Miért nincsenek menedzserek a legsikeresebb labdajátékunkban?

Olimpiai, világ- és Európa-bajnok, illetve Bajnokok Ligája-győztes sportolók, ezrek a lelátón a nyári vizes világbajnokságon, dicső rég- és közelmúlt, továbbá nagy eredmények ígéretét magában hordozó jelen és jövő – az eredményeket nézve hazánk legsikeresebb csapatsportága a vízilabda.

Mégis, nemcsak a címek számában megmutatkozó fölényében különbözik a sportág a többi labdával vagy koronggal játszott műfajtól: a medence környékén elvétve sem találunk menedzsereket, akik a játékosok érdekeit képviselnék, segítenének egy-egy szerződés tető alá hozásában. S nemcsak idehaza, külföldön sem dolgoznak menedzserek a vízilabdában. A jó bornak nem kell cégér? A magyar pólóst tökéletesen „eladja” a saját teljesítménye? Minden bizonnyal ez is közrejátszik, de megszólalóink más tényezőkben látják az okokat.

KEMÉNY DÉNES: NEM ÉRZEM, HOGY HELYÜK LENNE A SPORTÁGUNKBAN

„Nem érzem, hogy helyük lenne a menedzsereknek a sportágunkban – mondja Kemény Dénes, a hazai szövetség elnöke, aki szövetségi kapitányként három olimpiai bajnoki címet nyert a férfiválogatottal. – Okos, képzett, nyelveket beszélő vízilabdázókról beszélünk, akik képesek jól és határozottan képviselni saját érdekeiket. Tisztában vannak az értékükkel, tudják, mit várhatnak el, és mire számíthatnak. Minek ide egy harmadik, jutalékért dolgozó fél? Az más persze, ha egy cég reklámpartnert közvetít, mert az nem a pólós vagy a klub döntése, hogy ki keresi meg.”

Kemény gyakorlatilag sosem találkozott menedzserekkel a sportágban, legfeljebb néhány kísérletet látott: valamelyik iroda felkereste a játékosokat, mondván, egy-egy terméket reklámozna velük, ám ezeket az ügyleteket is inkább maguk a pólósok ütik nyélbe. A szakember nem zárja ki, hogy a jövőben trendváltás következik be a vízilabdában, de nem látja valószínűnek.

„Alex Ferguson mesélte nekem, hogy nem Cristiano Ronaldo menedzsere vetette fel először a játékos Real Madridba igazolását – folytatja az elnök. – Ronaldo maga mondta Sir Alexnek, aki aztán abban maradt vele, megtalálják az időpontot, amikor neki is jó lesz, és a klub is jól jár. Hogy aztán utána már menedzserek is részt vettek az üzlet megkötésében, az más kérdés. Ferguson arról is beszélt, hogy még Éric Cantona idejében volt egy játékosa, Denis Irwin, mindig ő kötötte a legjobb szerződéseket. A fiú nem küldött maga helyett senkit, hanem leült tárgyalni a klub képviselőjével, és elégedetten csaptak egymás tenyerébe.”

HORKAI GYÖRGY: RENGETEG BUKTATÓ ADÓDHAT SZERZŐDÉSKÖTÉSEKOR

Manapság ritkán igazolnak külföldre a magyar játékosok, országon belül pedig könnyebben megy a klubváltás.

Ha valaki mégis az országhatárokon kívülre merészkedik, akkor sincs szüksége „profikra”: a 19 éves Teleki András például a férfi juniorválogatott kapitánya, Horkai György „közvetítésével” került Savonába.

„Természetesen ezért semmilyen pénzt sem kaptam, egyszerűen segítettem a fiatal pólósnak – rögzíti Horkai. – Úgy vélem, nincsenek olyan nagy pénzek a vízilabdában, hogy megérje a menedzsereknek munkát vállalniuk a sportágban. Pedig talán érdemes igénybe venni a segítségüket, hiszen rengeteg buktató adódhat egy szerződés megkötésekor.”

BAKSA LÁSZLÓ: A TREND NEM VÁLTOZIK, AMÍG A VÍZILABDA NEM LESZ NÉPSZERŰBB

Egyetért vele Baksa László, a német Spandau 04 kapusa, aki évekkel ezelőtt az akkor ott edzősködő Gyöngyösi András hívására érkezett Berlinbe, s akárcsak idehaza, külföldön sem találkozott menedzserekkel.

Szerinte annyiban volna szerepe a menedzsernek, hogy a csapatokban jellemzően február-március környékén kezdődik a következő idény kereteinek kialakítása, azaz éppen akkor kell a lehetőségekről tárgyalni, amikor az érintetteknek, a vízilabdázóknak a futó sorozatokban a legfontosabb szakaszok következnek, mondjuk, a rájátszás.

„Egy-egy emberről hallottam, aki vízilabdázó menedzselésével próbálkozott, de igazából ez nem az a sportág, amelyben szükség van a közvetítésre – jegyzi meg Baksa László. – A labdarúgás teljesen más, ne is hasonlítsuk össze vele, de még a kosárlabdához vagy a kézilabdához képest is sokkal kisebb összegek forognak a pólóban. Kosárban vagy kéziben talán idejük sincs a játékosoknak, hogy az ajánlatokról tárgyaljanak, ezért szükségesek a menedzserek, pólóban viszont nagyjából tíz topcsapat van, egymástól igazolnak, mindenki ismer mindenkit. Úgy gondolom, ez a trend nem is fog változni, amíg a vízilabda nem lesz népszerűbb, amíg nem válik nyári sportággá, amelyet harminc fokban és ezrek előtt játszanak.”

TÓTH MÁRTON: NEM MOZOGNAK AKKORA PÉNZEK, HOGY MEGÉRJE

A ritka kivételek egyike Tóth Márton, az A-Híd-OSC-Újbuda játékosa, aki a TMC menedzserirodával dolgozik, ám a profi szakember közreműködését nem elsősorban a vízilabdás életében használja. Risztov Éva neki elsősorban a pólón kívüli életben segít, kvázi előkészítve, hogy később könnyedén váltson az élsportolóiról a civil pályára.

„Már elég sokszor váltottam csapatot, és nem gondolom, hogy ne magam intézném az ügyeimet. Nekem elsősorban abban segít a menedzser, hogy csak a vízilabdára koncentrálhassak – vág bele Tóth Márton. – Hogy a vízilabdában nincsenek menedzserek, az talán annak tudható be, hogy a marketing és az eladhatóság szempontjából nem elég népszerű. A sportágunkban egyébként is az a jellemző, hogy egy játékos akkor vált, ha lejár a szerződése, nagyon ritka, hogy érvényes szerződésből vásárolnak ki valakit. Különben sem mozognak akkora pénzek, hogy megérje a menedzser segítsége, a vízilabdázó örül, ha megkapja a fizetését, nemhogy leadja a jussa tíz-húsz-harminc százalékát.”

Tóth sem zárta ki annak a lehetőségét, hogy ha professzionálisabbá válik a szemlélet, a medence környékén is megjelennek az ügynökök, de addig valószínűleg mindenki saját maga menedzsere lesz.