Vízilabda: Csak a szépre emlékezem! – Petrovics Mátyás

– Tizenkét év után távozik a BVSC-től, amellyel gyakorlatilag összeforrt a neve. Miért döntött a váltás mellett?     
– A gondolat régóta érett bennem, úgy éreztem, új impulzusokra van szükségem – mondta a Nemzeti Sportnak Petrovics Mátyás, a BVSC-Zugló női élvonalbeli vízilabdacsapatának most már csak korábbi vezetőedzője. – Néhány éve még úgy gondoltam, hogy esetleg a klubon belül váltok, aztán tavaly realizálódott bennem, hogy teljesen ki kell lépnem a közegből és más klubban kell tovább dolgoznom, csak akkor tudok megújulni.

– Milyen emlékeket őriz az előző tizenkét évből?     
– Kaptam egy nagyon szép könyvet ajándékba a csapatomtól, Leimeter Dóri édesanyja állította össze, az elmúlt 12 év legszebb pillanatai, csapatképei mellett az összes játékosomat felsorolta benne. Az a címe, hogy „Csak a szépre emlékezem!”. Én is csak a szépre emlékezem, és ha elkezdenék mindent felsorolni, akkor nem interjút készítene velem, hanem kisebb könyvet... A rengeteg szép siker mellett a döntők, a mindenféle érmek, nemcsak a felnőttekkel, hanem az ificsapattal is, ez mind-mind szép emlék, ahogyan az is, hogy mennyire izgalmasak voltak a nyarak, amikor drukkolhattam a minden korosztályban a válogatottban szereplő játékosaimnak. Belegondoltam, honnan indult a női szakág, amikor odakerültem, és hol tart most – talán a könyvben látott két csapatképpel lehetne ezt a legjobban illusztrálni. A 2010-es képen különböző nadrágokban, papucsokban, és ugyan BVSC-s pólóban, de mindenféle egységet nélkülözve szerepeltünk, ehhez képest nézzük meg, milyen volt a legutóbbi fotónk. Ha egymás mellé tesszük a két képet, jól illusztrálja a változást és a bejárt utat.

– Mennyire kell majd odafigyelnie, hogy ne a Szőnyi út felé induljon munkába menet?     
– Szerencsére erős vagyok fejben, mindig tudom, mi a következő lépés... Érdekes volt egyébként, hogy a héten vittem utoljára a kisfiamat edzésre az iskolából, és az autóban megbeszéltük, hogy ez az utolsó közös utunk a Szőnyi útra, mert velem együtt ő is klubot vált a nyáron. Ezzel az úttal le is zártuk a 12 évet.

– Az új klub pedig a Ferencváros lesz, milyen érvek szóltak a zöld-fehérek mellett?     
– A Ferencvárosban nőttem fel, nem mondom, hogy nem került szóba már korábban is, hogy visszatérek edzőként... Az ősz végén ültünk le először beszélgetni és olyan lehetőséget kaptam, amin nem kellett sokat gondolkodnom. Profi körülmények között dolgozhatok, örömmel fogadtam el a felkérést. A leány serdülőcsapattal dolgozom a következő időszakban, ez a 2006–2007-es korosztály. Nagy várakozásokkal tekintek a munka elé, teljesen új impulzusok érnek majd, mert bár a BVSC-ben is edzettem fiatalokat, illetve összefogtam az utánpótlást, serdülőkkel legutóbb még fiúedzőként dolgoztam az OSC-ben, több mint húsz évvel ezelőtt. Nagyon örülök a fogadtatásnak, a vezetők, a szülők, a gyerekek részéről is érzem a tiszteletet és szeretetet, igyekszem jelentős szakmai munkával viszonozni mindezt.

– Nem hiányzik majd az ob I-es kispad?     
– Nem, az elmúlt időszakban megfogalmazódott bennem az igény, hogy hátrébb lépjek. 2003 óta vezetőedző, szövetségi kapitány vagy szövetségi edző voltam, jobb lesz most a hátországban dolgozni. Mindenkinek azt mondtam a Népligetben, nehogy azt gondolja bárki, hogy szakmailag máshogy élem meg a serdülőcsapat vezetését, ugyanúgy szeretnék dolgozni a fiatalokkal, mint a felnőtt sportolóimmal tettem, adni nekik a profizmusból is, hogy előkészítsem őket a felnőtté válásra.

– Madaras Norbert szakosztályelnök lapunknak korábban elmondta, a klub egyértelmű célja, hogy minél több saját nevelésű fiatal kerüljön a felnőttek közé, ezzel egyben az ön feladatát is megfogalmazta.     
– Nagyon motivál a kijelentés, szakmailag is nagyon szimpatikus az elvárás. Mindig is bíztam a fiatalokban, igyekeztem beépíteni őket, bárhol dolgoztam felnőttedzőként, ez a törekvés látszott a munkámon. Nagyon örülök, hogy a hátországból segíthetek abban, hogy egy ilyen fantasztikus klub, mint a Ferencváros bátran támaszkodhasson a saját nevelésű játékosaira. Nekünk utánpótlásedzőként az a dolgunk, hogy minél több játékost adjunk a felnőttcsapatnak.

– Azt nem kérdezem meg, hogy mit csinál a világbajnokság alatt, hiszen az M4 Sport mellett lapunk hasábjain is ön lesz a női torna szakértője. Utána hogyan telik a nyara?     
– A vébé után lesz egy hetem, amikor kicsit több időt tudok együtt tölteni a családommal. Utána utazunk is Győrbe az ifi-, serdülő- és gyermekcsapattal, kezdődik a felkészülés. A következő hat hétben túlnyomórészt Budapesten végezzük majd az alapozómunkát. Lényegében egy hét laufom lesz a vébé után, aztán máris belevetem magam a munkába. Megmondom őszintén, régen nem tartottam edzést, és most már hiányzik, hogy ott álljak a parton, és dolgozhassak.

– Kifejezetten lelkesnek tűnik!     
– Valóban, hatalmas motivációval és ambíciókkal várom a következő időszakot! Az edzői szakmát meglátásom szerint egyébként is csak hivatásként szabad űzni, nem lehet munkaként felfogni.