Sebesültek a fekete vasárnapon

Már kora délután ostromállapotok uralkodtak, csak jöttek, jöttek a szomszédos Horvátországból a drukkereknek semmiféleképpen sem nevezhető egyének, összecsaptak a rendőrökkel, kirakatokat törtek-zúztak, szerbekre, az ellenségre vadásztak. Hála a jó égnek, azok nem sokan jöttek, nem sokan jöhettek, Szlovéniába ugyanis vízum kell a szerb-montenegrói állampolgároknak – belegondolni is katasztrófa, mi lett volna, ha ők is többen vannak…
Háromnegyed órával a kezdés előtt dugig telt az uszoda – nem csak fizető nézőkkel: a horvátok Szakadáti László újdonsült LEN-vezér szeme előtt kapukat törtek be, a szomszédos háztetőről ugráltak be, garantált volt a balhé. Ha nyernek Simencék, azért, ha kikapnak, azért.
A meccset végül elkezdték, miközben folyamatosan ment a lelátón a csata. Harc a horvátok és az előttük kordont álló, feketébe öltözött rohamosztag között. Három góllal vezettek a horvátok, de a szurkolás helyett a dobálózással, a gyújtogatással (szerb pólókat, zászlókat tüzeltek…), peterdázással, különféle rémisztő pirotechnikai eszközök használatával múlatták az időt a bent lévők. Kratochvil játékvezetőt is fejbe dobták, ápolni kellett, de nem fújták le a találkozót.
Az utcán eközben lovasrendőrök és a kinnmaradtak háborúztak – nem volt nyugodt helye az uszodának és környékének. Ki tudja honnan, előkerült egy körülbelül száz főből álló szerb csoport, minden egyes tagjának akkreditációs kártya lógott a nyakában. A szerb szövetségi elnök, Alekszandar Sostar, ki tudja, milyen indíttatásból, a média képviselőinek legnagyobb meglepetésére a sajtóhelyre hozta a társaságot. A munkájukban ellehetetlenített újságírók, rádiósok, tévések menekülőre fogták – mint később kiderült, nagyon, de nagyon jól tették.
Mert a balhé, ahogy várható volt, a lefújás után négyzetre emelkedett. A horvátok kikaptak, a lelátón elszabadult a pokol. A rohamosztag képtelen volt megállítani a tömeget: székdarabok, peterdák, üvegek landoltak a vízben a győztes szerb pólósok között. A sajtóhelyen eközben egy horvát kollégát vert fejbe valaki székkel, verekedő emberek estek le öt méter magasból (egy szerbet koponyatöréssel azonnal kórházba szállítottak) – halálfélelem kerítette hatalmába az embert.
Vérlázító, véres események, olyanok, amelyek eddig elkerülték eme csodálatos, ezúttal is gyönyörű parkos környezetben játszódó sportágat. A futballstadionokban sajnos megszokottá váló jelenetek utolérték a vízilabdát is, és erre senki sem volt felkészülve. Még késő este is dúlt a csata az utcákon, rengeteg sérültről szóltak a hírek, helikopterek cikáztak a magasban.
Nem vitás, ez volt a vízilabda fekete vasárnapja.

Mestermérleg

Nenad Manojlovics: – Hihetetlen, őrült körülmények között játszottunk. Biztos vagyok abban, hogy ha a biztonsági szolgálat megfelelően látja el a dolgát, és nincs rajtunk ekkora nyomás, jobban játszunk. Jól kezdtek a horvátok, ám szerencsére nem adták fel a játékosaim, és ebben az ellenséges környezetben is meg tudták nyerni a mérkőzést.
Zoran Roje: – Csak magunkat okolhatjuk a vereség miatt. Rendkívül sajnálom a történteket, akik itt voltak, azok nem szurkolók, hanem huligánok, nem tartoznak közénk, egyáltalán, a vízilabda-társadalomhoz.

Az Európa-bajnokság végeredménye

Európa-bajnok: Szerbia-Montenegró (Alekszandar Csirics, Filip Filipovics, Vladimir Gojkovics, Zsivko Gocsics, Danilo Ikodinovics, Viktor Jelenics, Predrag Jokics, Nikola Kuljacsa, Szlobodan Nikics, Alekszandar Sapics, Dejan Savics, Denisz Sefik, Vanja Udovicsics, Vladimir Vujaszinovics, Borisz Zlokovics, szövetségi kapitány: Nenad Manojlovics)

2. Horvátország (Samir Barac, Damir Buric, Teo Djogas, Elvis Fatovic, Nikola Frankovic, Hrvoje Herceg, Igor Hinic, Vjekoslav Kobescak, Daniel Premus, Dubravko Simenc, Ratko Stritof, Mile Szmodlaka, Frano Vican, Goran Volarevic, Tihomir Vranjes, szövetségi kapitány: Zoran Roje)

3. MAGYARORSZÁG (Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Katonás Gergő, Kásás Tamás, Kiss Csaba, Kiss Gergely, Kovács Zoltán, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Varga II Zsolt, Vári Attila, szövetségi kapitány: Kemény Dénes)

4. Oroszország (Alekszej Agarkov, Roman Balasov, Revaz Csomakidze, Roman Dokucsajev, Alekszandr Fjodorov, Dmitrij Iriscsicsev, Szergej Garbuzov, Jurij Jacev, Alekszandr Jerisov, Nyikolaj Kozlov, Nyikolaj Makszimov, Andrej Rekecsinszkij, Dmitrij Stratan, Marat Zakirov, Irek Zinnurov)

5. Spanyolország (Angel Andreo, Daniel Ballart, Xavier Garcia, Salvador Gomez, Gabriel Hernandez, Gustavo Marcos, Guillermo Molina, Daniel Moro, Ivan Moro, Sergi Pedrerol, Ivan Perez, Ricardo Perrone, Jesus Rollan, Sánchez Toril, Xavier Valles)

6. Németország (Alekszander Csigir, Steffen Dierolf, Christian Ingenlath, Tilo Keiser, Tobias Kreuzmann, Soeren Mackeben, Heiko Nossek, Jens Pohlmann, Marc Politze, Timo Purschke, Tomas Schertwitis, Fabian Schroedter, Patrik Weissinger, Tim Wollthan, Michael Zellmer)

7. Szlovákia
8. Görögország
9. Olaszország
10. Románia
11. Hollandia
12. Szlovénia