Megoldották a majdnem lehetetlent – a pólósok pólósa, 5. rész

Bodnár András, Csapó Gábor, Cseh Sándor, Horkai György, Kárpáti György, Kásás Zoltán, Kemény Dénes, Kenéz György, Konrád II Sándor, Märcz Tamás, Varga I Zsolt. Veretes névsor – szigorúan ábécérendben –, kevés sportágunk lenne képes ilyen zsűrit kiállítani, ha el akarná dönteni, ki volt közöttük a valaha élt legnagyobb. Játékosként kilenc, edzőként három olimpiai bajnoki cím tekint le ránk.

Ők tizenegyen vállalták a kényes – néhány kollégájuk által, nem is alaptalanul, lehetetlennek érzett – feladatot, hogy szavazatukkal eldöntsék, ki volt minden idők legjobb magyar vízilabdázója – aki alighanem a világ legjobbja is egyben. Egyesek köszönettel elhárították a felkérést, szinte egytől egyig azzal érveltek, képtelenek tízes listába szuszakolni a huszonöt-harminc nevet, amelyet összeírtak maguknak. Itt még csak nem is az almát kellett összehasonlítani a körtével, hanem – ahogy Molnár Endre, minden idők egyik legnagyszerűbb kapusa fogalmazott – az almát a lopótökkel. Mert ki az, aki felelőssége tudatában meg tudja mondani, hogy Németh „Jamesz” volt-e a jobb pólós vagy Varga „Dumi”? A sportágnak az a változata, amelyet az 1932-es és 1936-os olimpia hőse művelt, köszönőviszonyban sincs napjaink atompólójával. Volt olyan olimpiai bajnok – a Brazíliában dolgozó Sudár Attila –, aki szakmaiatlannak tartotta az egyéneket kiemelni egy csapatsportágból, s nem mondhatjuk, ne lenne igaza. Mások az óhatatlanul bekövetkező sértődések miatt nem akartak részt venni e játékban. Még azután is többen visszakoztak, hogy garantáltuk: nem hozzuk nyilvánosságra az egyéni tízes listákat, csak az összesített végeredményt. Szívük joga, nem neheztelünk rájuk.

Nos, nézzük a szakmai zsűrit! Miközben egyikük sem szorul bemutatásra, a fiatalabb olvasók miatt talán nem fölösleges a névsorolvasás.

Bodnár András. Tokió bajnokának mindhárom olimpiai medáliából van egy. Kivételesen hosszú pályafutásába belefért az 1960-as római olimpiai bronz és az 1975-ös cali vb-ezüst.

Csapó Gábor. A panel egyik legszínesebb és -fifikásabb egyénisége, Montreal emberhegy méretű aranyérmese. Mindent megnyert, mégis talán arra a legbüszkébb, hogy már jóval túl a harmincon a földkerekség akkori legerősebb bajnokságában, az olaszban gólkirály tudott lenni.

Cseh Sándor. Mondhatni, edzőnek született, a Szolnokot biztos kézzel kormányozta 2015 és 2017 között három bajnoki diadalra, s utóbbi évben a BL-serleget is megszerezte csapatával.

Horkai György. Valószínűleg minden idők legfélelmetesebb bal kezének tulajdonosa, bár Benedek Tibor, Kiss Gergely és Gyarmati Dezső is esélyes lehet erre a titulusra. Montreal bajnoka szövetségi kapitányként is nagyot alkotott, büszke lehet rá, hogy egy félkész olimpiai bajnok csapatot adott át a küldetést Sydneyben beteljesítő utódjának, Kemény Dénesnek.

Kárpáti György. Játékosként háromszoros olimpiai bajnok, az ötvenes évek aranygenerációjának utolsó élő, 85 éves tagja. Amikor felhívtam, olyan erőtlen hangon szólt bele a telefonba, hogy megjegyeztem, másnap visszahívom, addig nyugodtan gondolkozzon a rangsoron. „Nem kell – szakított félbe hirtelen erőteljessé váló tónusban –, máris mondom!” És már mondta is…

Kásás Zoltán. Játékosként olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok, edzőként az óbecsei Naftagas és az Olympiakosz csapatával Bajnokok Ligáját nyert, Kásás Tamás édesapjaként a sportág óriását nevelte fel.

Kemény Dénes. A sportág Sir Alex Fergusonja. Nem véletlenül hasonlítjuk a legendás Manchester United-menedzserhez a magyar Dream Teamet 2000 és 2008 között három olimpiai bajnoki címre vezető szövetségi kapitányt, későbbi elnököt, ugyanis jó barátságban van a skót futballmágussal.

Kenéz György. Szintén montreali bajnok, emellett Eb-t és a Vasassal két BEK-et, továbbá kilenc magyar bajnoki címet nyert. Az 1976-os aranycsapat benjáminja.

Konrád II Sándor. Úgy gondoltuk, egy Konrádnak mindenképpen helye van a grémiumban. Sajnos a négy fivér közül a két olimpiai bajnok, János és Ferenc már nincs az élők sorában, a legfiatalabb, Ede pedig nem vitte sokra a medencék világában. Az 1962-es lipcsei Eb, valamint a Porto Alegre-i (1963) és a budapesti universiade (1965) aranyérmese.

Märcz Tamás. Olimpiai és Európa-bajnok, továbbá tucatnyi évet lehúzott az olasz bajnokságban. Négy éve szövetségi kapitány, eddig van egy vb-ezüstje és egy Eb-aranya.

Varga I Zsolt. Ha már többek bal kezét magasztaltuk, Sydney bajnokáé sem utolsó. Bár sokan tamáskodtak, amikor megkapta a Fradit, az eltelt időben fényesen bizonyította, cseppet sem nagy rá a kabát. A legutóbbi teljes idényben minden létező címet begyűjtött a csapattal, köztük a Bajnokok Ligája serlegét.

Hiteles, a szavazás végeredményét is hitelesítő névsor, egyben a sportágban fellelhető szürkeállomány ékes bizonyítéka. A következő napokra nem marad más, mint a legizgalmasabb rész – az eredményhirdetés.

(A következő részben: a 4–10. helyezettek bemutatása)