Masters-vb: gálaelőadással kezdett a Kemény-csapat

„A magyarok és az oroszok meg akarják nyerni a tornát, a többieknek meg az a fontos, hogy jól érezzék magukat" – mondta Merész András, a női válogatott korábbi szövetségi kapitánya, aki a masters-világbajnokságon a Tungsram (+45) csapatát irányítja a partról. A szakember szavaiban ott van az egész tornát körüllengő kettőség – no meg a nemzetek sportfelfogása közti különbség –, hogy mi a fontosabb: a sör-virsli-pancsolás vagy a kőkemény vízilabda?

A csapatok többsége alapvetően azért érkezik a masters-világbajnokságra, hogy jól érezze magát, hozzák a családot, s egy-két hétig nyaraljon az adott helyszínen, miközben a meccsek után (előtt, helyett) egy korsó sörrel álljon sorba a malacsültért.

Van viszont két csapat, amely egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy csak a buliért szálljon vízbe, hiszen ha egy gárda olimpiai, világ- és Európa-bajnokokkal áll fel, nem dobhatja csak a sapkát a vízbe. Ez a két gárda pedig Kemény Dénes Millennium néven szereplő aranycsapata, illetve a Budakalász, amelyben a női válogatott korábbi klasszisai szerepelnek. A Budakalász pontosan megmutatta, mi a különbség a többség és a sztárcsapatok között – a Drávucz Rita, Stieber Mercedes, Pelle Anikó, Doroszlai (Szalkay) Orsolya, Rédei Kata fémjelezte társaság 17–1-re győzött. Látszott, hiába is van jobb erőben a rivális, a válogatott kiválóságok kezében és fejében annyival nagyobb tudás halmozódott fel, ami nem ad esélyt az ellenfeleknek. Még az is belefért, hogy Bíró Attila női kapitány párja, Ipacs Barbara egy negyedet a parton töltsön, amíg a gyermeküket szoptatta.

„Minden kicsit lassúbb, de azért igyekeztünk helyzeteket kicsiholni, gólokat lőni, jó érzés volt újra együtt játszani – mondta a három gólt szerző Drávucz. – Amikor újra találkozunk, nem is kell begyakorolni semmit, tudjuk, ki hová szereti kapni a labdát. A 2001-es Európa-bajnokságon is a harminchármas medencében játszottunk, jó élmény újra itt lenni, remélem, nemcsak a fiúk meccsére, a mieinkre is sokan jönnek ki. A mi világbajnokságunk lényege, hogy ezek a játékosok hétről hétre lejárnak edzeni, és még mindig megvan bennük a vízilabda szeretete. Amikor először lementem, nem tudtam mire számítsak, de láttam, hogy nekem is megy úgy, mint a többieknek, s örömmel vállaltam a szereplést."

Az öröm, móka és kacagás aztán három órával később folytatódott, amikor megérkezett a Millennium, s a 4500 néző olyan üdvrivalgással fogadta az aranycsapatot, mintha még most is ezek a fiúk lennének a regnáló olimpiai bajnokok. Maga a mérkőzés komolytalan volt, a szurkolók viszont imádták a korábbi idolokat, míg a játékosok boldogan és nevetve vízilabdáztak. Élvezték, hogy újra őket ünnepli a nép, és a lehető legtöbbet tették azért, hogy meghálálják a szeretetet – szórták a gólokat. A legendák gyakorlatilag nem tudtak úgy kapura lőni, hogy a próbálkozást ne kísérje vastaps, a közönség skandálta a nevüket, a kispadon ülők pedig együtt tapsoltak a szurkolókkal, amikor a vízben lévő társak egy-egy szép gólt szereztek.

A törökök legszebb momentuma egyébként a mérkőzés előtt volt látható, hiszen a bemutatásnál egy „Sohasem felejtünk, Gulyás Zoltán" feliratú molinót húztak ki maguk elé, ezzel emlékezve a két éve elhunyt szakemberre, aki gyakorlatilag elvitte és meghonosította Törökországban a vízilabdát. Szép gesztus volt!

A Millennium végül 22–5-re győzött, a mezőnyjátékosok közül mindenki gólt szerzett – Steinmetz Barnabás az utolsó percben, ráadásul ballal talált be –, és elmondhattuk, hogy a vízben és a nézőtéren egyaránt remekül szórakoztak a résztvevők.

Ennél pedig nincs fontosabb.

A teljes mérkőzést itt tekintheti meg!

17. FINA MASTERS-VILÁGBAJNOKSÁG
FÉRFI VÍZILABDA (40+)
Millennium–Galatasaray 22–5 (6–0, 4–1, 7–1, 5–3)
G: Kiss G. 4, Kásás 3, Märcz, Varga Zs., Benedek, Biros, Varga T. 2-2, Székely, Vári, Fodor, Steinmetz B., Molnár, ill. Karaca 2, Kabaca, Persely, Silay