Címlapsztori: negyedik vb-győzelmére hajt a magyar férfi vízilabda-válogatott

Ők tizenöten alkotják a magyar válogatott keretét a világbajnokságon, amelyet a számmisztika alapján egyértelműen a mieinknek kellene megnyerniük, de a valóságban alaposan meg kell majd harcolniuk ezért legjobbjainknak, akik hétfőn a japánok ellen ugranak vízbe először (Fotó: waterpolo.hu)

AKI HISZ A SZÁMMISZTIKÁBAN, annak máris jó hírünk van: eddig három férfi vízilabda-világbajnokságot rendeztek 3-assal végződő évszámban, a magyar válogatott pedig mindhármat megnyerte (1973, 2003, 2013). Most jön a negyedik ilyen vb... Ez persze önmagában semmire sem garancia, a csapatnak meg kell harcolnia az olimpiai kvótaszerzésért, története negyedik világbajnoki címéről nem is beszélve.

FELEDTETNI KELL A TAVALYI VB-T

Jókora kudarccal zárult a tavalyi budapesti világbajnokság férfiválogatottunknak, hiszen a hetedik hely minden idők második legrosszabb vb-szereplése volt, ráadásul hazai pályán „sikerült” alulmúlni az elvárásokat. Az eredmény mellett a játék képe is csalódást keltett, a következmények között volt érthető – Märcz Tamás szövetségi kapitány közös megegyezéssel távozott – és volt érthetetlen – a játékosoktól elvették a szponzorautót az Európa-bajnoki felkészülés előtt –, Varga Zsolt érkezésével pedig új korszak köszöntött be a csapat háza táján.

Az új kapitány megfiatalított kerettel Eb-ezüsttel rúgta be az ajtót Splitben, de már akkor is hangsúlyozta, hogy rengeteg munka vár a játékosokra. A mostani vb-keret a két tavalyi társaság elegye, visszatért a csapatba az Eb-t kihagyó Varga Dénes és Vámos Márton, ám azért öt újonc így is elutazott Japánba: Fekete Gergő, Molnár Erik, Német Toni, Vigvári Vendel és Vigvári Vince szerepelhet először világbajnokságon, az utóbbi ráadásul most debütál világversenyen. A tavalyi vb-csapatból kimaradt a balkezes Burián Gergely, az idény jelentős részét sérülés miatt kihagyó Hárai Balázs, továbbá a vb óta nem válogatott Mezei Tamás – a bekerülők nagyobb számát a tizenötös keret magyarázza meg, Budapesten még csak tizenhárom játékost lehetett nevezni.

KÉZEN FOGVA A SPANYOLOKKAL

Kicsit később kezdtük a felkészülést, mint a riválisok egy része, Varga Zsolt ugyanis minden játékosnak adott legalább másfél hét pihenőt, függetlenül attól, hogy mikor ért nekik véget a hosszúra nyúlt klubidény. Ez a feltöltődés a szó átvitt és szoros értelmében is aranyat érhet a továbbiakban. A pólósok három turnusban érkeztek a válogatottba, az első csoportot azok alkották, akik a bajnoki végjátékkal letudták a kötelezettségeiket, a második turnust azok, akik részt vettek a Bajnokok Ligája nyolcas döntőjében, míg a harmadik, kisebb társaságot az U20-as világbajnokságot megnyerő vízilabdázók adták. A mieink a kicsivel a mezőny előtt járó spanyolokkal gyakoroltak rengeteget: Budapesten kétkapuztak, majd a világkupa nyolcas döntője előtt edzettek Long Beach­ben (ahol egyébként az elődöntőben is összecsaptak), aztán szombaton Fukuokában is játszottak egy edzőmeccset. Az utóbbit már mi is láttuk a helyszínen, ez alapján szépen feljöttünk a címvédő mellé, azzal együtt, hogy nyilván senki sem lőtte el az összes puskaporát (Varga Dénes ráadásul nem is játszott, miután kicsit visszahajlott az ujja). A magunk részéről az uszodában eltévedő Felipe Perrone kalauzolásával tudtunk hozzájárulni a kétkapuzás sikeréhez. A világkupán szereplő tizenötös keret már mérvadó volt a vb-vel kapcsolatban, Varga Zsolt végül egy helyen módosított az összeállításon, a szélső Konarik Ákos helyett a bekk Pohl Zoltán került be az utazó csapatba. Pohlnak visszaadott valamit az élet, sérülés miatt ugyanis az utolsó pillanatban lemaradt a spliti Eb-ről, azóta viszont szépen felépítette magát.

