Egy pont és más semmi

"Jómagam kettéválasztanám a mérkőzéseket –kezdte Gerendás György, a zuglóiak mestere, aki sok pihenőt nem adott, nem adhatott a társaságnak, lévén a hét végén újabb, a Honvéd elleni csata van terítéken (ráadásul az m2 közvetítése miatt a teljes nyilvánosság előtt!), amit az akár ötös döntőnek is beillő LEN-kupa-selejtező követ. – Az Újpest ellen az általam unalmasnak tartott, színtelen, szagtalan, semmilyen játékkal elhúztunk. Az ellenfél néhány szerencsés góllal felzárkózott, amitől végre felpörögtünk, végre dinamikusan kezdtünk pólózni, mégsem tudtunk nyerni. Nem ment, és kész. A Vasas-meccs már egy külön, számomra eddig teljesen ismeretlen fejezet.”
A kiváló szakember utóbbi kijelentésével mi másra, az utolsó perc eseményeire utalt. Való igaz, a BVSC inkább nyerni, mint veszíteni szokott a hajrában – ezúttal másként történt: a fáradni látszó, eltiltottjai miatt rövidebb kispaddal rendelkező Vasas példamutatóan küzdött az utolsó lehelletéig, a piros-kékek lógó nyelvvel, de hittel mentek előre, aminek meglett az eredménye. Harminckét másodperc alatt két gól, 5–6-ról 7–6. Ez még akkor is óriási bravúr, ha a Steinmetz Ádám által megszerzett gyönyörű ejtésgól előtti pillanatokról a lefújás után is sokan beszéltek az uszodában.
"Szabálytalan, abstósz volt, nem vitás. A játékvezető maga mondta a mérkőzés után, valószínűleg az volt, valószínűleg hibázott, hirtelen nem reagálta le az esetet, mire én annyit tudok reflektálni, igen, hibázott, de emelem kalapom előtte. Ez az az eset, ami után egyszázaléknyi harag sincs bennem”– mondta az ominózus esettel kapcsolatosan a montreali bajnok, majd kitért magára a találkozóra is: "Tíz éve vagyok edző, de így még soha nem veszített a csapatom. Ha az elkövetkezendő kilenc év és tizenegy hónapban nem ismétlődik meg hasonló szituáció, akkor kipipálva ez a meccs… Amúgy pedig tavaly a Vasas ellen kétszer is az utolsó pillanatokban sikerült megszereznünk a győzelmet, azaz a sport ezúttal igazságot szolgáltatott. Bár szerintünk az lenne a legigazságosabb, ha mindig a BVSC nyerne…”
A Szőnyi úti uszodában a viharverte napokban sem állt meg az élet: a héten két egykori BEK-győztes, a horváth Mladost Zagreb és a jugoszláv Partizan Beograd ellen kétkapuznak Szécsi Zoltánék, majd Balatonaliga felé veszik az irányt, ahol negyvennyolc közös órát eltöltve elemzik a hibákat. A vészharang kongatása nem, az előrelépés viszont időszerű.
"Nem tudom, mi van a csapattal. A Szeged, az UTE és a Vasas ellen is jól kezdtünk, aztán számomra értehetetlen módon olyan hullámvölgybe kerültünk, ami ránk soha nem volt jellemző, aminek az okát közösen kell megtalálunuk. Meg fogjuk, efelől nincsenek kétségeim. Nincs baj, ebben az évben a tavalyival ellentétben megsaccolni sem lehet az alapszakasz sorrendjét, nem érzem magunkat erősebbnek a Fradinál, de nem is gyengébbnek a Honvédnál vagy a Vasasnál. Most komoly sanszot szalasztottunk el, de nem izgulok, a négy legjobb között bármi előfodulhat. Ad abszurdum azt sem tartom kizártnak, hogy Fradi– BVSC döntő legyen.”