Vizes vb: Az egyik végső esélyesként tekintettek ránk – Märcz

– Egy éve a barcelonai Európa-bajnokság után azt nyilatkozta, kemény évek várnak a magyar férfi vízilabdában. Tévesnek bizonyult a jóslat?
– Annyiban továbbra is kemény évek következnek, hogy maximális figyelem és koncentráció kell az eredményességhez – válaszolta Märcz Tamás, a kvangdzsui világbajnokságon negyedik helyen záró magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Az Európa-bajnokságon egyértelműen rosszul szerepeltünk, ám a keretben nem történtek nagy változások, szóval most hasonló csapattal értünk el jobb eredményt. Hárai Balázs és Varga Dénes visszatért, nagyon fontos a jelenlétük, de Dumi az ujjtörése miatt végül alig játszott. Sok pozitívum történt az elmúlt egy évben, a világ- és Európa-kupa-győzelem miatt jó előjelekkel érkeztünk. Fizikailag jól felkészült a csapat, nüanszokon múlt a siker. Montenegró a nyolc közé sem került be, Oroszország ki sem jutott Kvangdzsuba, miközben a németek rengeteget fejlődtek – még erősebb lett a férfimezőny.

– Ha kevéssé változott a keret, hogyan tudott fejlődni a csapat? Mennyiben változtatott ön és miben léptek előre a játékosok?
– A tavalyi tapasztalatok miatt az idei világbajnokságra „szánt” játékosok csak erre a világeseményre voltak kihegyezve, és ez jó döntés volt. A másik fontos tényező, hogy a tavalyi világkupán fiatalabb, lendületesebb csapat győzött. A siker hitet adott azoknak is, akik benne voltak a csapatban, és azoknak is, akik éppen nem. Láthatták, hogy céltudatossággal, akarattal és csapatszellemmel akkor is nyerhet a válogatott, ha nem tartozik az legfőbb esélyesek közé. Sokat számít, hogy a játékosok között nagy lett a konkurenciaharc. A fiúknak is bátrabban megmondhattam, a csapatért bárkiről képes vagyok lemondani, ha nem a nekem tetsző irányban húz. Még most is látok javulási lehetőségeket egyénileg és csapatként is, ám összességében sok attitűd tetszett.

– Mire gondol?
– A megújulási pontjaim között fontos volt, hogy javuljon a játékosok közötti harmónia és kommunikáció, és szimpatikusabb legyen a csapat kifelé, a közönségnek, a sajtónak, a szakmának.

– Tavaly, az Európa-bajnokságon nem festett magáról jó képet a válogatott.
– Most sok pozitív visszajelzést kaptam a szakmától, az ellenfelektől is. Az egyik nagy esélyesként tekintettek ránk. A minket legyőző olaszok és horvátok nemcsak a siker vagy az elért eredmény, a döntőbe jutás, illetve az érem miatt örültek, hanem mert nagyobb rangja lett felülmúlni a magyar csapatot. Éreztem, hogy sokkal jobban tartottak tőlünk, mint korábban. Tavaly mintha valahogy kalkuláltak volna azzal, hogy valahogy úgyis nyernek ellenünk. Tiszteletet és elismerést harcoltunk ki a játékvezetők körében is, ami szintén kulcsfontosságú az eredményességben.

– Hogyan lehet még fejlődni?
– Fontos az önkritika. Én kritikus vagyok magammal, de igyekszem visszajelzést adni a játékosaimnak is. Egyénileg is lehet fejlődni, például az összetettebb védekezési formák megtanulásában, a passzolás gyorsaságában, blokkolási képességek fejlesztésében. Fontos, hogy a válogatott játékos ne annyit játsszon másfél hónap alatt, mint a klubbal az egész idényben. A tapasztalatszerzés miatt elgondolkodtató, hogy bár nem volt cél, a kevesebbet szereplőkkel és akár a jövő reménységeivel induljunk a világligában.

– A női válogatott irányító Bíró Attila hasonló tervekről beszélt. Netán évközi munkát is tervez?
– Az Európa-bajnoki felkészülés előtt eleve akartam válogatott napokat tartani, lehetséges, hogy bővítem ezek számát. Szeretném fenntartani évközben is a megfelelő dinamizmust és folyamatosan figyelemmel kísérni a játékosokat. Látszik néhány játékoson, hogy nem elégséges a dinamikus és specifikus évközi munka a klubjában, pedig ebben lehetne a legnagyobb előrelépést tenni. Az idén az a csapat nyerte meg a vébét, amelyik a leggyorsabb vízilabdát játszotta. Az edzéseken minden gyakorlatba szívet, lelket és alázatot kell rakni. Muszáj modellezni a játékhelyzetet, és azokat a lehető legnagyobb sebességgel végezni az edzésen. Az olaszok edzenek a legkeményebben, mert tudják, nincsenek olyan extra képességeik, amelyek a legjobbá tenné őket. Meg kell érteni, hogy a legtehetségesebb játékos sem juthat fel a dobogó tetejére, ha nem küzd és szakad meg minden edzésen.