A HORVÁTOKKAL JÁTSSZUK A RANGADÓT

A csoportban a japánok legyőzése kötelező feladat a nyitányon, még azzal együtt is, hogy a házigazda ellen sosem könnyű játszani, és ritkán szembesülünk a japánok teljesen egyedi játékfelfogásával. Az anyagi okok miatt visszalépő brazilok helyére beugró argentinokra nem érdemes szavakat fecsérelni, a csoport harmadik meccsén nagyjából az lesz a lényeg, hogy senki se sérüljön meg, és itt most felsejlik Varga Dénes ujjtörése a 2019-es kvangdzsui vb-n az új-zélandiak elleni bohóckodáson. A lényeg a második fordulóban a horvátok elleni összecsapás lesz, ezen dől el a csoportelsőség. A spliti Eb-döntőben egy góllal, 10–9-re legyőztek minket, de most semleges helyszínen játszunk, és remélhetőleg a játékvezetés is olyan lesz, mint a helyszín... A világkupa-selejtezőben viszont már megvertük őket a saját medencéjükben, a 13–10-es győzelem kifejezetten előremutató volt, ezzel egyébként ki is pöcköltük őket a nyolcas döntőből. Nem lenne hátrány megnyerni a csoportot, akkor lenne egy pihenőnapunk, hiszen egyből negyeddöntőbe jutnánk, továbbá a csoportmásodik a spanyol, szerb, montenegrói hármasból kap ellenfelet a nyolc közé jutásért (!), míg a csoportgyőztes a papírforma alapján az amerikaiakkal negyeddöntőzik majd. Nem elhanyagolható különbség. A horvátok egyébként nem a legjobb összeállításukban szerepelnek, Loren Fatovic ujjtörés miatt nem játszhat, hiányát megérezheti a rivális.

MOST ÖT CSAPAT EMELKEDIK KI

Nagy csodák nincsenek vízilabdában, minden világverseny előtt ugyanazok a csapatok sorolhatóak a favoritok közé. Ezúttal a címvédő spanyolok néznek ki a legjobban, de számolni kell a ferencvárosi Luca Damontéval felálló olaszokkal, az ugyancsak ferencvárosi Sztilianosz Argiropulosz vezette görögökkel, a csoportellenfél horvátokkal – és a mieinkkel is. A szerbek a tokiói olimpia óta vergődnek, a montenegróiak jelentősen átalakultak, nincs ott továbbá a csapatukban a legjobb kapusuk, Dejan Lazovics. Még ha ez a két együttes el is marad a régi fényétől, egy mérkőzésen bárkire veszélyes lehet, azonban a döntőbe aligha érhet oda. Érdemes figyelni az évek óta tudatosan építkező franciákra és az elég jó garnitúrával rendelkező amerikaiakra is, akik szintén képesek lehetnek meglepetésre, de csak egy-egy meccsen. Az utóbbiak sorozatban háromszor nyertek a mieink ellen, ami mindenképpen intő jel, persze a legutóbbi győzelmük meglehetősen furcsára sikeredett a világkupa harmadik helyéért. Aki nem tudná, bírói műhiba miatt óvtak az amerikaiak, két órával később, utcáról visszahívott játékosokkal újra kellett játszani a mieink által szétlövéssel megnyert találkozó utolsó négy és fél percét. Érdekesség, hogy a nagyot hibázó játékvezetők nincsenek itt Fukuokában, az ugyancsak csődöt mondó delegátusok viszont igen – persze ki lepődik meg ezen ebben a sportágban... A két döntős szerezhet olimpiai kvótát, mindenki erre hajt, nyilván a mieink is.

VARGA ZSOLT ÚJRA JAPÁNBAN

Varga Zsolt részt vett a legutóbbi, 2001-es fukuokai világbajnokságon is, mi több, akkor szerepelt utoljára világversenyen a válogatottban. Huszonkét évvel később szövetségi kapitányként tér vissza, és egyértelműen szeretné túlszárnyalni a játékosként itt elért ötödik helyét. Egyébként egy olyan játékos van a mezőnyben, aki játszott a 2001-es és a mostani vb-n is, mégpedig a már korábban említett Felipe Perrone. Tizenöt évesen a brazil válogatottal szerepelt a tornán, némi országváltás és visszaváltás után már a spanyolokat erősíti, tavaly Budapesten világbajnok lett. Varga Dénes közben tovább írja a saját rekordját, már a budapesti vb-n magyar csúcstartó lett azzal, hogy nyolcadik vb-jén játszott, Fukuokában következik a kilencedik. Jelenleg 489 gólnál jár a válogatottban, jó eséllyel Japánban eljuthat 500-ig, a párizsi olimpiáig pedig akár az örökranglista második helyezettjét, Kiss Gergelyt is befoghatja. Eddig egy aranyérme (2013) és két ezüst­érme van a világbajnokságokról (2007, 2017), most kettőre növelné az aranyai számát. Férfi vízilabdában egyetlen kétszeres világbajnokunk van: Madaras Norbert. Nos, a szövetség jelenlegi elnöke aligha bánná, ha Varga Dénes és Vámos Márton is csatlakozna hozzá.