Női vízilabda: A győzelmek építik a legjobban a csapatot – Bíró Attila

– Négy győzelemmel és két vereséggel zárták a világliga-selejtezőt, amely rengeteg tanulsággal szolgált. Pozitív az összkép?
– Igen, maradéktalanul meg vagyok elégedve a lányok teljesítményével – mondta lapunknak Bíró Attila, a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – A görögök, a hollandok és az olaszok legyőzése egyaránt nagy fegyvertény, és arra is volt esélyünk, hogy mind a hat mérkőzésünket megnyerjük, de az talán átverés lett volna magunkkal szemben. Látni kell, hogy egyelőre nem mi vagyunk a legjobbak a mezőnyben, a hollandok és az amerikaiak mögött harmadikok lettünk a selejtezőben, tehát még mindig sokat kell fejlődnünk.

– Az olaszok elleni sikerre sokan felkapták a fejüket, elvégre a legutóbbi Európa-bajnokság bronzérmesét ritkán győzik le tíz góllal…
– Tavaly augusztusban már nyertünk ellenük kilenccel, de kétségtelen, hogy nincs ekkora különbség a két együttes között. Már csak azért sem, mert a budapesti vébén kikaptunk az olaszoktól, vagyis a világ legjobb öt-hat csapata továbbra is nagyon közel van egymáshoz, sokszor a pillanatnyi forma dönt. Hogy mást ne mondjak, a hollandoktól Rotterdamban egy góllal kikaptunk, pedig ha kevesebb hibával játszunk, nyerhettünk volna, aztán Athénban legyőztük őket, viszont a vereség is benne volt a pakliban. Az amerikaiakat ezúttal nem tudtuk elkapni, de a közelmúltban kétszer is bizonyítottuk, hogy ők sem verhetetlenek.

– Az eredményesség mellett a csapatépítés is fontos szempont volt a két tornán. Hogy értékeli a fiatalok teljesítményét?
– Minden edző vágya, hogy az új játékosai sikerélménnyel is gazdagodjanak, mert a győzelmek építik a legjobban a csapatot. Rotterdamban négy, Athénban öt utánpótláskorú játékos kapott lehetőséget, és nemcsak megfeleltek az elvárásaimnak, hanem azt is megmutatták, hogy a jövőben is helyük van a felnőttválogatottban. Köztudott, hogy keményen meg kell dolgozni a csapatba kerülésért, talán ezért is éreztem a lányokon, hogy megbecsülik a bizalmat, és mindent megtesznek azért, hogy éljenek vele. Bátran elvállalták a lövéseket, vagányan játszottak, amiben nagy szerepük volt a tapasztalt kerettagoknak is.

– Könnyen megtalálták a közös hangot a rutinos klasszisok és a fiatal tehetségek?
– A közösség mindig is jó volt a válogatottnál, szerencsére ezúttal sem volt probléma az összecsiszolódással. Még a szobabeosztást is úgy alakítottuk ki, hogy a fiatalok tudjanak beszélgetni a rutinosabbakkal, akár tanácsokat is kérni tőlük. Nem mintha rászorultak volna a pátyolgatásra, de azért jólesett nekik, hogy a vezéregyéniségek felvállalták az „anyaszerepet”, segítették, bátorították őket.

– Ha már vezéregyéniségek: Keszthelyi Rita csak a rotterdami tornára utazott el, de Athénban nélküle is helytállt a csapat.
– Igen, Rita hiányában többen is előléptek vezérré, Gurisatti Grétára, Szilágyi Dorottyára, Parkes Rebeccára vagy éppen Leimeter Dórára gondolok. Jót tett a kulcsembereknek, hogy a fiatalok már dörömbölnek az ajtón, többen is kimagasló teljesítményt nyújtottak. Voltak hullámvölgyek a játékunkban, de a három mérkőzésünkből Athénban is megnyertünk kettőt, úgyhogy nem lehet okom a panaszra.

– A sorozat nyolcas döntőjét három héttel a fukuokai világbajnokság előtt rendezik Los Angelesben. Illeszkedik a torna a vb-felkészülésbe?
– Ha nem illeszkedne, el sem indultunk volna a világkupában… A férfiaknál egy héttel később rendezik a nyolcas döntőt, vagyis nekik nehezebb lesz az akklimatizáció, mi ebből a szempontból jobban jártunk, a vébé előtt még Budapesten végezhetjük el a finomhangolást. A pénzdíjon és a presztízsen kívül nincs tétje a tornának, nem is kvalifikál sehova, de jó alkalom, hogy megtaláljam azt a csapatot, amellyel a világbajnokságon harcba szállhatunk az éremért és az olimpiai kvótáért. Hiába készülünk közösen az olasz válogatottal, hiába kötünk le hivatalos mérkőzéseket, mégiscsak az az igazi, ha három nap alatt három tétmérkőzést játszhatunk a világelitbe tartozó riválisok ellen.

– Miben kell még előrelépni a júliusi vébéig ahhoz, hogy megszerezzék a párizsi indulás jogát?
– Szeretném, hogy kevésbé legyen hullámzó a teljesítményünk, mert a világbajnokság egyenes kieséses szakaszában már nem lehet hibázni, ha ismét döntőbe akarunk jutni. Mindent megteszünk azért, hogy tovább csiszoljunk a játékunkon, és Fukuokában még magasabb fordulatszámon pörögjön a csapat.