– A játékosai is hisznek ebben?
– Azt gondolom, hogy igen, de biztos vagyok benne, hogy van, aki azt gondolja, elég úgy, ahogyan most csinálja. Rengeteg időt töltöttem külföldön, tudom, mennyivel nagyobb a megfelelési kényszer, mint most itthon. Ha valamit el akarnak érni, előrelépési pontokat kell keresni. Nagyon nagy önbecsapás lenne, ha azt hinnénk, azért nem léptük meg az utolsó két lépcsőfokot, mert Varga Dénes nem szerepelhetett, és ha visszatér, akkor sima ügy lesz. Nem lesz sima ügy. Az ellenfelek nagyon jók, a magyar válogatott pedig akkor lesz még ütőképesebb, ha a mostani három-négy meccset eldöntő ember mellé még négy-öt csatlakozik, aki képes a javunkra fordítani a mérkőzést. Ehhez sokszor kell ilyen helyzetekkel találkozni. Most találkoztak, nem feltétlenül álltuk ki a próbát, de tanultunk belőle, hogy legközelebb sikerüljön.

– Amúgy végiggondolta, mi lett volna, ha Varga Dénes is teljes értékű és úgy játszhat?
– Biztos voltam benne, hogy megkérdezi.

– Még szép.
– Maga is tudja, a sportban nem létezik ha. Nyilván a fogadóirodák esélyesebbnek tartják a Varga Dénessel, mint a nélküle felálló válogatottat. Csúcsformában játszott az idényben, abban is jutott el a vébére, ha csak megnézzük, milyen statisztikai rovatokban szokott strigulákat húzni... A horvátoknál Maro Jokovic, a montenegróiaknál Alekszandar Ivovics, a szerbeknél Filip Filipovics vagy Dusan Mandics hiánya is érződne, mint ahogy a spanyoloknál Alberto Munarriz, vagy Felipe Perrone kiválása. Ugyanakkor bármikor kieshet Varga Dénes vagy más. Akkor lesz igazán jó a csapat, ha vannak még, akik képesek meccset eldönteni. Több lábon kell állni, és ez kezd is megvalósulni. Borzasztóan gólerős lett a jobb oldal, Zalánki Gergő és Vámos Márton akár a tavaly nyárhoz képest is nagyot lépett előre, ám kell még három-négy gólképes pólós.

– Sok idő nincs, januárban következik a budapesti Európa-bajnokság – újabb esély a kvótaszerzésre?
– Innentől kezdve nincs számolgatnivalónk. Mindig az éppen előttünk lévő feladatra fókuszálunk teljes erőbedobással. Az Európa-bajnokságra nevezhető keret tizenöt fős lehet, azaz a plusz két játékos sokat számít a frissesség szempontjából. Csak minimális felkészülési időnk lesz, az is részben a karácsonyi és a szilveszteri időszakban. Nem lehet azzal kalkulálni, hogy esetleg a már kvótával rendelkező országok mögött a negyedik helyen eljutunk az olimpiára. Az Európa-bajnoki címet kell kitűzni célként. Szeretek hazai közönség előtt szerepelni, a szurkolók remek légkört varázsolnak. Fontos, hogy minden olyan játékos ott legyen, akiről úgy vélem, segíthet a csapatnak, és eleve egészségesen, jó fizikai állapotban érkezzen a decemberi felkészülésre

– Akaratból nyilván nem lesz hiány.
– Csak a világbajnokságon is látott küzdés vezérelheti a csapatot. Olyan játékosok kellenek, akik egymásért, önmagukért és a sikerekért küzdenek majd.

A magyar válogatott mérkőzései a vb-n:
Csoportmérkőzések
Új-Zéland–MAGYARORSZÁG 4–24
MAGYARORSZÁG–Spanyolország13–11
Dél-Afrika–MAGYARORSZÁG 5–23
Negyeddöntő
MAGYARORSZÁG–Ausztrália 10–9
Elődöntő
MAGYARORSZÁG–Olaszország 10–12
Bronzmérkőzés
Horvátország–MAGYARORSZÁG 10–7

A Nemzeti Sportot az eseményről tudósította: Roska Emese Boglárka, Csurka Gergely, Derencsényi István (Kvangdzsu), Kovács Erika (Budapest)