Jót tett a sportágnak, hogy a férfi vízilabda Bajnokok Ligájában négyes döntő váltotta az elmúlt években feleslegesen erőltetett nyolccsapatos végjátékot. A máltai final fourban a négy csapat rendkívül közel van egymáshoz, amit az is bizonyít, hogy mindkét elődöntő csak ötméteresekkel dőlt el (a Pro Recco javára a nagyobb rutin döntött az Olympiakosz ellen, az FTC-ben pedig ott van a „cheat code”, Vogel Soma, aki ezúttal fejjel védte a Novi Beograd ötödik lövőjének kísérletét). Ennél messzebb menő következtetést nem érdemes levonni a szerdai mérkőzésekből, mert péntek este kilenckor már nem számít, melyik csapat hogyan jutott el a fináléba. Lehetne azon lamentálni, hogy a Fradi nem védekezett jól, és megzavarodott a szerbeket sújtó négyperces kiállítástól, de annak ugyanannyi értelme lenne, mint abba kapaszkodni, hogy a görögök tíz gól alatt tartották a Reccót. Az a csapat nyeri meg a BL-t, amelyik jobban akar, amelyik élesebb és amelyiknek nagyobb a szíve.
Persze azzal mindenki tisztában van, hogy a Recco az esélyes, nem véletlenül győzött egymás után háromszor ebben a sorozatban. Csakhogy az olasz kirakatcsapatnál a BL-győzelem nem cél, hanem elvárás, a klub elnökét, Maurizio Felugót minden egyes végjátékban olyan aura lengi körül, hogy ez az ő személyes játszótere, ahová mások csak statisztálni érkeznek. Márpedig ez jelent némi nyomást, ezzel szemben a ferencvárosi játékosokban a Novi Beograd elleni siker sok mindent felszabadított, és különösebb teher nélkül ugorhatnak medencébe a fináléban. Ez pedig kompenzálhatja az olaszok nagyobb BL-döntős rutinját. Amúgy a Brescia már bebizonyította a kupadöntőben, hogy a Recco sem verhetetlen.
Érdekes kérdés, ki hogyan reagál az új lebonyolítási formátumra, ugyanis bekerült a programba egy szünnap. A játékosok eddig azt szokták meg, hogy sorozatban jönnek a meccsek, most pedig megtörik a ritmus, és amelyik csapat előbb fel tudja venni pénteken a szerdán letett fonalat, előnybe kerülhet. Ebben a műfajban pedig a Ferencvárost irányító Nyéki Balázsnak van nagyobb rutinja, aki a válogatott másodedzőjeként sokkal több ilyen szituáció részese volt, mint a horvátoknál rövid ideig hasonló szerepkört betöltő Sandro Sukno a másik oldalon.
Bevallom, fogalmam sincs, melyik csapat nyeri meg a BL-t, abban azonban biztos vagyok, hogy a döntő ugyanolyan szoros lesz, mint a két elődöntő volt, és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy megint szétlövés döntsön. Annál nagyobb dicséretet pedig nem tudok mondani, mint hogy az FTC felnőtt a Recco szintjére.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!