Martin György igazán elégedetten zárhatja az évet, hiszen szeretett sportága rendkívül sikeresen szerepelt, ôt pedig megerôsítették a szövetség elnöki székében
Martin György igazán elégedetten zárhatja az évet, hiszen szeretett sportága rendkívül sikeresen szerepelt, ôt pedig megerôsítették a szövetség elnöki székében
- Most néztem bele az egyik német internetes honlap anyagaiba, és az egyik, önt ábrázoló fotó alá azt írták, hogy Martin György, a pedáns és sikeres elnök. Mit szól hozzá? - Örülök a minősítésnek - válaszolja a Magyar Vízilabda-szövetség december 5-én újra megválasztott elnöke - Tényleg pedáns? - Tényleg. - A sikerességre inkább nem kérdeznék rá, mert még kellemetlen helyzetbe hozom. Ami tény, a magyar vízilabda újabb diadalaitól volt hangos a pólóvilág, és december ötödikén ismét megválasztották a szövetség elnökének. Ugyanolyan nyugodtan karácsonyozott volna, ha nem kap bizalmat? - Nyilvánvalóan nem. Bevallom, nehezen viselem a vereséget, ugyanakkor alapvetően nyugodt típus vagyok. - Mit csinálna, ha nem a vízilabda-szövetség első embere lenne? - Van nekem más elfoglaltságom is, arra koncentrálnék. Egy svájci cégnek vagyok az ügyvezető igazgatója. Ez egy befektetési tanácsadó társaság, de igazából kavicsbányászattal foglalkozik. - Akkor rokon szakma, hiszen a magyar póló évek óta az aranybányászatban jeleskedik valamennyiünk nagy örömére. Milyen jelzőkkel illetné a lassan véget érő évet? - Rendkívül sikeresnek. Talán a kétezres évhez lehetne hasonlítani. Részemről annyi a változás, hogy akkor Kemény Dénes mellett ültem a padon az olimpián, most pedig a nézőtéren. - Melyik a kényelmesebb? - A kispad. Ott még lehet tenni is valamit baj esetén, míg a lelátón legfeljebb csak idegeskedni lehet. - Milyen szép élményekkel gazdagodott Athénban? Most nem elsősorban a férfiválogatott diadalmenetére gondolok, mert az csak természetes, hogy boldogsággal töltötte el. - Egy epizód jut az eszembe. A finálé után elmentem vacsorázni a feleségemmel egy étterembe, majd megjelent egy magyar csoport, élén Farkas Balázzsal, az Euroleasing vezetőjével és Fábián László olimpiai bajnok öttusázóval. Villámgyorsan, egyúttal titokban, kisebb ünnepséget szerveztek az aranyérem örömére, s anélkül, hogy sejtettük volna, egyszer csak huszonöten, görögök és magyarok, jöttek oda hozzánk koccintani. - A szeme sarkából más sporteseményekre is tudott figyelni? - Sokat nem láttam az olimpiából, szinte kizárólag a pólóközeli versenyekre tudtam elmenni és atlétikára, teniszre, meg a szünnapon kézilabdára.
- Azt hallottam, szeretett volna az olimpiai faluban lakni, végül mégis a sportági elnökök szállását, a Queen Maryt volt kénytelen választani. Nem bánta? - A FINA jóvoltából szerencsére sikerült olyan akkreditációhoz jutnom, amely lehetővé tette, hogy a medence közelébe, FINA-érdekeltségű helyekre jussak be. Adott esetben ez nagyon hasznos tud lenni. - Mitől annyira jó ez a magyar csapat, mit szeret leginkább a játékosokban? - Furcsa helyzet… Kilencvenhéttől kétezer-egyig, miután elnöki megbízatásom mellett Kemény Dénes segítőjeként is dolgoztam, együtt laktam, együtt éltem a játékosokkal, jobban ismerem őket, mint általában a sportági elnökök az övéiket. A legnagyobb erényük az egység, és az a jól működő struktúra, amelyet Kemény Dénes megvalósított. Együtt értem ezen a csapatot és stábot. A lényeg, hogy ha kiveszünk egy személyt belőle, és mással helyettesítjük, akkor sincs zökkenő. - Nem kellemetlen, hogy adva van egy fantasztikus csapat, ám az olimpia után azt kellett mondani a tagjainak, hogy a szövetség nem tud jutalmat fizetni? - Ezt kellett mondanunk, de aztán mindent pótoltunk. Bordás György, a főszponzor ING első embere nettó egymillió forint értékű befektetési jegyet adott át a fiúknak, Beck György, a HP vezérigazgatója pedig szintén jelentős értékben ajándékozta meg a csapatot. A szövetség részéről mi annyit tudtunk tenni, hogy a vezetői prémiumokra szánt összeg jelentős részét átcsoportosítottuk, és a játékosokat jutalmaztuk meg vele. - Ha már pénzügyi nehézségek. Kemény Dénessel végül úgy írták alá újabb, négy évre szóló szerződését, hogy annak nincs meg az anyagi fedezete. Milyenek a kilátások? - A szövetségek költségvetése általában lyukas szokott lenni az év végén, nincs lefedve a következő évi büdzsé. Most is bizonytalan, milyen állami támogatásokra számíthatunk, és hogyan alakulnak az egyéb járulékos juttatások. Itt a Gerevich- és Wesselényi-alapítvány pénzére gondolok. Az állami pénzek harminc egynéhány százalékát teszik ki a bevételeinknek. Sok új szerződést is kötöttünk, de akadnak még lyukak. - Nehezen értem, hogy egy ilyen sikeres ágazatban nem látnak fantáziát a lehetséges szponzorok. - Ez nekem is csalódás lenne, de szerencsére sokan hűek hozzánk. A Zwack Unicum több mint egy évtizede, a HP tíz éve, az ING lassan négy éve támogatja a magyar vízilabdát, és az Arena is kitartóan szponzorál. Aki ide bejön, az marad is, mert felismeri az értéket. - Az ünnepek alatt is a megoldáson jár az agya? - Most kell megnyerni a támogatókat, mert szép lassan mindenhol véglegesítik a költségvetést. Szóval, dolgozunk rajta. - Noha az elnök személye a régi, az elnökség jelentősen kicserélődött. Jelenthet ez valamilyen elmozdulást a munkában? - Nehéz kérdés. Aki bekerült a testületbe, azt minimum tíz éve ismerem, és bízom benne, hogy zökkenőmentesen dolgozunk majd együtt. Mivel személyes ellentéteim senkivel sincsenek az elnökségi tagok közül, valóban csak a pólóért kell munkálkodnunk. - Milyen célokat kell kezdésként elérni? - A női válogatottak jutnak mindjárt az eszembe. Örülnék, ha a juniorok az első négy közé jutnának a januári világbajnokságon, jóllehet tisztában vagyok vele, hogy rendkívül nehéz lesz. A felnőtteknek pedig a márciusi selejtezőn ki kell vívniuk a világbajnoki részvétel jogát. Emellett azt szeretném, hogy a vidéki pólócentrumokkal kapcsolatos teendőkből még nagyobb részt vállaljanak az elnökségi tagok. - Mit csinál, ha éppen nem a vízilabdára vagy a befektetési cégre koncentrál? - Mostanában nem sok időm maradt másra, de ha éppen van, akkor teniszezem és fallabdázom. Az előbbi amolyan szociális játék, az utóbbiban pedig nagy családi csatákat vívunk. A teniszben sok versenyt nyertem a volt röplabdázóval, Farkas Mihállyal. De ha valami exkluzívat is akar hallani: utálok úszni. - Ezt volt élvonalbeli vízilabdázótól hallani, valóban érdekes. Netán elege lett belőle a játékos-pályafutása során? - Nem tudom, lehet… Mindenesetre csak akkor vállalkozom rá, ha a gyerekeimmel hülyéskedem a vízben. A tengerben azért megmártózom, de például a szállodai medencébe nem megyek bele. - Akkor ne is kérdezzem, hogy szilveszterkor esetleg úszómedencés partira fáj a foga? - Felesleges. Egyébként még semmi sem dőlt el, csak az utolsó pillanatokban derül ki, hogy néhány napra vidékre megyünk-e, vagy Budapesten maradunk. ---- Ha esetleg valaki nem tudná, Martin György a Vörös Meteorban kezdett vízilabdázni, ott is lett NB I-es játékos, majd átigazolt az Újpesti Dózsába, onnan pedig a Ferencvároshoz vezetett az útja. Mindhárom együttessel nyert vagy bajnokságot vagy Magyar Népköztársasági Kupát, amikor pedig elvégezte az egyetemet, a Vasas Izzóba szerződött. Izzósként is bővítette az éremkollekciót, sőt két alkalommal gólkirályi címet szerzett. "Ha jól emlékszem, három éven át csapattársammal, Martinovics Györggyel osztoztunk a gólkirályi címen. Akire több fórbefejezés jutott, aki a kapufánál állt, az végzett az élen" - mondja Martin György. A játékot 34 esztendősen, 1976-ban hagyta abba, amikor már nem tudta összeegyeztetni a munkájával. Először külkereskedelmi üzletkötőként dolgozott a gyár- és gépértékesítésen a Tungsramnál, a ranglétrán egyre feljebb jutva a Tungsram Kereskedőház elnöke lett, majd amikor az amerikaiak megvásárolták a céget, a General Lighting szenior igazgatóhelyettesének nevezték ki. 1998-tól a vízilabda-szövetség elnöke, ezzel párhuzamosan 2001-ig Kemény Dénes munkáját segítette a férfiválogatottnál. Volt FINA A-kategóiás nemzetközi bíró, vezetett universiade-finálét, majd az edzősködés miatt abba kellett hagynia a bíráskodást. Trénerként dolgozott a KSI-nél, majd a Tungsramnál, amely kiesőjelölt együttesből bajnokcsapattá érett Molnár Endre edzősködése idején. ---- Megkértük Martin Györgyöt, hogy meséljen el egy igazán nagy sztorit, amely nem feltétlenül a vízilabdához köthető. Ő a következő históriát választotta: "Nyolcvankilencben történt, amikor a Tungsramból részvénytársaság lett. A kilencszázhúszas évek óta - akkor még - érvényben lévő társasági törvény azt mondta ki, hogy ha valakinek visszafizetetlen hitele van, azt át lehet alakítani részvénytőkévé. Nos, a Tungsramnak volt hatmilliárdnyi rossz hitele, amelyet Demján Sándorral, a Hitelbank elnök-vezérigazgatójával átalakítottunk részvénytőkévé, ezáltal hatmilliárddal emelkedett a Tungsram eredeti alaptőkéje, a Hitelbank pedig ebből hárommilliárdnyit eladott egy osztrák konzorciumnak, a Giro Zentralénak. Mindenki jól járt, de legjobban a Hitelbank, amely nulla befektetéssel jutott hárommilliárd forinthoz. Érdekesség, hogy arról a bizonyos társasági törvényről nem nagyon tudtak, még a Pénzügyminisztérium is visszautasította Demján Sándor ezen alapuló üzleti ajánlatát."