Hangyási László: Munka nélkül nincs eredmény

Az évtizedek során Hangyási László neve egybeforrt a paksi dzsúdós élettel, és az Atomerőmű SE színeiben a tanítványai nemcsak itthon, hanem világszinten is csúcsra értek. Csak a legnagyobb sikereket kiemelve:

(Rajtuk kívül egyetlen magyar cselgáncsozónak sem sikerült aranyérmet nyernie olimpián vagy felnőtt vb-n.)

A bajai születésű, 68 éves Hangyási egyébként maga is kiváló versenyző volt, junior Európa-bajnoki bronzig, illetve felnőtt Eb-n pontszerző helyezésig vitte, azonban a sérülések miatt nem tudott kiteljesedni a pályafutása, így meglehetősen fiatalon, már 27 évesen edzősködni kezdett. Először 1983-ban Szekszárdon kezdett el tevékenykedni, és majd egy évre rá Budapestre, a Honvédhoz került, ahol a későbbi olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok Hajtós Bertalan felkészítésében szőnyegedzőként vett részt, és 1986-ben Eb-aranyhoz is segítette őt. Ezután a juniorválogatott szövetségi edzőjeként is kipróbálta, míg végül Pakson, az Atomerőmű SE-nél találta meg végérvényesen a számítását; 1986 óta az ASE szakosztályának trénere, 1989-től pedig vezetőedzője. Továbbá 1993 és 1996 között férfi szövetségi kapitányként is dolgozott.

a 95 kilósok között. (Ez mind máig a magyar cselgáncssport egyetlen aranya olimpián.) A mindenki által csak „Atom Anti”-ként emlegetett tanítványa akkoriban még juniorkorú volt, de az olimpiai arany mellet még ugyanebben az évben az Európa-bajnoki dobogó harmadik fokára is felállhatott felnőttek között. Majd egy évvel később, 1993-ban már a felnőtt-világbajnokságon is összejött neki az arany. Majd Kovács Antal után jött az újabb paksi klasszis Braun Ákos személyében, aki 2005-ben a vb-t és az Eb-t is megnyerte a 73 kilós súlycsoportban. Mellettük egyébként további kiváló versenyzők is kikerültek Hangyási kezei alól: a vb- és Eb-ezüstérmes Bor Barna, az Eb-bronzérmes és kétszeres olimpiai ötödik Pupp Réka, az egyaránt olimpikon Cirjenics Miklós és Csoknyai László.

– mondta Hangyási az Utánpótlássportnak. –  Ez hatalmas motivációt jelentett az edzői pályám elején, és próbáltam minden megadni a versenyzőimnek, hogy nekik sikerüljön igazán nagy sikereket elérni, ha már nekem nem jött össze. Fiatal edzőként nagy előnyöm volt, hogy technikailag jól felkészült voltam, és mivel én is versenyeztem, így jól ráéreztem a taktikai dolgokra is, illetve arra, hogyan lehet megtalálni a hangot a versenyzőkkel, milyen tanáccsal tudnék nekik segíteni. Hál’istennek van egy olyan adottságom, hogy jó szemem van a technikákhoz, és gyorsan ellesem, eltanulom, ha látok valami új elemet, sőt mindig kerestem is azokat az apróságokat, amelyek pluszt jelenthetnek, és amiket hasznosíthatok aztán a saját versenyzőimnél.”

Hangsúlyozta: mindig is azért dolgozott, hogy

„Azonban ezt mondani mindig könnyebb, mint véghez vinni, ugyanis az az út, amely a világelitig vezet, elképesztő mennyiségű munkával és sok lemondással jár. Az, hogy az elmúlt negyven évben – de főleg a legsűrűbb időszakokban – bármikor is elmenjek szünetre vagy szabadságra, nem igazán volt opció.

Nemzetközi szinten olyan óriási a konkurenciaharc, hogy megállás nélkül kell dolgozni, az év háromszázhatvanöt napjában. Ugyanakkor ez soha egy cseppet sem jelentett terhet nekem, mert imádtam a dzsúdót, és a feleségem is mindvégig támogatott az edzői pályafutásom során. Szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen tanítványaim lehettek, de azt gondolom, a megfelelő tehetséggondozás nélkül nem tudtak volna ilyen magasságokba jutni.

Én olyan helyzetben voltam, hogy a versenyzőim többségét a gyerekkortól kezdődően egészen a pályafutásuk végéig el tudtam kísérni. Nagyon jól ismertem őket, a személyiségüket és a családi hátterüket, jóformán minden rezdülésük alapján éreztem, hogy éppen milyen állapotban vannak, és mire lehet szükségük. A korosztályváltások mindig nagy kihívást jelentenek, de megfelelő körültekintéssel mindig sikerült kialakítani az összhangot és megtalálni a megfelelő módszereket, hogy együtt megugorjuk ezeket az akadályokat.”

Hosszú éveken át betöltötte a vezetőedzői posztot Pakson, de manapság már valamelyest hátrébb lépett, és már csak egyfajta szakmai tanácsadóként vesz részt a mindennapi edzésmunkában.

Nekik szépen lassan átadtam a stafétát, és azt hiszem, jó kezekben van a paksi dzsúdó akkor is, ha már nem én szerepelek az előtérben. Kovács Antal az ASE egyesületi elnökeként, a szövetség szakmai alelnökeként, Braun Ákos vezetőedzőként, ex-szövetségi kapitányként, míg Bor Barna jelenlegi szövetségi kapitányként egyaránt a legkiválóbb hazai szakemberek közé tartoznak, de ugyanúgy említhetem mellettük Kanczler Istvánt, Windischman Bencét, Dobai Lászlót, Péri Balázst és Szabó Annát is.

Emellett ráadásul a családomban is abszolúte minden a dzsúdósport körül forog, és külön büszkeséggel tölt el, hogy a fiam, Dávid szakosztályt alapított Hódmezővásárhelyen, ahol mindhárom unokám, Zengő, Boróka és Csongor is cselgáncsozik, nagyon szeretnek versenyezni, és egyre jobb eredményeket is érnek el hazai utánpótlásviadalokon, sőt Zengő nyert már érmet serdülő Európa-kupa-versenyen is. Ha tehetem, mindig elmegyek szurkolni nekik.”

Másfél évvel ezelőtt, 2023 decemberében adták át az Atomerőmű SE cselgáncsozóinak új otthonát, a Regionális Judo Központot, amely nem más, mint Hangyási László nevét viseli.

„Meglepetésként ért, hogy rólam nevezik az új csarnokot, a megnyitón szembesültem vele, amikor leleplezték.

Nagy szüksége volt már az egyesületnek erre a csarnokra, és azt gondolom, sokkal előrébb tarthatnánk, ha már korábban sikerült volna végbemennie ennek a projektnek. Korábban több kisebb csarnokban voltunk „szétszórva” a városban, most ehelyett létesült egy stabil bázisunk, ami nagyban megkönnyíti az utánpótlás-nevelést, illetve azt, hogy egy igazi közösséget tudjunk építeni a hozzánk járó gyerekekből. Mert amellett, hogy cselgáncsozókat képezünk, számomra mindig az volt a legfontosabb, hogy egy családias hangulatot, összetartó közösséget tudjunk megteremteni.

Remélem, még hosszú évekig megmarad ez a lendület Pakson.”

(Kiemelt képet készítette: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök)