tátrai Dávid hat gólra növelte a magyar előnyt, a lelátón helyet foglaló spanyol különítmény már csomagolt, elvégre a lényegi kérdések eldőltek, a montenegróiak nem tudtak újítani. Azért nem, mert a mieink rendkívül fegyelmezett védekezéssel, blokkokkal és labdaszerzésekkel kifogták a szelet a vitorlájukból – a 15–8-as győzelemnél is fontosabb, hogy megkérdőjelezhetetlen az előrelépés a spanyolok elleni nyitányhoz képest.
Manhercz Krisztián, a válogatott csapatkapitánya: – A spanyolok elleni mérkőzéshez képest kevesebbet hibáztunk. Ezúttal jöttek a blokkok, az extra védések, többnyire nem maradtunk le emberhátrányban, és elöl is megvolt a dinamika, ami mostanában minket jellemez. Ennek ki is kell alakulnia: sem egy nagy különbségű győzelem, sem egy fájdalmas vereség nem billenthet ki minket. Hét góllal nyertünk, de a szerbek elleni mérkőzés ettől még kemény lesz. Szalai Péter, a válogatott átlövője: – Sikerült jobban összeraknunk a védekezést, annak ellenére, hogy rengeteg hátrányt kaptunk – kipipálhatunk minden kijelölt célt. A jó kezdés megadta a mérkőzés dinamikáját, nagyszerű volt, hogy már a mérkőzés elejétől képesek voltunk ráerőltetni a játékunkat a montenegróiakra, talán mondhatom, esélyt sem adtunk nekik, hogy fordítsanak. |
VÍZILABDA
Benu-kupa, férfi vízilabda felkészülési torna, Margitsziget
Magyarország–Montenegró 15–8 (4–3, 2–3, 7–2, 2–0)
Budapest, Hajós uszoda, 2000 néző. Vezette: Gomez (spanyol), Andjelics (szerb)
MAGYARORSZÁG: GYAPJAS V. – Vigvári Vendel, MANHERCZ K. 4, Burián 2, Kovács P., Tátrai D. 1, Vismeg Zs. Csere: ANGYAL 3, Molnár E., Szalai P. 1, Nagy Ákos 1, FEKETE G. 3, Varga V. Edző: Varga Zsolt
MONTENEGRÓ: Andrics – MATKOVICS 2, Radovics 1, Macsics, PERKOVICS 2, Holod 1, Gardasevics 1. Csere: TESANOVICS (kapus), Gojkovics 1, Stupar, Banicsevics, Vujovics, Vucskovics, Obradovics. Edző: Dejan Szavics
Emberelőny-kihasználás: 11/6, ill. 14/5
Gól – ötméteresből: 2/0, ill. –
Kipontozódott: Vigvári Vendel (28. p.), Vucskovics (29. p.)
MESTERMÉRLEG
Varga Zsolt: – Az új szabályok miatt benne van a játékban a sokkal több lőtt és kapott gól, meg kell tanulnunk jól kezelni ezeket a mérkőzéseket. A több lövés miatt nagyobb teher hárul a kapusokra, a csapatoknak jobban el kell osztaniuk a kiállításokat a mezőnyjátékosok között. Ezúttal jól működött a védekezésünk egyenlő létszámnál és emberhátrányban is, összeálltak a blokkok, fegyelmezettek voltunk.