Férfi vízi: elbuktuk az ötöscsatát, Montenegró nyerte meg a vl-t

Magyar aranyérem harmadszor vagy ezüstérem ötödször? Ez volt a kérdés a világliga budapesti fináléja előtt, amelyben a magyar válogatott a montenegróiakkal találkozott. A két együttes a csoportkörben is összecsapott, akkor a negyedik negyedben jobban összpontosító montenegróiak 12–9-re nyertek, de Märcz Tamás együttese a japán ellen keservesen megnyert elődöntőben a saját bőrén tapasztalhatta, hogy mennyire nem érdemes kiindulni a csoportban lejátszott mérkőzésekből.

A hatnapos torna utolsó mérkőzésén végre jó volt körbenézni a Duna Arénában, mindenhol tömött lelátókat lehetett látni. A szurkolók akkor sem csendesedtek el, amikor a montenegróiak legnagyobb sztárja, Alekszandar Ivovics két gyors góllal nyitotta a mérkőzést. A fiatal magyar válogatott nem tört meg a rossz kezdés után, sőt! A védekezés összeállt, a blokkok és labdaszerzések mellett Nagy Viktor átváltott „ma nem"-üzemmódba, ezeknek köszönhetően tizenkét percen át nem dobott gólt az ellenfél. Közben Bátori Bence és Manhercz Krisztián is duplázott, kettejük között Kovács Gergő is betalált, így három góllal vezetett a magyar válogatott, az előnyből kettő megmaradt a térfélcseréig is.

A harmadik negyedben még keményebb lett az addig sem puha mérkőzés. Némi aggodalomra adott okot, hogy a magyar csapat négy tagja is két hibánál járt viszonylag korán, de a montenegróiak meglehetősen bőkezűen bántak a fórokkal (igaz, ez a mieinkről is elmondható volt ugyanez). A montenegróiak eltüntették a kétgólos hátrányukat, hogy percekkel később ugyanolyan helyzetben találják magukat.

A feszült, a szó szoros értelmében vett összecsapás negyedik negyede egygólos hazai vezetésről kezdődött. Az utolsó nyolc percben sorra szálltak ki a magyar játékosok a medencéből a harmadik faultjuk után, de az egységes csapatjátékot ez sem törte meg. A montenegróiak azonban kétszer is egyenlíteni tudtak, így a döntés az ötméteresekre maradt.

A magyar válogatott a horvátok elleni negyeddöntőben már nyert ötöspárbajt a tornán, ezúttal azonban a kapufa nem a mieinkkel volt. Vámos Márton és Zalánki Gergő lövése is kifelé pattant, és mivel a montenegróiak egyszer sem hibáztak, 2009 után ismét megnyerték a világligát. A magyar válogatott 2014 után újra, összességében ötödször lett ezüstérmes.

Märcz Tamás szövetségi kapitány a nyolcas döntő előtt azt várta, hogy az alakuló csapata éremért csatázzon, az éremnek pedig már csak a színe volt kérdéses a torna utolsó napja előtt. Ez még akkor is elismerésre méltó, ha a válogatottnak nem ez volt az idei főversenye, és ezt a közönség is értékelte: a második helynek is zúgott a „Szép volt, fiúk!" a Duna Arénában.

A hat nap alatt mutatott teljesítmény – ha akadtak is hullámvölgyek – kifejezetten biztató volt a júliusi, barcelonai Európa-bajnokság előtt. A mindössze 25,2 év átlagéletkorú csapat bebizonyította, hogy a legmasszívabb együttesekkel is képes kiegyenlített mérkőzéseket játszani.

Az egész tornán remeklő Nagy Viktor az ezüstérem mellett a torna legjobb kapusának járó díjat is átvehette, a legjobb mezőnyjátékosnak pedig Vámos Mártont választották meg.

FÉRFI VÍZILABDA VILÁGLIGA, SZUPERDÖNTŐ, DUNA ARÉNA
DÖNTŐ
MONTENEGRÓ–MAGYARORSZÁG 9–9 (2–2, 2–4, 3–2, 2–1) – ötméteresekkel 4–2
Duna Aréna, 3000 néző. V: Alexandrescu (román), Moller (argentin)
MONTENEGRÓ: Lazovics – Petkovics 1, Radovics, Drasko Brguljan, Djudjics, Janovics 1, IVOVICS 3. Csere: Banicsevics, Vidovics, Szpaics, Draskovics 1, MISICS 3. Szövetségi kapitány: Vladimir Gojkovics
MAGYARORSZÁG: NAGY V. – Jansik D., ERDÉLYI 2, MANHERCZ K. 2, Bedő, Vámos 1, Kovács Gergő 1. Csere: Mezei 1, Angyal, Zalánki, Bátori 2, Pohl. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
Gól – emberelőnyből: 10/2, ill. 8/2
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. –
Kipontozódott: Pohl (24. p.), Erdélyi (26. p.)
Kiállítás (végleg, cserével): Janovics, (26. p.), Angyal (26. p)
MESTERMÉRLEG
Vladimir Gojkovics: –A döntőben nehéz dolgunk volt, de a játékosok végig hittek a sikerben, egy-két gólos hátrányból is sikerült visszajönni, nagy győzelmet arattunk. Fantasztikus tapasztalat volt nekünk az egész torna, meccsről meccsre jobban játszottunk.
Märcz Tamás: – Megilleti a montenegrói válogatottat az elismerés, nagyon stabil volt az egész tornán. Mégis, ha mi nyertünk volna, az is jogos lett volna, mert nagyon sokat tett érte a csapat, a tornán belül is rengeteget fejlődött, akárcsak a montenegróiak elleni előző mérkőzéshez képest. A döntőben nagyon erős ellenfél ellen uraltuk a meccset, és volt esélyünk a sikerre, egészen a végsőkig, a fiúk koncentráltak voltak a közönség pedig fantasztikus. Számomra fura volt a játékvezetés bizonyos szakasza, nem értem, olykor mit fújt a román játékvezető. Óvni nem fogunk, de beadványt küldünk a FINA-nak.

A 3. HELYÉRT
Spanyolország–Japán 12–7 (4–2, 3–3, 1–2, 4–0)
AZ 5. HELYÉRT
Horvátország–Ausztrália 10–8 (3–2, 2–2, 4–3, 1–1)
A 7. HELYÉRT
Egyesült Államok–Kazahsztán 9–3 (4–0, 0–1, 3–1, 2–1)

Végeredmény: 1. Montenegró (Bojan Banicsevics, Drasko Brguljan, Bogdan Djurdjics, Dragan Draskovics, Alekszandar Ivovics, Mladan Janovics, Szlaven Kandics, Dejan Lazovics, Szasa Misics, Marko Petkovics, Djuro Radovics, Vladan Szpaics, Sztefan Vidovics), 2. Magyarország, 3. Spanyolország, 4. Japán, 5. Horvátország, 6. Ausztrália, 7. Egyesült Államok, 8. Kazahsztán