Gyász: eltemették a vízilabda legendáját, Csapó Gábort

Szeretett klubja, a Vasas fiatal növendékei álltak sorfalat a Farkasréti temetőben Csapó Gábor ravatala mögött, az érkezőket pedig a 313-szoros válogatott, olimpiai, világ- és Európa-bajnok pólólegenda fotója fogadta, amelyen a rá jellemző csibészes mosollyal örökítették meg. A gyászolók között egykori csapattársak, tanítványok, jeles utódok, sportvezetők és közéleti személyiségek is megjelentek. A Vasas jelenlegi játékosai nem lehettek ott a szertartáson, mert a csapat szerdán Belgrádban játszott nemzetközi kupamérkőzést.

A gyászmisét Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa celebrálta, majd Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke mondott beszédet, aki felidézte Csapó Gábor pályafutásának legfontosabb állomásait.

„Aki ismerte ezt a mindig mosolygós óriást, az tudja, hogy Csapó Gábor, vagy ahogy mindenki ismerte, Dudi, sokkal, de sokkal több volt annál, mint amit egy puszta eredménysor valaha is vissza tudna adni – fogalmazott a MOB elnöke. – Zseniális, bohém fickó volt, aki imádta az életet, és az élet is imádta őt. Ahogy a hetvenedik születésnapján a sportlapnak elmondta, egész életében a gyermekkor ege borult fölé, és ahogy ő fogalmazott: »Akinek az övénél szebb élete volt, az festi magát...«”

Gyulay Zsolt felidézte, hogy Dudi mindennél jobban utált veszíteni. Nem csupán a medencében, hanem például a kártyaasztalnál is. A legendás Fészek Klubban legalább annyira otthon érezte magát, mint az uszodában. Az utolsó években a römi mellé bejött a bridzs. Viccesen úgy fogalmazott, negyven-ötven évesen mindig nyerni akart, azóta már csupán nem szeretne veszíteni.

„Hát, mi most veszítettünk, Dudi... Hatalmas, pótolhatatlan veszteség érte az olimpiai családot, az űrt, amit magad után hagysz, rettentő nehéz lesz betölteni – ha egyáltalán lehetséges. Hiányzik majd a bölcsességed, a humorod, az életszereteted. Úgy, ahogy vagy, hiányzol majd, sőt, már most hiányzol” – búcsúzott a sportvezető.

A Magyar Vízilabda-szövetség, a Vasas-család és minden vízilabdázó nevében az egykori játékostárs, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok pólólegenda, a Nemzet Sportolója, Faragó Tamás mondott személyes hangulatú, szívhez szóló beszédet jó barátjáról, akit a világ legjobb centerének nevezett.
„Mi az uszodában úgy fogalmaztuk meg, hogy az a center, aki a centrumban van – mondta Faragó Tamás. – Amikor Csapó Gábor lejött az uszodába, egyből a középpontba került. Zseniális tudása alkalmassá tette, hogy központi figura legyen, de az uszodán kívül is az volt. Méltó volt arra, hogy a parton is center legyen.”

Faragó Tamás felelevenítette az emlékezetes pillanatokat, a közös emlékeket, mert azokból a medencében és azon kívül is volt bőséggel.

„Egész életében a halhatatlanságra és az örökkévalóságra törekedett – mondta végezetül a korábbi állandó játszótárs. – Ha elmúlik az örökkévalóság alanya, akkor elmúlik a tárgya is. Akkor az egyetlen alanya már csak az, aki néha még emlékszik rá. Emlékezzünk Csapó Gáborra, a barátomra, hogy megmaradjon az örökkévalóság tárgya!”

Csapó Dudi több mint eleget tett érte, hogy itt maradjon köztünk.

Még ha most búcsúzni is kell tőle.