Népsport: Mint Los Angelesben Komjádi Bélával

Ahogy az már lenni szokott egy-egy olimpia arany után, az 1932-ben győztes vízilabda-válogatott tagjait is tejbe-vajba fürösztötte az ország. Egy esztendővel a Los Angeles-i diadal után Budapest lett a póló fővárosa, Komjádi Béla bajnokai a legnagyobb ellenfélnek tartott Németországgal, majd Európa válogatottjával mérkőztek meg.

Esemény volt ez a javából, szinte egész Budapest ott akart lenni a Csasziban, hogy hányan voltak, nem tudható pontosan, mert még a fákon is lógtak az emberek.

Árnyékot csak az vetett a pólóünnepre, hogy az év márciusában elhunyt Komjádi Béla. Sok szó esett róla így is, mi több, a vendégeket az Abbázia kávéház tulajdonosa, Steuer Imre pezsgős vacsorára hívta meg – az Abbázia volt ugyanis „Komi bácsi” törzshelye. „Szeretném, ha úgy együtt lennének az urak itt, mint annakidején Komjádival voltak” – így Steuer úr.

Önjelölt hozzáértőktől is hemzsegett Budapest, még azok is bennfentesnek tartották magukat, akik azt sem tudták, eszik-e vagy isszák a pólót. Az újpesti uszoda melletti halászcsárda vendéglőse például megkérdezte, hogy játszik-e Európa válogatottjában Németh Jamesz, majd verte a mellét: „Én ismerem Halasyt is! Nagyon jóban vagyok vele...” – mondta, éppen a társaival vacsorázni betérő Halasy Olivérnek. A Sporthírlap következtetése valós: „Németh Jameszékat húsz méterre attól az uszodától, ahol tudásuk és hírnevük született, nem ismerik. Viszont már dicsekednek velük!”

Vasárnap Németországgal, kedden Európa kiválasztottjaival játszott a csapat. A németeket Los Angelesben 6:2-re győztük le, ezúttal 8:3 lett a vége. De nem volt könnyű. A németek vezettek (0:1), egyenlítettek is (2:2), de már a félidőben itt volt az előny (3:2), szünet után pedig beindult a csapat. Mondta is Komjádi utódja, Jónás István: „Az első félidő megkínzott. Lassúak voltak a passzok és nem voltak élesek, el lehetett halászni őket. A II. félidőre javult a játék és remélhetőleg kedden még jobban megy.”

Az Európa-válogatott egy edzést tartott a fellépés előtt, formális gyakorlás volt, hiszen az összeszokottság nem születhetett meg másfél óra alatt. De nemcsak ennek volt köszönhető, hogy ez lehetett a Sporthírlap címe: „Bomba játék – bomba eredmény!” És persze óriási közönségsiker, tombolt a nézőtér. Nem volt veszélytelen mutatvány: „Hajmeresztő látvány, amint a tetőn tömegek állnak, csak egy nagyobb sóhajtás kell és leesik az egész emberfürt.”

A lényeg azonban, hogy „Európa válogatottja küzdött... Magyarország játszott. Mint a macska az egérrel. Sőt, mint az oroszlán az egérrel!”. Azért igyekezett objektív maradni a Sporthírlap, hiszen hozzátette, hogy a csapat „győzelmei hosszú sorába beírt egy újabbat, amelyik talán sportértékben elmarad egynéhány előző csatától, de hatalmas erkölcsi diadalt jelent a magyar vízipólósportra.”Hogy tudjuk: az 1928-as amszterdami olimpiai ezüst kakukktojás volt, hiszen a Los Angeles-i arany előtt 1926-ban Budapesten, 1927-ben Bolognában és 1931-ben Párizsban Európa-bajnok volt Magyarország.

