Vízilabda: Vannak lemaradásaink, és ezek olykor súlyosnak tűnnek – Varga Zsolt

K. Zs.K. Zs.
Vágólapra másolva!
2023.10.05. 14:53
null
Varga Zsolt válogatott edzést vezet (Fotó: Török Attila)
A Magyar Vízilabda-szövetség (MVLSZ) szakmai testületének szerdai összejövetelén Varga Zsolt a fukuokai világbajnokság tapasztalatairól, tanulságairól tájékoztatta az edzőket. A nyári vb-n aranyérmet nyerő férfiválogatott szövetségi kapitánya arra igyekezett felhasználni a fórumot, hogy összegezze a magyar vízilabdázók lemaradásáról gyűjtött tapasztalatait, kérve az edzőkollégákat, hogy ezekre a területekre koncentráltan figyeljenek oda – olvasható a vlv.hu szakportál beszámolójában.

 

„Vannak lemaradásaink, és ezek a lemaradások olykor súlyosnak tűnnek. Néha elég alaposan szemügyre venni a bemelegítő játékosokat, és elkezdjük megérteni például azt, hogy miért kerültek ennyire közel hozzánk az amerikaiak” – kezdte beszámolóját Varga Zsolt, aki mondandójába beépítette azokat a tapasztalatokat is, amelyeket az elmúlt időszakban az úgynevezett előkészítő keret edzésein, a legtehetségesebb fiatalok munkája kapcsán szerzett.

A kapitány elsőként a foglalkozásai elején tesztként alkalmazott 12×200 méteres úszás fontosságáról, annak a speciális vízilabdás állóképesség felépítésében játszott szerepéről beszélt, majd kiemelten szólt a lábtempóról, amelyet figyelembe véve – az általa idézett mérések alapján – a szerbek lábereje 20-25 százalékkal jobb, mint a legjobb magyar vízilabdázóké.

Varga Zsolt előadásában szó esett a lövőerő minőségének javításáról, a robbanékonyságról, a blokkolás jelentős megváltozásáról – meggyőződése szerint be kell vezetni a vízilabdás nyelv szótárába egy új szót, a „testblokk” kifejezést –, a centerkérdésről, valamint a „visszaérkezésről”, amellyel kapcsolatban így fogalmazott:

„Felmegyünk támadni, történik valami, véget ér az akció, és a játékos elindul visszafelé. Közben azon agyal – meggyőződésem –, hogy mi történt a támadásban, ki cseszte el vagy ő hogy lőtte el. Megáll egy ember mellett, faultol egyet, még mindig gondolkodik, visszafordul, és szép lassan elindul visszafelé segíteni. Na ez az, ami már nem megy! Le kell zárni a dolgot akkor, amikor a támadás véget ér! Mindegy, hogy mi történt, ha esetleg éppen ő csinált butaságot, akkor is vége lett annak a támadásnak. Jön a következő szakasz, ami legalább annyira fontos, mint ami ott történt az előbb. Hihetetlenül fontos, hogy ez a »visszaérkezés«, ennek a tíz méternek a megtétele olyan dinamikus legyen, mintha az életéért úszna a játékos. Na most jelenleg ennek felismerése és megvalósítása elképesztő módon hiányzik a játékosainkból. Ha találok olyan valakit, aki ezt érti, jól csinálja, annak automatikusan helye lesz a keretemben! Ezt ugyanis nagyon nehéz a játékosokba belenevelni, megértetni velük, hogy a védekezés hatékonysága nagy mértékben ezeken a visszaérkezéseken, a mozgás robbanékonyságán múlik.”

A TELJES BESZÁMOLÓ IDE KATTINTVA OLVASHATÓ EL!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik