A kései ébredésnek vereség lett a vége

"A németek és spanyolok elleni találkozónak presztízs-, a hollandok elleni találkozónak már igazi sportértéke van. Ellenfelünk kondíciójából és taktikai repertoárjából kiviláglik, hogy az elmúlt évekbeli eredménytelenségen gyorsan túltette magát" - állapította meg Faragó Tamás a finálé előtt. Kezdésként két perc alatt két gólt jegyezhettünk fel: előbb De Bruijnt engedtük lőni jobbról, a hibát Benkő semlegesítette, miután átverte Van Belkumot, és egyenlített. Harminc másodperc múltán Van Belkum dacból - és szerencsével - bevette Tóth kapuját, és innentől számítva magasan jártak a mélyföldiek. Oostendorpnak újra megengedtük, amit De Bruijnnak, az első holland előnyt mindjárt góllá változtatta Van der Ham, és a nehézségeinket csak szaporította a Szremkó ellen ítélt kontrafault. Mindennek lenyomata volt a második negyedre átvitt 4-1-es hátrány.

Javított a hangulatunkon Pelle bombagólja, ám utána rá sem tudtuk lőni a Van der Slout kiállításából adódó fórt, nem sokkal utána elvesztettük a labdát, Drávuczot kiállították, és visszajövetele pillanatában Oostendorp kipókhálózta a bal felső sarkot (5-2). Faragó ugyanazt tette, mint szombaton (akkor a spanyolok vezettek 5-3-ra), azaz Tóth II Andrea helyett Horváth Patríciát küldte a kaput óvni. A házigazda ellen végül nyertünk 9-8-ra az elődöntőben, de hogy most sikerül-e fordítani - a teljes homály fedte.

Háromgólos lemaradásból indultak neki a magyarok a harmadik felvonásnak, Pelle el is hozta a labdát, hogy mindjárt mi próbálkozhassunk. Az első és második akciónk nem végződött góllal, ám a kényszerből csapattaggá lett Tiba rutinja segített: négyméterest harcolt ki Oostendorp ellenében, Drávucz pedig nem hagyta veszni a lehetőséget. A védekezésünk egyértelműen javult, hiszen hat perce nem kaptunk gólt, csakhogy Drávucz büntetője kiszabadította a (holland) szellemet a palackból. Smit előnyben, Klein pedig saját fegyverünk, lefordulás után válaszolt, s még messzebbről láttuk a rivális hátát. Pelle távoli löketével ugyan közeledtünk (7-4), de mert Stieber pechjére kétszer is a léc hárított, maradt a háromgólos differencia a záró játékrészre.
Nem sokáig, hiszen alig több mint fél perc elteltével Kisteleki bevágta az ötödik magyar gólt, és támadhattunk a hatodikért - Szremkó azonban hiába harcolt, nem kapott kiállítást. Valkayt viszont kiszórták, a hollandok időt kértek, mégpedig feleslegesen. Drávucz ugyanis megszerezte a labdát, majd Van Belkumot küldték ki a bírók, és Faragó Tamás jelezte az időkérés szándékát. Mi sem jártunk szerencsével a fórban, hogy aztán akcióból, a center helyéről Tomaskovics beköszönjön De Nooynak. A vak is látta, jobban bírjuk kondival, a hollandok egyre esetlenebbnek tűntek, így a homályból előtűnt az egyenlítés lehetősége. Amikor 62 másodperccel a vége előtt Drávucz kipontozódott, nem sok esélyt adtunk, de mert a hollandok kihagyták az előnyt, 34 másodperc maradt a végéig. Faragó Tamás újra időt kért, és két centert (Tibát, valamint Szremkót) küldött vissza, hátha kibrusztolnak valamit. Nem tudtak, így az újra igen erős holland csapat nyerte meg a tornát.