Férfi vízilabda: a közvetlen elithez tartozik a válogatott

Bronzérmes lett a férfi vízilabda-válogatott Tokióban, 13 év után nyert újra olimpiai érmet. Ahogyan Märcz Tamás szövetségi kapitány fogalmazott: soha rosszabb évet. Azt nyilván a kapitány is tudja, hogy a hazai pólóban az olimpiai arany a sportágon belülről és azon kívülről érkező elvárás, de ezt a bronz­érmet nagyon meg kell becsülni, mert minden eddiginél nehezebb mezőnyben sikerült a dobogóra állni. A tokiói szereplés kapcsán egyedül a görögök elleni elődöntő miatt lehet bennünk hiányérzet, hiszen verhető lett volna az ellenfél, pláne ha a csapat olyan ragyogóan játszik, mint a horvátok elleni negyeddöntőben vagy a spanyolok elleni bronzcsatán. Ezzel együtt a magyar válogatott ledolgozta azt a hátrányát, amely az olimpiai ciklus elején még megvolt a riválisokhoz képest (lásd még: 2018-as Eb-8. hely), és újra ott van az elitben.

És a helyét meg is őrizheti a mindössze két és fél év múlva kezdődő párizsi játékokig. Märcz Tamás újabb ciklusra maradt kapitány, az állandóság tehát megvan, ráadásul az élmezőnyből nálunk lehet a legkisebb az átrendeződés. Nagy Viktor visszavonult a pólótól, Hosnyánszky Norbert a válogatottban hagyta abba, Pásztor Mátyás sem szerepel a következő ciklusra tervezett bő keretben, Varga Dénes és Hárai Balázs viszont továbbra is a válogatott rendelkezésére áll. Van kiket pótolni, de legalább nem hat világklasszis adta le egyszerre a válogatott sapkát, mint az olimpiai bajnok szerbeknél. Ezzel együtt fel kell építeni a következő generációt, alkalom bőven lesz rá, az idén ugyanis világliga, világbajnokság és Európa-bajnokság szerepel a programban.

A klubpólóban megtört az elmúlt években egyeduralkodó Ferencváros dominanciája, szoros összefüggésben azzal, hogy a zöld-fehérek elképesztően sok sérüléssel és betegséggel küzdöttek meg. A bajnokságban bronzérem jutott a Fradinak, miután a Kemény Kristóffal meglepetésre négy közé jutó BVSC-t sikerült felülmúlnia a harmadik helyért vívott összecsapáson. Az előző idény utolsó tornájára, a Bajnokok Ligája ­belgrádi nyolcas döntőjére még egyszer összeszedte magát a társaság, és ezüst­érmet nyert – ez szó szerint megnyert ezüst volt, csalódottság nélkül.

A tavasz a Szolnok és az OSC párharcát hozta, ez a két együttes játszotta a bajnoki döntőt és az Eurokupa fináléját is – mindkétszer a Dózsa nyert, így a szerb Zsivko Gocics lett az első magyar bajnok külföldi tréner, de a megszűnés széléről visszatáncoló, Varga Dániel irányításával látványosan feltámadó OSC a két ezüstérmével is az év egyik kellemes meglepetése volt.

Az ősszel változtak az erőviszonyok, hiszen a visszavonuló Nagy Viktort és három szerb klasszisát elveszítő Szolnok már nem ugyanaz a társaság, amelyik két trófeát is nyert. Az FTC is átalakult, de hat válogatott játékos távozása után is veretlen maradt, megnyerte a Magyar Kupát, és a vártnál sokkal jobban szerepel. Az OSC úgy is tartotta a szintet, hogy az ősszel 35 (!) meccset kellett játszania, ráadásul mostantól kezdve nem lesz több mérkőzése, mint a zöld-fehéreknek... A tavasz vélhetően a ferencvárosiak és az újbudaiak versenyfutását hozza idehaza, az elődöntőre még a két gyerekkori jó barát csapata, a Zsivko Gocics vezette Szolnok és a Szlobodan Nikics irányította Vasas az esélyes. Az Eurokupában már nem maradt állva magyar együttes, a Bajnokok Ligájában viszont kifejezetten biztató az FTC és az OSC helyzete is – bízzunk benne, hogy mindkettő ott lesz Belgrádban. Akárcsak abban, hogy a válogatott a kísérletezés közepette is sok örömet szerez a szurkolóknak 2022-ben.

AZ ÉV JÁTÉKOSA: MANHERCZ KRISZTIÁN (Genesys OSC Újbuda)

Az OSC játékosa egyértelműen kiteljesedett 2021-ben, klubjában és a válogatottban is vezérszerepet töltött be. Gólt lőni mindig is tudott, ezt a kiemelkedő képességét úgy őrizte meg, hogy hatalmasat lépett előre védekezésben és játékszervezésben is. Óriási mezőnymunkát végzett, amelybe belefért a bekkelés, a labdaszerzés és a blokkolás, és a lövőrepertoárja is színesedett. Az olimpián bekerült az álomcsapatba, ami a horvátok elleni negyeddöntőben lőtt hét (!) gólja után szinte papírforma volt. Az OSC-vel bajnoki és Eurokupa-ezüstöt nyert, a válogatottal olimpiai bronzérmes lett – és 24 éves korára vitathatatlanul nemzetközi klasszissá érett.

AZ ÉV LÉGIÓSA: FILIP FILIPOVICS     (Szolnoki Dózsa)

Miután a nyáron a Szolnok és a Ferencváros is légiósokat cserélt, kevés külföldi pólós játszotta végig a teljes naptári évet az ob I-ben. Így aztán rendhagyó módon a féléves teljesítménye alapján Filip Filipovicsot választottuk a legjobbnak, a szerbek balkezes világklasszisa bajnoki címhez és Eurokupa-győzelemhez segítette a Szolnokot – amellett, hogy lényegében akkor lőtt gólt, amikor akart, játékszervezésben és mezőnymunkában is kiemelkedően teljesített. Olyan formába lendült a Tiszaligetben, hogy a nyáron az olimpiai aranyéremig vezette a szerb válogatottat. Nagy élmény volt, hogy a 34 éves zseni legalább egy idényen át az ob I-ben pólózott.

AZ ÉV EDZŐJE: VARGA DÁNIEL (Genesys OSC Újbuda)

Erős volt a mezőny, hiszen Märcz Tamás olimpiai bronzérmet nyert a válogatottal, Zsivko Gocics bajnoki címet és Eurokupát a Szolnokkal, Varga Zsolt két évre is elegendő sérülés és betegség után BL-döntőig vitte a Ferencvárost, majd hat válogatott játékos távozása után veretlen maradt az ősszel. A választásunk mégis Varga Dánielre esett, aki identitást adott a megszűnés széléről visszatáncoló OSC-nek, élete első, élvonalbeli edzőként töltött idényében kizárólag magyar pólósokkal bajnoki és Eurokupa-döntőbe jutott, a másodikban pedig vezeti a bajnokságot, miközben BL-főtáblán szerepel – játékosai valósággal szárnyalnak az irányításával.

AZ ÉV AZ NSO-N: 82 389 kattintás     

Manherczék kibombázták a horvátokat, olimpiai elődöntős a férfi pólóválogatott!     
A magyar férfi vízilabda-válogatott 15–11-re legyőzte Horvátországot a tokiói olimpia negyeddöntőjében, így bejutott az elődöntőbe. A mérkőzés hőse a nyolc lövésből hét gólt szerző Manhercz Krisztián volt, aki ihletett formában pólózott a torna addigi legfontosabb meccsén.