Varga Zsolt: Rá kell éreznünk, hogy mikor tapossunk a gázra

– Öt mérkőzés, négy győzelem, második hely a világkupa-selejtezőn. Milyen érzésekkel tértek haza Romániából?
– Nagyon sok pozitívum volt a felkészülésben és a bukaresti szereplésünkben is, úgyhogy összességében elégedettek lehetünk – mondta lapunknak Varga Zsolt, a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Fiatal csapattal vettünk részt a tornán, amely lelkesen, mégis fegyelmezetten játszott, és elérte a célt, ott leszünk a szuperdöntőben. Erős ellenfelekkel találkoztunk, több olyan mérkőzésünk volt, amelyen nem minket tartottak esélyesebbnek, de megmutattuk, hogy képesek vagyunk bravúrokra.

– A továbbjutás szempontjából az elődöntőtől nem volt tétje a selejtezőnek, de azért kiütöttük a görögöket, másnap viszont simán kikaptunk a spanyoloktól.
– Azt kértem a srácoktól, hogy használjuk ki a görögök és a spanyolok elleni meccset is, mert az előrelépéshez ilyen erőpróbákra van szükségünk. Megnőtt a támadások száma, ha az egyik csapatnak nagyon jó napja van, a másiknak rossz, az új szabályok miatt könnyebben kialakulhat nagy különbség. Az elődöntőben kijött a lépés, a döntőt viszont nem tudtuk kontrollálni, rengeteg helyzetet kihagytunk. Mindig jobb győzelemmel zárni egy tornát, mint vereséggel, de a fejlődésünk szempontjából a tapasztalatok a legfontosabbak.

– Ha csak egy mérkőzést emelhetne ki a tornáról, melyik lenne az?
– A játék képe alapján egyértelműen a görögök elleni, négy negyeden át magas szinten játszottunk. Jó meccs volt a negyeddöntő is, a fölényes győzelem értékét növeli, hogy a grúzok korábban nagyszerűen vízilabdáztak a horvátok és a románok ellen. A csoportkörben a spanyol meccs végén és a francia elején hullámzó volt a játékunk, de mindkét találkozót megnyertük.

– Mennyire sikerült alkalmazkodniuk az új szabályokhoz?
– Nézze, ez egy hosszú folyamat lesz, nehéz lenne azt mondani, hogy máris alkalmazkodtunk a változásokhoz – fél év múlva okosabbak leszünk. Azért az már látszik, hogy ha egy csapat mentálisan erős és jó az állóképessége, ötgólos hátrányt is képes ledolgozni. Egyenlő létszámnál egyébként nem érzékelhető számottevő változás, mert a támadóidő mellett a pályaméret is csökkent, vagyis hamarabb felérünk a kapu elé. Az ember­előnyös játéknak viszont más a ritmusa, a világkupa-selejtezőn még előfordult, hogy úgy játszottunk meg egy-egy fórt, mintha több időnk lenne.

– Milyen következtetést vonhatunk le a bukaresti szereplésünkből?
– Helyén kell kezelni a tornát, az ellenfelek is kísérleteztek – a lényeg, hogy dolgozzunk a hibáinkon. Egyébként jelentős fejlődést látok, változatosabban tudunk reagálni a különböző játékhelyzetekre, mint eddig. Érezhetően fűtötte a bizonyítási vágy a fiatalokat, az már a következő lépés, hogy megtanuljuk szabályozni ezt a tüzet a világversenyeken, csak így maradhat energiánk a végjátékra. Rá kell éreznünk, hogy mikor tapossunk a gázra.

– Előnyt jelent, hogy mi már az előző ciklusban, a zágrábi Európa-bajnokságon elkezdtük a fiatalítást, míg a riválisok most kezdik a mély vízbe dobni a tehetségeket?
– Már akkor is gondoltunk az új ciklusra, hogy a fiatalok megtapasztalják a világversenyek légkörét, közös élményekkel gazdagodjanak. Bizonyos értelemben a szükség szülte a döntést, de a csapatépítés szempontjából valóban előnyt jelent a zágrábi tapasztalat. Az elmúlt években kevésbé került előtérbe a fiatalítás, most eljött az ideje, ugyanakkor a fokozatosságot szem előtt kell tartanunk, az idősebb játékosok tapasztalatukkal alappillérei lehetnek a válogatottnak. Semmi sem megy egyik pillanatról a másikra, törvényszerűek a hullámvölgyek – a spanyoloknak is hosszú időbe telt, mire az új generáció vezérletével ismét nagy csapattá váltak. Ahhoz képest, ahonnan elindultunk, sokkal előrébb tartunk, érzem a fejlődési lehetőséget ebben a keretben.

– Mi lesz azokkal a rutinos klasszisokkal, akik különböző okokból nem utaztak el a világkupa-selejtezőre?
– Nyitva van az ajtó, de jól kell játszaniuk – továbbra is olyan teljesítményt szeretnék látni tőlük, ami alapján egyértelmű, hogy a válogatottban a helyük. A történelem irányt mutat, elég, ha arra gondolunk, milyen jól működött a fiatalok beépítése az atlantai olimpia után. Muszáj megőriznünk a stabilitást, ez kell ahhoz, hogy jó elegyet alakítsunk ki.