Gyász: Kárpáti különleges személyisége volt a magyar vízilabdának – Faragó Tamás

„Különleges személyisége volt a magyar vízilabdasportnak – kezdte Faragó Tamás a Nemzeti Sportnak. – A mai napig azt tartjuk, hogy a magyar póló az ész játéka, amihez meg kell szerezni a technikai fölényt: ő ezzel rendelkezett, ugyanakkor az emberi tulajdonságai is rendkívül szimpatikusak voltak, hiszen imádta a tehetségeket, és nagyvonalú volt. A fizikai adottságaiból fakadt, hogy játékosként gyors észjárásúnak kellett lennie, ehhez párosult az úszáskészsége, ami kivált hasznosult, hiszen annak idején minden gól után ráúszás következett, azaz, ha a magyarok betaláltak, utána mindig vissza is került hozzájuk a labda... Azon korosztályba tartozott, amelynek a szellemességét értékelte a következő generáció, ugyanakkor ha a vízilabdáról beszélt, mindenki nagyon figyelt, mert tudni lehetett, hogy fontos információkhoz lehet jutni. Gyurika ilyen ember volt: a könnyedsége, bohémsága, vagánysága, életkedve valamilyen módon mindenki számára példaképpé tette.”

„Baráti kapcsolatom volt vele, igazi szívember volt – nagyon nehéz múlt időben beszélni róla. Kárpáti György ezután is mindig itt lesz velünk, igazi legenda volt, az az ember, akit mindenki szeretett. Az életéről szóló dokumentumfilm nem véletlenül kapta »A vízilabda Puskása« címet, fantasztikus sportoló volt, aki azért is lehetett olyan sikeres ebben a sportágban, mert fiatalkorában egy percen belül úszta le a száz gyorsot. Világ életében a sportért, a vízilabdáért tevékenykedett, és mindig szívén viselte a fiatalok sorsát. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Vízilabda-szövetség is a saját halottjának tekinti a háromszoros olimpiai bajnokot, a Nemzet Sportolóját” – fogalmazott Szabó Tünde sportért felelős államtitkár.

„Játszani én csak akkor láttam Gyurikát, amikor már idősödött, viszont édesapám az ő korosztálya, tőle tudom, hogy valóságos tűzgolyó volt: nagyon erős és borzasztóan gyors, úszásban is szerzett érmeket, majd ezt a képességét csillogtatta vízilabdázóként is a gólveszélyessége és vagánysága mellett – osztotta meg gondolatait Kemény Dénes korábbi szövetségi kapitány. – A legszebb élményeim vele kapcsolatban az ausztrál időszakából vannak, amikor annál az állami csapatnál dolgozott, amelyikben én játszottam. A vezetőedző ausztrál volt, de egyetemi tanár, ezért a hajnali edzéseket nem ő tartotta, mert ment az iskolába, hanem Gyurika. Ő viszont a halvány angoltudásával nem vállalta, hogy szónokoljon a csapatnak, úgyhogy a keret egyetlen légiósának, nekem elmondott magyarul egy viccet, majd hozzátette, hogy »úgyis tudod, mit kell csinálni«... Szóval, megfordultam, és próbáltam nevetés nélkül kiadni a feladatot, a fiúk meg azt hitték, lediktálta nekem az edzéstervet. Az idény végén bajnokok lettünk, noha a csapat a megelőző tizenöt évben a dobogóra sem jutott fel.”

„Kárpáti György halála kapcsán a bánat és szomorúság után az optimizmus, a jókedv jut eszembe, az, hogy mindig a humort kereste, ugyanakkor mint sportember rendkívül keményen dolgozott azért, hogy a nagy mackók között érvényesülni tudjon alacsony termetével: fejlesztette a gyorsaságát, a ravaszságát. Nagyon jó barát volt, aki mindig kiállt másokért, segítette bajnok társait, s bár az utóbbi években megrendült az egészsége, sohasem panaszkodott, és ott volt minden olyan eseményen, amely segítette az olimpiai mozgalmat és a sportot. A magyar sport nagy egyénisége távozott, talán furcsa mondani, mégis úgy érzem, hogy a derűt vitte el magával” – mondta Schmitt Pál olimpiai bajnok párbajtőrvívó, a Magyar Olimpiai Bizottság egykori elnöke, korábbi köztársasági elnök.

Orbán Viktor miniszterelnök is megemlékezett Kárpátiról