NB I - Szigorú volt a Cornexi

Nők

Bp. Kőbányai Spartacus–Cornexi-Alcoa 17–26 (9–13)
Kőér utca, 300 néző. V: Láda, Sebők
SPARTACUS: MÁTYÁS – NAGY A. 4, Laluska, Baboly, Halmai 1, VIGLÁSI 10 (5), Kovács. Cs: Orsós (kapus), Andrási, Gálhidi 2. Edző: Horváth Ervin
CORNEXI: FARKAS – Gisca 4, NÉMETH 8, Kovács T. 1, KULCSÁR 5 (1), Deli 5 (4), Kenyeres. Cs: Fekete (kapus), SZÔKE 2, Lőw 1, Virincsik, Tóth M. Edző: Zsiga Gyula
Az eredmény alakulása. 7. p.: 1–4. 14. p.: 4–6. 18. p.: 6–8. 22. p.: 7–10. 34. p.: 9–16. 42. p.: 14–18. 47. p.: 16–22. 55. p.: 17–24
Kiállítások: 6, ill. 2 perc
Hétméteresek: 5/5, ill. 6/5
Lendületesen védekezett a Cornexi és Kulcsár rendkívül jól használta ki a lehetőségeit. Harcos erényeinek köszönhetően a hazai csapat ellenállt, és csupán a vendégek beállósának semlegesítése jelentett neki nehéz feladatot. A szünet után is jól küzdöttek Víglásiék, így a vendégeknek végig szükségük volt a maximális koncentrálásra.

Mestermérleg
Horváth Ervin: – Méltóak voltunk híres ellenfelünkhöz, amiért dicséret illeti játékosaimat.
Zsiga Gyula: – Talán az őszi fordulók legjobb védőmunkájával nyertünk, és ez elegendő volt az ekkora különbségű győzelemhez.

Esztergom–Dunaferr SE 13–27 (5–11)
Esztergom, 600 néző
V: Kovacic, Stangl (osztrákok)
ESZTERGOM: Körmöczi – Mezőségi, Káldi, Borbás 2, Rábai, Veszeli 3 (1), Vincze 2. Cs: Kurucz, Németh A. (kapusok), NAGY M. 3, Sipos, Csernus 1, Pőcze, Wolf 2. Edző: Laurencz László
DUNAFERR: PÁLINGER – Pálffy 2, Borók 4, Pigniczki 4, SZRNKA 6, Bohus 1, NAGY I. 5. Cs: Cracana (kapus), FERLING 3 (1), Bulath, Turtóczki, Borbély, Gáspár 2, Oblisz. Edző: Kiss Szilárd
Az eredmény alakulása. 5. p.: 2–2. 10. p.: 4–5. 20. p.: 4–6. 25. p.: 5–8. 34. p.: 7–13. 47. p.: 8–18. 50. p.: 8–20
Kiállítások: 6, ill. 4 perc
Hétméteresek: 3/1, ill. 1/1
A két szurkolótábor hatalmas hangorkánja közben a hazai csapat bátran kezdett, és a 20. percig jól állta a sarat a nagyszerű vendégek ellen. Aztán megtört a lendülete, mert a válogatott formában védő Pálinger szinte megbabonázta. A vendégek nagy lendülettel, rutinosan támadtak, és a sokat hibázó hazai csapat ellen megérdemelten nyertek.

Mestermérleg
Laurencz László: – Az utóbbi három-négy hétben elég sok negatív hatás ért bennünket, és úgy látszik, a cérna elszakadt.
Kiss Szilárd: – Az esztergomi csapat az első félidőben jól küzdött, de mi végig lendületesebben játszottunk.

Férfiak
Tatabányai Carbonex KC–Százhalombatta 35–26 (17–11)
Tatabánya, 1100 néző. V: Dobrovics, Tájok
TATABÁNYA: Pulay – KUZMA 6, BORSOS 8 (3), Himer, Sibalin 1, PAVLOVICS 6, Törő 5. Cs: Nagy P. (kapus), Lengyel M. 1, Fülöp 1. LENGYEL 5, Serfel, Krancz 2, Janó P. Edző: Kanyó Antal
SZÁZHALOMBATTA: Cziráki – Tombor 2, KISS I. 6 (1), LOPEZ 6, Molnár J. 3, Kaplonyi, FARKAS 7 (1). Cs: Novák (kapus) Struhár, Fejes, Roganovics 2, Balázs. Edző: Koller János
Az eredmény alakulása: 6. p. : 3–2. 10. p.: 7–2. 15. p.: 9–5. 24. p.: 14–8. 32. p.: 20–11. 43. p.: 24–16. 49.p.: 28–22. 55. p.: 31–23
Kiállítások: 10, ill. 10 perc
Hétméteresek: 6/3, ill. 2/2
Ismét megtelt a tatabányai csarnok és a közönség érdeklődését a hazai csapat remek játékkal hálálta meg. Adódtak ugyan hullámvölgyek a játékában, ám a kérdés csak az volt, eléri-e a tízgólos különségű győzelmet.

Mestermérleg
Kanyó Antal: – Régóta vártunk erre a játékra, úgy látszik, mindenkiből a Százhalombatta hozta ki a jó teljesítményt.
Koller János: – A lendületben lévő Tatabányának egy félidőt adtunk, ezért a vendéglátók megérdemelten győztek.

Az öröm könnyei

Már korábban, a Carbonex-kupán is érezhető volt, hogy Marosi László el fog érzékenyülni. A tatabányaiak egykori világklasszis átlövője manapság klubigazgatóként gratulálhat játékosainkat. A csapat névadó szponzorának szeptemberi tornáján Marosi könnyes szemmel tekintett fel a tatabányai sportcsarnok lelátójára. Pedig akkor még alig néhány százan foglaltak ott helyet. Azóta azonban egy kézilabda sem fér el a sorok között, akkora tömeg várja a Tatabányát az izgalmasnak ígérkező bajnoki meccsein. Példának említhetjük az ősi rivális, Győr elleni csatáját, vagy a Batta elleni mérkőzését.
"Megdöbbentő, ugyanakkor bizsergető érzés, amikor az öltözőből a küzdőtérre lépve azt látjuk, hogy csaknem megtelt a lelátó” – mondta Fülöp Péter, a rutinos tatabányai játékos, aki Marosihoz hasonlóan szintén rendre meghatódik, látva a közönség szeretetét és ragaszkodását.
"Ezek a pillanatok azokat az időket idézik, amikor természetes volt, hogy tele van a csarnok, hiszen az akkori Bányász 1984-ben bajnokságot nyert, két év múlva pedig hét tatabányai játékos szerepelt a világbajnokságon – lelkesedett Marosi. – Kanyó Antal barátommal és a játékosokkal azon vagyunk, hogy megfelelő támogatással néhány éven belül újra ott legyünk a dobogón. Nálunk fantasztikus csapat van alakulóban, amelyben újjászületett a nyolcadik ember, a tatabányai közönség.”