Az első negyedben ugyan gyorsan kétgólos előnyre tettek szert a horvátok Buslje center-, majd Boskovic átlövésgóljával, az olaszok azonban jelezték, nem adják olcsón a bőrüket, és még az első negyedben kiegyenlítettek.
Előbb Buslje kiállítása után Luongo helyezett öt méterről a hálóba, majd a szünet előtt nyolc másodperccel – szerencsés módon – Figlioli tüzelt hét méterről a bal alsóba, miközben Pavic kapus elaludt.
A második negyedben nagyon figyeltek a védekezésre a csapatok, így általában távoli lövésekkel fejeződtek be az akciók, ezeknél viszont Pavic és Tempesti is a helyén volt, végül emberelőnyből Barac törte meg a gólcsendet, így a nagyszünetben 3–2-re vezetett a házigazda.
Fordulás után rögtön növelte az előnyt a horvát együttes, miután Boskovic hatalmas lökete a léc alatt kötött ki, s ez feloldotta a horvátoknál a görcsösséget, amelyet a találkozó elejétől érezni lehetett rajtuk.
Az olaszok próbálkoztak, de távoli lövésekből képtelenek voltak bevenni a kaput, az előnyöknél pedig túl sokat kivártak. A negyed vége előtt Buslje közelről behúzta a labdát egy emberelőnyös figura után, így a házigazdák megnyugtató előnnyel várhatták a záró nyolc percet…
Abban pedig már nem történt nagy változás, Jokovic és Muslim góljára csupán Gallo tudott válaszolni, az utolsó percekben, így már a győzelmet ünnepelhette a mintegy ötezres hazai közönség.
Horvátország története során először diadalmaskodott Eb-n. A legutóbbi öt kontinensviadalt egyébként öt jugoszláv utódállam nyerte meg, ám mindegyiket más-más néven (2001: Jugoszlávia, 2003: Szerbia és Montenegró, 2006: Szerbia, 2008: Montenegró, 2010: Horvátország).
FÉRFITORNA, DÖNTŐ |
Horvátország–Olaszország 7–3 (2–2, 1–0, 2–0, 2–1) |