Újabb fejetlen fejezet

Kovács István botrányosnak minősítette csapata teljesítményét a csütörtöki, Fradi elleni rangadót követően, amelyen a Domino-BHSE – ellenfelével egyetemben – csupán három gólt volt képes öszszegereblyézni. Akcióból nem is sikerült a bajnoknak a hálóba találnia, de a 12/3-as előnykihasználási mutató sem a kirakatba való, noha az is tény, hogy a megannyi belső gonddal terhelt fradisták remekül küzdöttek. Mindez azonban aligha ad felmentést a honvédosoknak, elvégre a tévé jóvoltából nem csupán a helyszínen lehetett megtekinteni nyögvenyelésüket.
– Mondhatjuk, hogy ez bizonyos aspektusból alulmúlta a Vasas elleni kupavisszavágón mutatott produkciót?
– Igen. Megnéztem éjjel a videót, s bár el kell ismerni, hogy mindkét csapat remekül védekezett, na de akkor is… Futballeredmény egy ilyen meccsen… Persze, elsősorban a mi három gólunk izgat.
– És, mitől ment rém gyengén?
– Jó kérdés. Ha tudnám az okot, bizisten nem fordulna elő ilyesmi még egyszer. Az biztos, lövés nélkül nehéz gólt szerezni, márpedig mi a meccs első felében borzalmasan rosszul lőttünk, ha lőttünk egyáltalán. Holott már az első negyedben megfoghattuk volna a meccset, mint múltkor, a Komjádiban. Szuper védekezés, nem lehetett ítélni a Fradinak, Gergely Pista jól védte a távoliakat, mi beadtuk a labdát centerbe, jöttek a kiállítások – ám a fórmegjátszás megint tragikus volt. Értetlenül állok egy-két játékos gyenge formája előtt. Ami biztos: a koncentrációval nagy bajok voltak megint.
– Miközben idehaza nem megy, a BL-ben egyenesen repül a szekér.
– Maradjunk annyiban, hogy legutóbb már ott sem stimmelt minden, viszont kétségtelen, hogy jobban kijön a lépés a nemzetközi meccseken.
– Elvben itthon csak könnyebb lehet.
– Ehhez képest adtuk tovább a labdákat, nem vettük észre az üres embereket, azaz akármilyen jól védekezett is a Fradi, az emberelőnyben nem sikerült eléggé higgadtan és gyorsan megoldást találni. Mintha meg lettek volna rémülve a játékosok, holott az ő lövőtechnikájukkal, lövőerejükkel ennél sokkal magabiztosabbnak kellene lenniük.
– A hazai csapatok ellen az utolsó három meccsen nem nyertek – nem lehet, hogy kissé félvállról veszik ezeket a partikat a kiugróan jól sikerült európai kupamérkőzések után?
– Nem látok erre utaló jeleket, jóllehet elképzelhető, hogy a tudatalattiban munkál valami ilyesmi.
– Egyik játékosa azt mondta, hogy a Vasassal vívott második meccs előtti napon a többség már a BVSC elleni döntőről értekezett. Ez azért árulkodó jel.
– Ôszinte legyek? Én sem gondoltam, hogy egy ilyen szintű csapat négygólos előny után kieshet. Ugyanakkor ha valaminek figyelmeztető jelnek kellett lenni, úgy annak mindenképpen. Épp ezért nehéz elhinni, hogy azóta bárki lebecsülné a soros ellenfelet. Ám akárhogy is történt, a csütörtöki teljesítmény elfogadhatatlan.
– Mit szól a főtámogató, a Westel?
– Szakosztályelnökünk, Bodnár Zsigmond keményen kritizált a mérkőzés után – teljes joggal. Nyilván nekem is megvan a magam sara, miképp az is egyértelmű: a játékosok már csak saját önbecsülésük miatt sem tehetik meg, hogy így teljesítsenek, mindez független a szponzorok elvárásaitól.
– Futballgárdáknál automatikus, pólóban talán érdekes a kérdés: büntetnek?
– Valamilyen formában lépnünk kell, muszáj rendet tenni a fejekben. Mindenkinek át kell éreznie a súlyát annak, hogy mi a tét. Célunk az volt, hogy az idén háromból hármat nyerjünk. A lehetőségekhez képest a legkönnyebben megszerezhető Magyar Kupát már elbuktuk, most két utolsó hazai bajnokinkon csupán két pontot szereztünk. Igenis hozzá kell szoknunk, hogy mindenki ellenünk akar bizonyítani, egy ilyen csapatnál ez az alap. És ha már profik a körülmények, legyenek az eredmények is azok, mi azonban olyan lehetőségeket szalasztottunk el, amelyeket könnyedén kihasználhattunk volna. Márpedig emellett nem lehet szó nélkül elmenni.