Férfi vízilabda BL: Baksa László szerint hiba volt leírni a Spandaut

–Érzelmi többletet ad még, ha magyar csapat otthonában játszik?

–Kilenc év légióskodás után már nemigen – kezdte a 36 éves Baksa László, a német Spandau kapusa, aki tizenhét védésével oroszlánrészt vállalt az OSC elleni pontszerzésből (9–9). – Az első ilyen mérkőzések még különlegesek voltak, de idővel elmúlt ez az érzés, mert a Bajnokok Ligájában évről évre találkozunk magyar ellenféllel. Annak persze mindig örülök, ha hazamehetek, már csak az otthoni ízek miatt is, a szerdai találkozó után is örömmel válogattam a szálloda svédasztaláról.

–Csalódottan tértek vissza a hotelbe az OSC elleni döntetlen után, vagy tudtak örülni az egy pontnak is?

–Örültünk neki, de maradt bennünk hiányérzet, mert a játék képe alapján közelebb álltunk a győzelemhez. Egy perccel a vége előtt négy a háromban fordultunk le, ha sikerül belőnünk a helyzetet, elléphettünk volna kettővel – ehhez képest a következő támadásból egyenlített az OSC. Ha azt nézem, hogy három játékosunk betegség miatt nem volt bevethető, egyikük ráadásul vissza is fordult a repülőtérről, mert belázasodott, meg kell becsülnünk az egy pontot is.

–Bár az első győzelmükre még várni kell, eddig csak a címvédő Novi Beogradtól szenvedtek vereséget a Bajnokok Ligájában.

–Ráadásul úgy, hogy a fél csapat koronavírusos volt, ezért utánpótlás-játékosokkal álltunk ki. Az idény előtt sokan leírtak minket, gondolhatja, milyen érzés volt a különböző portálokon azt olvasni, hogy a Spandaunak esélye sincs bejutni a nyolcas döntőbe... Beszéltünk is erről a srácokkal az egyik edzés után, és eldöntöttük, hogy bebizonyítjuk, komolyan kell velünk számolni. Nem azt mondom, hogy a favoritok közé tartozunk, mert a három továbbjutó helyre négy-öt nálunk erősebb csapat pályázik, de a Sabadell és az OSC otthonában megmutattuk, hogy senki sem mehet biztosra ellenünk.

–Mindkét mérkőzésen ihletett formában, ötven százalék feletti hatékonysággal védett. Hogyan tud évről évre megújulni?

–Talán a vízilabda iránti szeretetemnek és alázatomnak köszönhetően, sokat teszek érte, hogy így menjen a védés. A mai napig imádok edzésre járni, élvezem a játékot, jól érzem magam a vízben. A nyolc év után távozó Petar Kovacsevics helyét görög edző, Kehajasz Athanasziosz vette át a nyáron, aki nekem és csapattársaimnak is új impulzusokat adott. Temperamentumos tréner, könnyen megtaláltuk vele a közös hangot. Sokat beszélgetünk az edzéseken kívül is, és nyitottak vagyunk az elképzeléseire.

–Ezek után aligha lehet más céljuk, mint visszaülni a német trónra. Sikerülhet a bajnoki cím?

–Előbb legyen egy olyan edzésünk, amelyen mindenki részt vehet, mert eddig még nem tudtunk teljes csapattal készülni az idényben, sérülések, betegségek miatt mindig voltak hiányzók. Persze nem sírni kell, hanem játszani, a címvédő Hannover elleni mérkőzésekre kell igazán jó formába lendülnünk. Mindkét együttes kerete átalakult, mi erősödtünk, ők talán gyengültek, de nem foglalkozunk az erőviszonyokkal, csak a saját játékunkra koncentrálunk. A német bajnokságban kevés az erős rivális, viszont minden találkozót felhasználunk valamire, amikor gyengébb ellenféllel találkozunk, általában közvetlenül a mérkőzés előtt edzünk egy órát.

–Az élsport mellett mennyi ideje marad az utánpótlás-nevelésre?

–Hetente egy-két alkalommal tudok besegíteni a korosztályos csapatoknál, nagy kihívást jelent összeegyeztetni az edzősködést az élsporttal. Egyelőre az utóbbi élvez elsőbbséget, a szerződésem voltaképpen úgy szól, hogy addig játszom, ameddig csak akarok, de az is előfordulhat, hogy az idény végén visszavonulok. Ha így lesz, akkor sem szakadok el a közegtől, a jövőben szeretnék edzőként gyerekekkel foglalkozni.