– Félrevezetett…
– Amennyiben?
– Néhány hete olyan lelkesen elemezte a válogatott jövőjét, a kulcsjátékosok, az egyszeres olimpiai bajnokok leendő szerepét, posztonként végigment mindenkin, hogy fogadni mertem, folytatja a munkát. Sőt fogadtam is…
– Nem volt szándékos a félrevezetés, higgye el!
– Mégis, mi történt néhány hét leforgása alatt?
– Nézze, az olimpia után közvetlenül, mondhatjuk sokkos állapotban, az érzelmek vezéreltek.
– Sokkos állapotban?
– Aki ismer, tudja, hogy belehalok egy mezei vereségbe is. Hát még egy olimpiaiba…
– Kiheverte már?
– Maga szerint?
– Nem.
– Próbálom.
– Ezért nem folytatja? A stressz? Tavaly kitért arra, nem akar beledögleni a munkába. Innen fúj a szél?
– Fogalmazzunk úgy, győzött a józan ész. Imádtam a kapitányságot, ám tizenhat év után mindenkinek jobb lesz így.
– Peking után azt nyilatkozta, gyáva dolog volna nem folytatni, mert nehéz helyzetben van a válogatott.
– Így volt, pontosan tudtam, hogy nehéz négy év vár ránk – sajnos igazam lett.
– Most sem jobb a helyzet, sőt. Anélkül, hogy félreértene: ha akkor gyávaságnak érezte volna abbahagyni, akkor most mit érez?
– Most nem tartom gyávaságnak. A következő időszakban kisebb sikerek is hiteles eredménynek számítanak majd, meggyőződésem, a türelem jellemzi a soron következő időszakot. Ne feledjük, az ötödik helyről indulunk.
– Jaj, úgy hangzik, mintha feladatának érezte volna a korábban felállított mércét lejjebb helyezni!
– Szó sincs erről, nálam jobban senki sem akar győzni! Olimpiai aranyesélyes csapatot alakítottunk ki Londonra, más kérdés, rajtunk kívül mások is így tettek, és közülük mi végeztünk a legrosszabb helyen.
– Rióra nem volna képes aranyesélyes együttest kialakítani?
– A szívem vinne előre, de az eszem azt mondja, állj! Szóval ez a kérdés egyáltalán nem aktuális.
– Nehéz örökséget hagy maga mögött, ugye tudja?
– Tetszik, nem tetszik, lecsontozódott a kép, már ami a válogatott leendő keretét jelenti. Magyarán egyáltalán nem érzem riasztónak, hogy bárkinek a helyemre kell ülnie. Nem mondom, hogy könnyű dolga lesz, hiszen a pólókapitány dolga Magyarországon sohasem könnyű, erről órákat tudnék beszélni. De nem azért lesz az utódomnak nehéz, mert Kemény Dénesnek hívják az elődöt.
A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATÓ INTERJÚBÓL TÖBBEK KÖZÖTT AZT IS MEGTUDHATJA, NEM ÁLLTAK-E TÚL KÖZEL KEMÉNY DÉNESHEZ A JÁTÉKOSAI, VOLTAK-E KEDVENCEI, TUDJA-E MÁR, HOGY MIHEZ KEZD A JÖVŐBEN, VANNAK-E POLITIKAI AMBÍCIÓI. KERESSE A HÉTFŐI NEMZETI SPORTOT!