A játékosok elégedettek voltak, Homonnay Márton szerint megmutatták, hogy az összjáték és az önzetlenség a legfőbb erények a pólóban. Vértesy József szerint „nem nehéz olyan csapatban játszani, ahol Ivády és Homonnay a két hátvéd.” Keserű II Alajos leszögezte, hogy „Los Angeles óta nem volt ilyen egységes      a válogatott. Mindig oda szállt a labda, ahová kellett.”

A Nemzeti Sport is áradozott: „A magyar csapat talán még soha ilyen pompás játékot nem játszott a Császárban, mint a tegnapi válogatott. Minden részé­ben hibátlan, tökéletes volt az együttes. Taktikai elgondolásban egységes, technikában bámulatosan pontos volt a csapat, amely ellen sem Európa válogatottja, de a lehető legjobb német válogatott is csak meddő küzdelmet vívhatott volna.”

A játékosok közül a kapus, Bródy György magabiztos volt, „egypár ágyúlövést higgadtan fogott”, a két hátvéd, Ivády Sándor és Homonnay Márton „kitűnően dolgozott, pedig sok dolguk volt. Az európai csatársor meglehetős sokszor látogatott el hozzájuk”. Halasy Olivér „mint védő- és támadóhalf egyaránt kitűnőt produkált. Némethtel prímán játszott össze”. Elöl Németh Jamesz „nagy lövőkedvet mutatott. Eredményességéhez azonban nagymértékben hozzájárult az az igazán önzetlen támogatás, amit társaitól kapott”.A szélsők sem maradtak ki a szórásból, „Keserű félig halfolt – erre szüksége is volt! –, de elöl is teljesítette kötelességét”. Vértesy „ötletes passzaival egész sereg helyzetet teremtett”.

A Nemzeti Sport 25 esztendős volt 1933-ban, a lap ezért „jubiláris nagy plakettel” jutalmazta azokat, akik az esztendő során kimagasló eredményt értek el. Az augusztusi pólóünnep előtt kilencen már részesültek a megtiszteltetésben (Sárosi György, Zombori Ödön, Homonnay Márton, Jekelfalussy György, Kabos Endre, Béldy Lajos, Bodosi Mihály, Lumniczer Sándor, Szabó Miklós), most egyszerre négyen kapták meg, Donáth Leó, Ivády, Halasy és Németh. Három játékos és Donáth Leó. A Nemzeti Sport méltatása szerint Donáth azért, mert „senki másnak nem sikerülhetett volna ezt a nagy játszmát összehozni és tekintélyével lemondás nélkül keresztülvinni. Az elismerés őt sportdiplomáciai működéséért sok formában elérte már, a legnagyobb elismerés a világ minden úszószövetségének osztatlan bizalma iránta. Legyen szabad hinnünk, hogy ez az elismerés, amelyet mi a sportközönségünk színe előtt nyújtunk át neki, legkedvesebb emlékei közé fog tartozni”.A csapatból tehát három játékos lemaradt a plakettről, de:      „Akit itt most nem tudunk kitüntetni egyénileg, hihetőleg nem veszi tőlünk zokon.”

Napokig beszéltek még a pólósokról, a lapok kiemelték, hogy még az előkelőségek is drukkoltak. József főherceg például a végén örömmel kiáltott fel: „Nem marad más ellenfél, mint a Mars-lakók!”Albrecht főherceg pedig: „A mérkőzés kezdetén lejjebb ült a fotelből a lépcsőfokra. Mikor megkérdezték tőle, miért teszi ezt, bevallotta: »Félek, hogy a nagy drukkolásban valakit fejbe kólintok a botommal.« És valóban, minden gólnál nagyot ugrott örömében.”

Arról kevés szó esett, hogy az úszók kikaptak a németektől (17–27), ám azt megemlítették, hogy Csik Ferenc „állandó jó formájára fel kell figyelni. Határozottan a legmegbízhatóbb gyorsúszónk”. A németek ellen is megnyerte a százat (1:04) Helmuth Fischer előtt, hogy aztán három évvel később Berlinben olimpiai bajnok legyen (57.6).