Molnárra (balra) és társaira kôkemény csata vár a életéért küzdô Olympiakosz ellen (Fotó: Árvai Károly)
Molnárra (balra) és társaira kôkemény csata vár a életéért küzdô Olympiakosz ellen (Fotó: Árvai Károly)
Eleutheria H Thanatosz, magyarul szabadság vagy halál – tűzték ki zászlajukra a görögök 1821-ben nemzeti forradalmuk esztendejében. A történelmet kedvelők tudják, az azt megelőző négy évszázadot rabságban, elnyomásban töltő hellének az ottomán birodalom ellen lázadtak fel, vérüket, életüket adták szabadságukért. Nos, a mítoszokban (össze nem keverendő az errefelé forgalmazott Mythos nevű sörrel!) amúgy is bővelkedő görög história egyik fejezete szerint a kék-fehér nemzeti lobogó az akkori hősök előtt tiszteleg, a kilenc csík (öt kék és négy fehér) a kilenc szótagból álló, 182 évvel ezelőtti mottót hivatott jelképezni. És magyarázzuk még meg a színeket is: a kék természetesen a tengert, a fehér a háborgó, ugyanakkor a legenda szerint az isteni szépséget, Aphroditét kiemelő hullámokat szimbolizálja. Hogy az előző bekezdést összekapcsoljuk a most következővel: ha a helyzet ma nem is annyira drámai, mint volt 1821-ben, az Olympiakosz vízilabdázói is a túlélésért küzdenek. Igen, igen, a BL címvédője nagy bajban van, ez idáig két kör alatt mindössze egy pontot gyűjtött, és ha szombat délután nem győzi le a Dominót, gyakorlatilag lemondhat a továbbjutásról – kivételesen nem elfogultság nélkül, hanem elfogultan jegyezzük meg: reméljük, lemondhat. Az, persze, nem meglepő, hogy a görögök magyar szakvezetőjének, Kásás Zoltánnak eszében sincs idejekorán feladni a csatát, már csak azért sem, mert a közelmúlt (2002. május 25., Margitsziget, hellén sikert hozó BL-finálé…) az eddiginél fényesebb szereplésre kötelezi együttesét. "Az elöljárók elvárása természetesen az, hogy bekerüljünk a négyes döntőbe, ugyanakkor kár lenne tagadni, a Mladost, Honvéd, Pireusz hármasból jelen pillanatban mi vagyunk a legkedvezőtlenebb helyzetben – fogalmazott a babérokat egykoron a vízben, manapság a parton learató, a múlt héten görög kupadiadalt elkönyvelő szakember. – Mi más lenne a célunk, mint a győzelem, de tudomásul kell venni: roppant erős Domino lesz az ellenfelünk. Úgyhogy maradjunk annyiban: mindent megteszünk a siker érdekében, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle.” A kissé pesszimistának tetsző trénertől (az őt ismerők szerint mindig ilyen) még két dolgot érdemes idézni. Egy: játékosai azért hozzá vannak szokva a győzelmekhez, hiszen az elmúlt másfél esztendőben alig-alig találtak legyőzőre. Kettő: azt már egy hamiskás mosoly kíséretében fűzte hozzá, hogy külföldi gárda edzőjeként ő csak egy sorozat legvégén találkozik szívesen magyar csapatokkal; lám, tavaly kívánsága valóra vált. Fogadni mernénk, egy Honvéd– Olympiakosz döntővel Kovács István is kiegyezne. A fiúk által csak "Mestinek” szólított szakvezető a péntek délelőtti edzés előtt az A-kategóriás Emmantina Hotel halljában ülve jelentette ki: a Domino van annyira ütőképes csapat, hogy bárhol, bármikor, bárki ellen háromesélyes meccset produkáljon. "Legutóbb otthon elvesztettünk egy pontot a Mladosttal szemben, örülnénk, ha azt most visszaszereznénk – szólt a terveiről a szakember. – Képesnek tartom az együttest arra, hogy egy döntetlennel a tarsolyában hagyja el a medencét, sőt, a fentebb említett három esély miatt a győzelmet sem zárom ki… Úgy vélem, sorsdöntő lehet a kapusteljesítmény, no meg az, hogy a görög kapu előterében milyen arányban használjuk ki lehetőségeinket. Ha fejben rendben leszünk, akkor igenis nyerhetünk.” Az Olympiakosz keretét böngészve kiderül: a tavalyi szezonhoz képest nem egy, hanem két helyen változott meg az Európát meghódító gárda összetétele; ami számunkra örömteli, az az, hogy a legjobbak közé sorolandó Voltirakisz kapus és Vlontakisz is búcsút intett Athén kikötőnegyedének (hírlik, először úgy volt, a hálóőr szögre akasztja piros sapkáját, mígnem a nagy rivális Ethnikosz vezetői az orra alá nem dugtak egy olyan ajánlatot, amire sok mindent lehetett mondani, csak nemet nem). "Én azért nem állítanám, hogy gyengült Zoli alakulata, az új centerük, az amerikai Humbert például nagyon jó játékos, csodás dolgokra képes a labdával – vette át a szót Kovács István. – Azt viszont állíthatom, hogy mi erősödtünk a 2002-es idényhez képest! Ezért is vagyok azon a véleményen, miszerint ha mindenki azt játszsza, amit tud, akkor ponttal, netán pontokkal gazdagabban utazhatnánk haza.” Azrról, hogy a repülés előtt szárnyaljon a Honvéd, többek között az a videofelvétel volt hivatott gondoskodni, amely a Mladost–Olympiakosz összecsapást (9–7) örökítette meg. Kiss Gergőék ezt a mérkőzést nézték végig péntek délután, gyaníthatóan abban a reményben, hogy a horvátokhoz hasonlóan ők is rájönnek, mi a görögök elleni siker receptje. Belülről nyilván iszonyú nehéznek, de kívülről roppant egyszerűnek tűnik: csupán egy góllal kell többet dobni…